2016. július 28., csütörtök
2016. július 19., kedd
És meghalt Somló is...
Túl sok minden és túl sok mindenki emlékeztet mostanában a múlandóságra. Elment megint egy fontos ember.
2016. július 18., hétfő
2016. július 16., szombat
Egy esős nap Esterházyval
A szavak csodálatos életéből
Harmonia Caelestis
87. Ünnepi Könyvhét
Esterházy mint édesapám
Az idegen
Nem találunk szavakat
Az évek iszkolásáról
A bűnös
Esterházy-vacsora
2016. július 14., csütörtök
Meghalt Esterházy
"... A szabadság, a szellem, a pontosság, az elegancia és a mérték intézménye. (...) kevesen tettek annyit, hogy ez az ország szabadabb, élhetőbb legyen. Minden mozdulata esemény volt. Te jó ég, hogy miféle tartással lépdelt át ezen az utolsó esztendőn is!"
2016. július 12., kedd
Ceruzaforgácsok
Jó ideje (évek óta) azt gondolom: az elégia, az elégikus hangvétel a számomra adekvát műfaj és hangnem.
...
"Még a péntek, a kis piac. Úgy beszéltünk bárkivel, mintha ismernénk. Nem csak nőkkel! De azért az idősebb bukósisakos nővel azonnal olyan közelről, mintha a Mamival. Ő is mond mindent, 73 éves, négy éve özvegy, negyven évet voltunk együtt. Nehéz? Inkább furcsa, mondja. Nem értek semmit. Nem értem, hogy miért kelek föl, és nem értem, hogy miért reggelizek egyedül. Ez furcsa."
(Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló – részlet onnan, amikor az Esterházy fiúk, négyen együtt elmennek pár napra nyaralni.)
...
Újra vezetni tanulok.
...
Otthon cserépkályhával fűtöttünk. Az gyújtott be, aki előbb hazaért. Amikor én gimnazista voltam, apu helyben dolgozott; amikor a húgaim, akkor már ő is ingázott, így ők megtanultak gyújtóst vágni, én nem. Most fájón hiányzik ez a tudás. A szabadtéri főzés-sütés, bográcsozás gyújtós- és favágás nélkül kivitelezhetetlen.
...
Egyébként nyár, hőség...
2016. július 9., szombat
A tékozló fiú keresése
Itt lakott kétségtelenűl.
Látod? Látom.
A mi fiúnk.
Űlj az ablakba, nézd a házakat,
aztán a szobát, falakat,
a jégveremnél hidegebb
éléskamrát, mosdóhelyet.
Most pedig indúljunk haza.
(Pilinszky János verse)
Látod? Látom.
A mi fiúnk.
Űlj az ablakba, nézd a házakat,
aztán a szobát, falakat,
a jégveremnél hidegebb
éléskamrát, mosdóhelyet.
Most pedig indúljunk haza.
(Pilinszky János verse)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)