2016. július 28., csütörtök

"Vegyük végre tudomásul, hogy a felesleges és haszontalan – időben és érzelemben fényűzést jelentő – dolgok a legfontosabbak az életben, ha minőségi életet akarunk élni."


2016. július 19., kedd

És meghalt Somló is...


Túl sok minden és túl sok mindenki emlékeztet mostanában a múlandóságra. Elment megint egy fontos ember.



2016. július 18., hétfő

Kinn



Megkésett virágzás.



Tetőzés után.
(A kerti vízmérő szerint 58 mm esett 2 nap alatt.)




Útközben.



2016. július 14., csütörtök

Meghalt Esterházy

"... A szabadság, a szellem, a pontosság, az elegancia és a mérték intézménye. (...) kevesen tettek annyit, hogy ez az ország szabadabb, élhetőbb legyen. Minden mozdulata esemény volt. Te jó ég, hogy miféle tartással lépdelt át ezen az utolsó esztendőn is!"


2016. július 12., kedd

Ceruzaforgácsok

Jó ideje (évek óta) azt gondolom: az elégia, az elégikus hangvétel a számomra adekvát műfaj és hangnem.
...

"Még a péntek, a kis piac. Úgy beszéltünk bárkivel, mintha ismernénk. Nem csak nőkkel! De azért az idősebb bukósisakos nővel azonnal olyan közelről, mintha a Mamival. Ő is mond mindent, 73 éves, négy éve özvegy, negyven évet voltunk együtt. Nehéz? Inkább furcsa, mondja. Nem értek semmit. Nem értem, hogy miért kelek föl, és nem értem, hogy miért reggelizek egyedül. Ez furcsa."

(Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló – részlet onnan, amikor az Esterházy fiúk, négyen együtt elmennek pár napra nyaralni.)
...

Újra vezetni tanulok.
...


Otthon cserépkályhával fűtöttünk. Az gyújtott be, aki előbb hazaért. Amikor én gimnazista voltam, apu helyben dolgozott; amikor a húgaim, akkor már ő is ingázott, így ők megtanultak gyújtóst vágni, én nem. Most fájón hiányzik ez a tudás. A szabadtéri főzés-sütés, bográcsozás gyújtós- és favágás nélkül kivitelezhetetlen. 
...

Egyébként nyár, hőség...  






2016. július 9., szombat

A tékozló fiú keresése

Itt lakott kétségtelenűl.
Látod? Látom.
A mi fiúnk.
Űlj az ablakba, nézd a házakat,
aztán a szobát, falakat,
a jégveremnél hidegebb
éléskamrát, mosdóhelyet.
Most pedig indúljunk haza.

(Pilinszky János verse)