2011. július 29., péntek

A múlt héten a csapadékmérő szerint 55 ml eső esett. Keddtől állítólag javult az idő. Hát, nem tudom. Hideg nincs.


Ez tegnap este készült: egész nap hol borult volt az ég, hol esett, hol sütött a nap. Itt éppen esik is, süt is...

Hajnalban arra ébredtem, hogy zuhog. A csapadékmérőben 15 ml.


Szeretem a sárgát.


Az első őszirózsák.


Az első sütögetés.

2011. július 24., vasárnap

A héten

Bécsben voltunk, kihasználtuk, hogy Panka ezt a nyarat még ott tölti. A gyermek végre hosszabban együtt lehetett vele, s számára ez volt a legjobb nyaralás.

Az első két nap még jó idő volt, de aztán elromlott, így nem sok fotó készült. Ismert helyeken jártunk... no igen: szeretnék ilyen "unalmas" városban (országban) élni.

Nóra ismét a Zoom nevű gyerekmúzeumba kívánkozott, nagyon jó hely. A Museum Quartier-ben található, mindössze 4 euró a belépő a kísérő felnőttnek, a gyerekeknek ingyenes (19 éves korig a többi múzeum is az).

MQ

A Zoomban


Homokból készült építmény két oldala a gyerekmúzeum előtt.

Elmentünk az Albertinába (ide most először), éppen impresszionista kiállítás volt (Monet-tól Picassóig), de gyönyörűek a lakosztályok is; a Természettudományi Múzeumba (gyerekbarát intézmény ez is, sok-sok interaktivitással); megnéztük a Kunsthistorisches Museum időszaki kiállítását (A német portré címet viseli - Dürer, Holbein, Rembrandt), nekem azonban a legkedvesebb Breughel terme.


A gyermeknek viszont az egyiptomi kiállítás tetszett a legjobban (történelemből is ezt a kort tanulta a legszívesebben).

Az utolsó nap Pankáék elvitték még őt a Haus des Meeresbe tengeri herkentyűket bámulni. Ez a Hitler által építtetett egyik lebonthatatlan, borzalmas betonsilóban található.

Mögötte az Esterházy park.

Ez az utca (ékezettel, immár helyesen) a Mariahilfer Strasséból nyílik.

Egy másik magyar emléke: Bessenyei György szobra, a talapzaton kétnyelvű felirat.

A szobor ennek a parknak az egyik bejáratnál áll – mi felnőttek hűsöltünk, a gyermek meg itt játszott, amikor még meleg volt (kedden).

Emlékeztető a jövőnek a Mariahilfer járdájában.


A Volksgarten


Minorita ('olasz') templom

Az első nap délutánján az Ágoston-rendiek templomában véletlenül szinte az egész Mozart-Requiemet végighallgathattuk: valakinek az emlékére hangzott el a zenemű, elöl ültek a gyászolók, s hátrább a betévedők. (Meg kell nézni megint az Amadeust.) B. emlegette, s most újra elolvastam ezt a verset. Megrendítő.

"Oszlopnak vetett háttal
hallgattam az ágoston-rendiek
fehérre meszelt templomában
hallgattam a rekviemet

Mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek
bora ecet könnye torma
gyertyájának is csak korma
álldogálhat egymagában
kezében egy szál virággal
mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek "


A gyermek séta közben rangsorolta kedvenc tevékenységeit. Eszerint:
1. fürdés, úszás
2. evés
3. rajzolás
4. éneklés
5. olvasás
Aztán kijavította: az 5. a shoppingolás, a 6. az olvasás. (Valami nem stimmel, mert a játék kimaradt.) Megvolt tehát a shoppingolás is a rólam elnevezett (:))) üzletben.


(Fotók: részben az enyémek, részben a Rafael Balázséi)

Nocsak

Itt és itt.

2011. július 22., péntek

Egyszer régen, talán hatodik vagy hetedik után nyáron a nagybátyám felesége nagylányos frizurát csinált nekem: levágott a hajamból és bedauerolta. Nagyon elégedett voltam: tetszett a frizura is, a vadonatúj, kutyafülgalléros, fehér-barna mintás nyári ruha is. A vonattól hazafelé útban találkoztam apuval. Rám csodálkozott, hogy milyen nagylánya van.

Naponta látom, érzékelem a változást, ma mégis valami ilyesmit éltem meg: fehér tornacipőben, fekete farmerben, koptatott kék farmerdzsekiben megy előttem a lányom, nyakában a nővére legszebb kendője művészien elrendezve... És én rácsodálkozom, hogy milyen nagylány.

2011. július 20., szerda

Konsztantinosz Kavafisz: A VÁROS

Azt mondtad: - "Más országba megyek, másik tengerhez,
és más várost találok, ennél jobbat és szebbet.
Bármit teszek, a sors itt lesújt rám, újra s újra,
szívem megállt s elporlik, mint sírjában a hulla.
Meddig maradjak még itt, s tegyem magam tönkre
e pusztaságban? Szemem hiába tekint körbe:
csak fekete romokat látok, bármerre nézek.
Nincs maradásom többé, felőrölnek az évek."

Nem találsz majd más tengert, nem találsz más országot.
Ez a város követ csak. Régi utcáit járod
máshol. Aztán megvénülsz az ismert környezetben,
és a házak körötted is azonosak lesznek.
Bárhová mégy, végül csak ideérsz. Ne reménykedj!
Vihet hajó vagy műút: nem visz el innen téged.
Ha a világ egyik kis sarkában megölted
magad, elpusztítottad vele az egész földet.

(Faludy György fordítása)

2011. július 19., kedd

A gyermek

ül a földön egy pokrócon, és rajzol. – Kezet nem tudok – mondja.









Vagy fest.

2011. július 18., hétfő

"Fák közt,
virág közt
ülök egy padon.
Kotyogok, mint elhagyott csolnak,
sok lágy levegő locsolgat -
a szabadság nagy csendjét hallgatom."

(József Attila)





2011. július 16., szombat

Átvettem az esti mesélést apától. A Rumini Datolyaparton van soron, az előző kötetekből én kimaradtam. – Még egy fejezetet – kéri a gyermek. Ráérek.

A rajz update (07.17.)




Apa beteg – nyári influenza 38 fokos lázzal –, elmúlt dél, de nem evett még ma.
– Ide csücsörésszél le, mindjárt hozom a kiflit.
A szón mindig nevetünk, a gyermek neologizmusa.

2011. július 15., péntek

A kert reggelenként a legszebb: néhány óráig teljes pompájukban virítanak a porcsinrózsák. Délelőtt tyúkok kárálása hallatszik, estefelé falusi harangszó. Kora délután teljes a csend. Vonulok az árnyékkal. Este gyertyafénynél ülök a teraszon, hallgatom a szél zúgását, figyelem a légi folyosóban feltűnő repülőgépek reflektorait.