Petri olvasása közben

"Az idő nem gyógyítja be a sebeket: jogilag lehet, hogy van, de magánemberileg  – legalábbis számomra – nem létezik elévülés... Gyorsan hozzáteszem: mindez nem akar valamiféle etikai imperatívusz lenni; egyszerűen ilyen vagyok alkatilag – nem tudok sajnos felejteni." 

"Mindig is utáltam a keresztényvallások szeretetmániáját. Sok embert szerettem, de az, hogy nekem mindenkit szeretnem kelljen, nem volt számomra soha elviselhető."

Keresztury Tibor Petriről szóló monográfiáját forgatom, megállapítom, hogy (már?, most?) nincs türelmem secunder irodalmat olvasni, érdektelen... De Petri versei, a vele készült interjú most is leköt, elgondolkodtat. Ez a nyers őszinteség, önismeret, higgadt szembenézés, racionalitás üdítően hat egy kenetes, álszent világban.

Ejha!

"Módja van az oktatási államtitkárságnak arra is, hogy a közoktatási output, magyarul az érettségi oldaláról nehezítse meg a felsőoktatásba a bejutást. Hoffmann Rózsa sokszor nyilatkozott az elmúlt hónapokban arról, hogy „túlságosan könnyű az érettségi”. Kilátásba helyezte a megnehezítését, részben nyelvvizsgákkal, részben „emelt szintű” érettségi vizsgák kötelezővé tételével. Ez utóbbi eddig – tudniillik, hogy közép- vagy emelt szintű érettségit kívánnak meg a számukra releváns tantárgyakból – az egyetemek döntési körébe tartozott. Érdekes módon nagyon kevés felsőoktatási intézmény ragaszkodott az emelt szintű érettségihez. És nem azért, mert felvettek volna boldog-boldogtalant, hogy hozzájussanak az állami fejkvótához. A – zömében természettudományos – képzéseket biztosító egyetemek vezető oktatói úgy nyilatkoztak, hogy inkább magukra vállalják a felzárkóztató kurzusok költségét. Nem bíznak ugyanis a közoktatás színvonalában: az elavult tantervek és felkészületlen tanárok a felsőfokú érettségire felkészítő többletórákon inkább rontanak, mint javítanak a fiatalok tudásán."

Hosszabban idézem a Galamusról a Napi apróból ezt a szöveget, mert igazságtalanul általánosítónak, méltánytalannak és felszínesnek tartom egy megállapítását. De kicsit messzebbről kezdem.

Nem gondolom, hogy túlságosan könnyű az érettségi. A kétszintű érettségi vizsga bevezetésének többek között a sztendertizálásra való törekvés volt az egyik értelme: akár gimnazista, akár szakközépiskolás, akár nappalis, akár estis az érettségiző, ugyanannak  a követelménynek kelljen megfelelnie, ugyanolyan értékelési útmutató alapján javítsák és értékeljék a dolgozatát, ugyanolyan szempontrendszer alapján állítsák össze a szóbeli tételsorokat. (Nem állítom, hogy ez maradéktalanul megvalósult; érettségi elnökként tapasztalatom is van arról, hogy különböző iskolák különböző tanárainak ötösei között különbség van.) Úgy tartom, a gimnazista nappalisoknak átlagban fölül kell múlniuk az esti tagozaton érettségi vizsgát szerzők eredményét. Ha a vizsga egységes, nem lehet meghúzni nagyon magasan a határt. Ám legyen egységes, mert akkor összehasonlítható.

Semmi kivetnivalót nem találok abban, ha a felsőoktatásba való bejutáshoz emelt szintű érettségi vizsgát kell tenni (az sem baj, ha kettőt). Eredetileg is ez volt a terv. Csak az egyetemek "érdekes módon" ebben nem értettek egyet sem az akkori miniszterrel, sem egymással. Tulajdonképpen nem tartottak igényt arra, hogy a diák magasabb követelményeknek feleljen meg. (Szerintem pl. 240 ponttal nem kell felvenni senkit a felsőoktatásba. Nem baj, ha teljesítményt várunk, ha minőségi követelményeket támasztunk – de a követelményszint legyen előre ismert.) 

"Érdekes módon nagyon kevés felsőoktatási intézmény ragaszkodott az emelt szintű érettségihez. És nem azért, mert felvettek volna boldog-boldogtalant, hogy hozzájussanak az állami fejkvótához." Hát, nem tudom. Talán mégis előfordult: 2010-ben a PPKE ITK esztergomi telephelyére be lehetett jutni 212 ponttal, a költségtérítéses képzésre 202-vel (a megszerezhető 480-ból 200 volt a küszöbszint).  

"A – zömében természettudományos – képzéseket biztosító egyetemek vezető oktatói úgy nyilatkoztak, hogy inkább magukra vállalják a felzárkóztató kurzusok költségét. Nem bíznak ugyanis a közoktatás színvonalában: az elavult tantervek és felkészületlen tanárok a felsőfokú érettségire felkészítő többletórákon inkább rontanak, mint javítanak a fiatalok tudásán."  Ejha! Nem találkoztam ezzel a nyilatkozattal, s ha volt ilyen, elképesztőnek tartom. A "felkészületlen tanárok" ugyanazokon az egyetemeken tanultak, mint a felkészült egyetemi oktatók, esetleg éppen az utóbbiak nem készítették fel az előbbieket. Akkor viszont talán a felsőoktatás színvonalában sem lehet megbízni. Természettudományos tárgyakból csak az utóbbi időben s csak az orvostudományi egyetemen kértek egy emelt szintű érettségi vizsgát – vajon honnan van tapasztalatuk a vezető oktatóknak a le nem tett emelt szintű érettségi vizsgára felkészítő többletórákon folyó 'tudásrontásról', vajon milyen eszközökkel, módszerrel mérték meg a diákok 'tudásrontás' előtti tudását úgy, hogy az első pillanattól (2005-től) kezdve nem ragaszkodtak az emelt szinthez, vagyis előre tudták, hogy mit tapasztalnának. A természettudományok művelőitől ez különösen sajátos eljárás. 

Vagy talán csak a cikkíró ragadtatta el magát. (A vezető oktatók jól meg vannak fizetve, ha a költségeket magukra vállalják: bizonyára zsebből fizetnek nem vezető oktató kollégáiknak a felzárkóztató kurzusok megtartásáért, esetleg egyik zsebükből a másikba teszik a pénzt, ha ők maguk tartják. Vagy talán csak nem fogalmazott szabatosan a cikkíró.)

A dolog lényegi részéhez pedig csak annyit: elfogadhatatlannak tartottam a 10 480 államilag finanszírozott helyet, a feltételek közlését két és fél hónappal a jelentkezési határidő előtt, elfogadhatatlannak tartom, hogy bizonyos szakirányok finanszírozásából az állam kivonuljon.

Oktatásügyi mozaikok

"Drámaian csökken a természettudományos tanári pályát választó fiatalok száma, volt olyan évfolyam az elmúlt években, ahol az országban összesen ötnél kevesebben végeztek kémia-, fizika- vagy biológiatanár szakon."

E tudományok iránti affinitással a tanári pálya mellett több lehetőség kínálkozik, mint pl. ha valaki történelmet vagy latint tanul.

"A természettudományos tárgyakat tanító tanárok fele kénytelen pluszmunkát vállalni a megélhetéshez."

Mintha más szakosok nem lennének kénytelenek.

***

"A hvg.hu információja szerint több budapesti kerületben már döntöttek az intézményvezetők plusz javadalmazásának megszüntetéséről."

Ami egyes kerületekben egy igazgató fizetésének akár a 40%-át is elérte, és ami vidéken (általában) nem is létezett.

"Tankerületi igazgatók: hasonló lesz a feladatuk, mint a nagyobb önkormányzatok oktatási osztályvezetőinek volt eddig. Irányítják az iskolák átvételét és működtetését, döntenek a pedagógusok alkalmazásáról, jelentéseket készítenek az intézményekről."

Az oktatási osztályvezető nem döntött pedagógusok alkalmazásáról, mert nem volt az iskolák vonatkozásában munkáltatói jogköre, nem irányította az iskolák működtetését (nem határozta meg a felvételi körzeteket, nem fogadta el a tantárgyfelosztást stb.)

***

"Rámutatott [Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke]: sok helyen ahhoz, hogy a hittanároknak meglegyen az óraszámuk, másik tantárgyat is kell majd oktatniuk."

???

Egyházi  fenntartású iskolákban eddig is így volt. A nem egyházi fenntartású iskolákban pedig nincsenek hittantanárok. A 2013 szeptemberétől bevezetendő  "hit- és erkölcstan oktatás tartalmának meghatározása, a hitoktató alkalmazása és ellenőrzése, a hit- és erkölcstan oktatásra való jelentkezés szervezése, a foglalkozások ellenőrzése az egyházi jogi személy feladata. (2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 35. § (4) bekezdés)

"... legkésőbb tavasz elejéig meg kell oldani. Egyebek mellett azt, hogy a korlátozott kapacitású iskolaépületekben miként lehet biztosítani egyszerre több felekezeti hittan óra megtartását, illetve a »megfelelő hitoktatóknak a megfelelő óradíjat.«"

Hittanoktatás támogatása: 3 100,0 millió Ft (2012. évi CCIV. törvény Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről, Magyar Közlöny, 172. szám)

Mostantól határozatlan időre betiltom...

"... ez a végkövetkeztetés számomra egyfajta elégtétel: akkor is igazam volt 20 évvel ezelőtt, mert az akkori körülményeknek és előírásoknak megfelelően írtam egy dolgozatot a legjobb tudásom szerint."

Nem 1992-ben, hanem 1981-ben, nem doktori disszertációt, hanem az első diplomamunkámat írtam meg. A 80 oldalas szakdolgozat 61 lábjegyzetet, a felhasznált szakirodalom 12 tételt tartalmaz. Tizenegy évvel 1992 előtt is, egy egyetemi hallgató számára is világos volt, hogy a szakdolgozat sem fordítás, nem is másolás. (Később gimnazista tanítványaim is egyest kaptak, ha házi dolgozat gyanánt tanulmány(ok)ból összeollózott "munkát" adtak be.)

Ha a köztársasági elnöknek a disszertáció a legjobb tudását mutatja, ha "egy pillanatig sem" gondolta, hogy le kellene mondania, értem a "változatlan felelősség"-et.

Magánhasználatú megoldásként, "a világ gyémánttengelye" épségének megőrzéséért mostantól határozatlan időre családi körben a felelősség, erkölcs és tisztesség szavak használatát betiltom.

Az előző köztársasági elnök bizonyos kitüntetettekkel nem volt hajlandó kezet fogni. Nem csodálkoznék, ha ezután magukra adó kitüntetendők tagadnák meg a kézfogást.

(Hát hogyne... az ész megáll. Ettől is.)

(Update 04.01. "...szó bennszakad...")

A tévedés

Visszavonulóban vagyok magamba. Személyesen meg nem élt, de a történelmi tudatból előhívható tapasztalat van hozzá. A csömörnek ezen a szintjén kíméljük az idegeinket, találjunk mindennap "egy kis virág"-ot...

Ez azonban még így is meglep:

"A kormány meg akarja szüntetni az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumot (AKG) fenntartó alapítványt, és a tulajdonosi jogokat az állami többségi tulajdon biztosításával egy nonprofit gazdasági társaság kezébe kívánja adni.

Megdöbbenve olvasta a döntésről szóló hírt a Magyar Közlönyben az iskola pedagógiai vezetője."

"Az állam visszaveszi az AKG-t" - írja egy másik orgánum.
"A kormány felszámolja az 1988-ban alapított Alternatív Közgazdasági Gimnáziumot (AKG) működtető közhasznú alapítványt, és a tulajdonjogot egy nonprofit gazdasági társaságnak adja.

A tulajdonos szándékáról szóló hírt az iskola vezetője a a Magyar Közlönyben olvasta. Horn György (a volt szabad demokrata ügyvivő Horn Gábor testvére) a Népszabadságnak úgy fogalmazott: nem érti, hogyan válik az állam tulajdonossá egy olyan iskolában, amelynek fenntartásához már 15 éve nem ad pénzt."

"Megdöbbenve", "visszaveszi", az iskola vezetője kinek a kije ... Hm.

"Én egyszerű tévedésnek tartom, hogy az állam meg akarja szüntetni az iskolát 23 éve fenntartó alapítványt és a tulajdonosi jogokat egy állami többségű nonprofit Kft. kezébe akarják adni. Úgy vélem, mindez a bürokratikus apparátus sajátos mechanizmusából fakadó baki. Nem látok semmilyen mögöttes szándékot."

"Azon vagyok, hogy megértessem a nyilvánossággal és a döntéshozókkal, hogy ez egy magánalapítvány, amit nem lehet csak úgy államosítani. Nem lehet azt mondani, hogy mostantól kezdve ez egy állami vállalat. Tudom, hogy egy létező határozatot már nehezebb visszavonni, mint azt megelőzni, de az a cél, hogy ne történjen semmi. Hangsúlyozom, hogy az AKG-t magát nem érinti az esetleges fenntartói változás, ez nem az iskoláról szól."

"Én nem akarok ellenállni, nem akarok semmilyen harcot, mert nincs rá szükség."

Nyilatkozza Horn György.

Nem csak a történelmi tudatból hívható elő a tapasztalat, hogy senki sem hiszi, amíg meg nem történik vele. Mondom ezt én mint Horn György testvérének állítólagos "családi barátja".

Válasz

Kedves Tanárnő! Szép teljesítmény, látványos megmozdulás, de nem hiszem hogy bármi eredménye lenne. Nem hiszek a demokráciában. És azt gondolom, hogy ahogy a Tanárnő írja, hogy Európai demokrácia, mint fennkölt valami, hát azt sem hiszem. Az is csak alkudozás a háttérben, legfeljebb a külső máz szebb.

Ami viszont idekívánkozik: innen távolról nézve azt látom, hogy kezd egyfajta személyi kultusz kialakulni TÉ körül. Amit nem értek. Fél év alatt a teljesítménye azért bennem erős kérdőjeleket támaszt, én innen messziről inkább látom őt naivának mint városvezetésre, kőkemény háttéralkukra képes vasladynek. Pedig csakis szeretgomot, ezt a blogot és TÉ blogját olvasom, tehát még az infoim is igen egyoldalúak. A nyilvánosság szép dolog, ezt ügyesen kihasználja polgármester, de édeskevés. Cáfoljon meg kérem!!!
Üdvözlettel, FN

No, igen, kedves FN, a demokrácia nem tökéletes, de jobbat még nem találtak ki, ahogy a mondás tartja, és persze velejárója az "alkudozás". Ebben a tökéletlenségben azonban sok fokozat van. Meg arra is látott már a világ példát, hogy demokratikus úton hatalomra jutott erők totalitárius hatalmat építettek ki.

Egy percig sem gondoltam, hogy a múlt heti zarándoklat után pártjuk majd megregulázza a helyi önkormányzati képviselőket, sőt a parlament oszlatni fog. Világos az is, hogy minden botrány 2-3 nap alatt elül, legegyszerűbb a hatalomnak tudomást sem venni róla. Naivitás azt hinni, hogy a miniszterelnöknek lépnie kell; a hinni akarók mindig találnak valamit, amibe kapaszkodnak: jó, MT-t jelölték képviselőjelöltnek, megmarad a mentelmi joga, de polgármesternek nem jelölik, most éppen szükség van rá az alkotmány elfogadásához, addig nem ejthetik... Itt inkább arról van szó, hogy kiépült egy rendszer, amin keresztül akkor is meg lehet bénítani egy várost, ha a polgármesterség elveszett. És vissza kell szerezni, legalább közvetetten.

TÉ körül nincs semmiféle személyi kultusz, sőt megbonthatalan egység sem. Bizonyára voltak illúziók, hogy jobboldaliként elfogadható lesz a kormánypártoknak, azt hihette, a maga oldalára állíthat cégvezetőket, képviselőket, főtisztviselőket. Nehéz, szinte lehetetlen azt racionális gondolkodású embernek elképzelni, ha a saját bőrén nem tapasztalta, hogy mi ment és mi megy itt. A tapasztalatok átadhatatlanok, a tanulási folyamat megkerülhetetlen. Nyilván döntött rosszul is, az is lehet, hogy MT-t csak a MT módszereivel lehet legyőzni... TÉ féléves teljesítményéről szerintem a legjobb értékelés ez: azt gondolom, sokat változtatott a közgondolkodáson, rengeteget dolgozott – a rákényszerített háborús logika mentén nem győzött, Paskievics seregeivel szemben lehet, hogy nem is lehet. A kőkemény kompromisszumok megkötéséhez tárgyaló, konszenzusra törekvő felek kellenek – MT választás estéjén elmondott beszéde nem erről tanúskodik, ő és csapata azóta is ennek szellemében viselkedik.

TÉ a hivatalban szinte egyedül van – csak a nyilvánosságra támaszkodhat, bár diktátori hajlamokkal bizonyára többre menne. Az áldatlan állapotok rögzülésének veszélye megosztja, radikalizálja a táborát, az esztergomi fülkeforradalom felfalhatja saját gyermekeit, helyben is eljuthatunk ide.

Úgy tűnik, a rendszer kiépül(t), s hogy egyes pontjain az élet élhetőbb lehet, az az adott vezető emberi minőségétől függ. Szerintem ez a tét.

Menthetetlen

A jelenleg érvényes érettségi szabályok szerint egy érettségizőnek 3-8 oldalnyi érvelő esszét vagy műelemzést vagy összehasonlító műelemzést kell írnia, erre maximálisan 60 pontot lehet kapni. A szövegértési feladat megoldása 40 pontot ér. A két vizsgarészben elkövetett helyesírási hibákért 0-15 pontot kell levonni, 30 hibapont fölött már a maximális 15-öt. (Kivéve, ha a vizsgázó szakvéleményt mutat be arról, hogy diszgráfiás.) Megkülönböztetünk durva (3 hibapont), súlyos (2 hibapont) és egyéb (1 hibapont) hibákat.

Az érettségi megreformálása előtt 5-nél több durva hiba esetén a vizsgázó helyesírása (és így nyelvi jegye) automatikusan elégtelen volt.

Az államfő abban az ominózus egy sorban két durva hibát ejtett.

Mit válaszolna az oktatásért felelős államtitkár egy mai diáknak, ha érettségi dolgozatában elkövetett hibáit túlhajszoltsággal, rossz fizikai állapottal magyarázná?

A menthetetlent szerintem nem kell mentegetni.

Kommunikációelmélet

Nem ismerem Tarr Béla filmjeit, nem tudom eldönteni, mit mondott, hogy mondta... Ez azonban vicces:

"Kommunikációelméleti szempontból azonban van egy tanulsága az ügynek: a XXI. században egy meggondolatlan nyilatkozattal egy művész akár egész életművét saját maga zúzhatja porrá" – állítja a MOKÉP igazgatója.

A műalkotások helytállnak magukért, önállósodnak, esztétikai értéküket nyilatkozatok nem befolyásolják. Kommunikációelméleti szempontból viszont kész tanulmány a MOKÉP-igazgató nyilatkozatát illusztráló fotó és annak eltávolítása.

A figyelem erejéről

Olvasom Kocsis Zoltán helyzetértékelését, csodálkozom. Művész ugyan nem vagyok, de itt élek Magyarországon, sőt: a mintavárosban.

"Először is magyar zenész vagyok, s csak azután magyar polgár. Ebben a minőségemben pedig azt mondom: egészen jól érzem magam. Zenészként is, sőt, kicsit még jobban, mint tavaly ilyenkor, ugyanis ki fogják egészíteni a költségvetésünket. Szerintem az előző kormány Gyurcsány Ferenc vezetésével nem törődött igazán a kulturális élettel.
(...)
Ha gondom van a kormánnyal, odamegyek, és ott helyben, nekik panaszkodom. Az aktuális kormány kedveli Andrást, ez a kormány nem ördögökből áll. A külföldi sajtóban ördöginek látszik, de nem az, ez egy abszolút demokratikus kormány. Nem igaz, hogy a többség fél, senki nem fél."

Eszembe jut egy régi-régi beszélgetés Pilinszky és Kocsis között, sokáig tart, míg megtalálom: nem is beszélgetés, hanem a költő idézi fel a zenésszel való találkozásait, élményeit.

"... talán a legtündökletesebb találkozásom Kocsis Zolival volt. Nála lenyűgöz, hogy ilyen mezítelenül a tehetség jelenlétét még nem láttam emberben. A szeretetnek és az aggódásnak olyan fokát váltja ki bennem, amit én nagyon kevés ember iránt éreztem. (...) Nagyon boldog voltam, amikor azt hiszem – amennyire ezt elmondhatjuk valakiről –, valójában felmértem nemcsak mint művészt, hanem mint embert is, és mint gondolkodót is. Ez egy párizsi koncertje után volt, amikor úgy adódott, hogy együtt jöttünk haza, és a repülőgépen elkezdtem neki fordítani a Le Monde-beli kritikát, és ő nagyon szelíden azt mondta: Jancsi, ne fáraszd magad. Engem nem érdekel a kritika, és egyáltalán semmiféle kritika, mert az ember saját magának a legpontosabb kritikusa, csak legyen ereje odafigyelni."

Eltelt néhány évtized. Figyel-e Kocsis Zoltán?

"... hogy a saját magyar nyelvünkön beszéljek"

"... 97 százalékban bizalmat szavazni egy leendő vagy egy fönnálló állami nyugdíjrendszernek, ez pszichológiailag példátlannak tűnő és logikátlan fejlemény. Talán azt érdemes kiolvasnunk ebből, én legalábbis így magyarázom a fejleményeket, hogy az emberek vágynak arra, hogy bizalmat szavazhassanak a jövőnek. Hogy bizalmat szavazhassanak a saját államuknak, és bizalmat szavazhassanak Magyarország jövőjének. A 97 százalék erről szól."

Saját magyar nyelvén a miniszterelnök így értelmezi a történteket.

1990 előtt egyszer sem voltam szavazni: az volt a szabad választásom, hogy nem választok, mert nincs választási lehetőség. A bizalmat úgy 97 százalékban akkor is megszavazták. A "szabad" választásnak most is hasonló alternatíváját kínálta a hatalom.

„Ez a 3 százalék [a maradók] épp arra elegendő, hogy azt tudjuk mondani, no ugye, hogy volt választási lehetőség. Hiszen több mint százezren döntöttek úgy, hogy nem azt az utat járják, amit a kormány javasol, hanem egy másikat. Egy 100 százalék nekem is gyanús lett volna. De így, hogy volt 3 százalék, és teljesen világos volt, hogy egyetlen ember sem maradt le a magánnyugdíjrendszerben való maradás lehetőségéről technikai okok miatt, innentől kezdve azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a választás szabad volt."

Mintha elfogyna a türelem, kilóg a lóláb.

"Én nem akarok vitát folytatni semmiféle magánpénztárral. Ez a vita eldőlt. Szerintem kár illúziót kelteni vagy olyan benyomást kelteni a magyar közéletben, mintha bármilyen módon, akár alkotmánybírósági ítélettel ez a helyzet megváltoztatható lenne. Nem lehet. Ez egy végleges rendszer. Kétpilléres magyar nyugdíjrendszer. Ezt nemcsak mint alkotmányjoghoz valamelyest konyító ember mondom, hanem mint olyan ember is, aki benne van a következő alkotmány előkészítésében."

Ez már a saját, magyar nyelvünk. Részemről ehhez ragaszkodom, nem emigrálok belőle, és tiltakozom az ellen, hogy bárki a szavaknak az évszázados, évezredes közmegegyezéssel szembemenő jelentést tulajdonítson.

"Matolcsy minisztériuma sérelmezi azt is, hogy az IMF a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolását »de facto államosításnak« nevezi. »Ezzel szemben az állami nyugdíjrendszerbe a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagok 97 százaléka lépett vissza. Miután ez az emberek szabad döntése alapján történt, ezért ez semmiképpen nem nevezhető államosításnak« – írja a közlemény."

Persze, "a 3 százalék épp arra elegendő, hogy azt tudjuk mondani..."

Megcsípem magam,

érzem... ébren vagyok, minden rendben.

Egy képviselő a mai Esztergomban diktafonnal, polgárőr jelenlétében fogadja választóit. A képviselő független. Választóitól minden bizonnyal.

***

"Matolcsyt meglepte az állami nyugdíjrendszert választók aránya" – olvasom az újságban. Hűha! Micsoda véletlen!

***

"A Strigonium Zrt., valamint a Hídlap vezetői látogattak el hozzám, akiktől megtudtam, hogy a 34.000 példányban megjelenő lapból 1400 példány ingyenesen jut el minden tokodi háztartásba. A lap már semmilyen támogatást nem kap Esztergom város önkormányzatától, ami jótékonyan hat a függetlenségére, de veszélyezteti a megjelenését. Érdekünk, hogy a környékünk eseményeit hírül adó egyetlen magazin megjelenjen, reményeink szerint most már tokodi hírekkel is" – írja Tokod polgármestere.

Ó igen, a Hídlap független a függetlenségtől. Ingyenesen? Most folyik a kalapozás. A tokodi polgármester több okból is ismeri az esztergomi viszonyokat...

Én ébren vagyok.

Zűrzavar

Életemből 10 év Balassagyarmathoz kapcsolódik. Pontosan tudom, hogy a város melyik pontján található ez a szobor, tudom, hol van Madách emléktáblája, hogy mi köze a költőnek a városhoz... Ismerem gyarmati képzőművészek, Farkas András és Réti Zoltán Tragédia-illusztrációit, tudom, mennyit kutatta Kovalcsik András a drámai költemény korai kiadásait... Többször jártam Madách csesztvei kúriájában... Tudom, hol volt az a híd, amelyiken keresztül a költő szülőfalumba kocsizott (ha ma jönne, elhaladna a házunk előtt), tudom, hol az az udvarház, amelyikben Veres Gyula lakott, akinek a gyámságára bízta a gyerekeit... Az egyetemen egy teljes szemesztert hallgattam Kovács Kálmán feledhetetlen előadásait a Tragédiáról...

Olvasom a hírt a Madáchról elnevezett díj idei kitüntetettjeiről...

Balassagyarmatról 23 és fél éve elköltöztem, de személyesen ismerem a megyei önkormányzat illetékes bizottságának elnökét és egyik külsős tagját, aki egykori tanítványom, s ma Balassagyarmat alpolgármestere. Személyesen ismerem a város polgármesterét is.

Ezt olvasom a megyei önkormányzat honlapján:

"4. A Nógrád Megye Madách Imre Díja odaítélésével kapcsolatosan [az adott bizottság] előzetes véleményt ad a közgyűlés elnökének."

"(1) Nógrád Megye Madách Imre Díja adományozható egyéneknek és közösségeknek a tudomány, az irodalom, a művészetek és a közművelődés terén végzett kiemelkedő tevékenységért; külföldiek számára a Madách életmű gondozásáért, fordításáért, kutatásáért.
(2) Az átadás ideje: minden évben Madách Imre születése napja (január 21.) alkalmából Balassagyarmaton rendezett ünnepség keretében."

Nem tudom, ismerőseim miként szavaztak, nem tudom, hogy gondolkodnak, milyen emberek lettek... De ha január 21-én ott lesznek az átadó ünnepségen, semmit sem értettek meg Madáchból. A halottak nem tiltakoznak. Az életben iszonyú a zűrzavar.

(A Madách-szobor fotója innen. )


Update 01.20.

Becsó Zsolt az MTI-nek kifejtette: a döntést már egy hónapja meghozták, az azóta publikus, ezért olcsó népszerűséghajhászásnak tartja, hogy az ellenzéki képviselők most csinálnak belőle "patáliát". Mindenesetre - tette hozzá - örömmel üdvözli, hogy egymásra talált az MSZP és a Jobbik. A két pártra utalva azt mondta: "Lucifer szavaival élve, nem adhatnak mást, csak mi lényegük".

Szegény politikusok: békaperspektívából az egész világ mocsárnak látszik.

Archiválok (2.)

Nagyon szeretem Csehovot. Négy fantasztikus előadást őrzök az emlékezetemben: a kaposváriak Cseresznyéskertjét Ascher rendezésében (Ranyevszkaja Igó Éva volt, Lopahin Lukáts Andor, Sarlotta Ivanovna Pogány Judit); a pesti Katona Három nővér előadását szintén Ascher rendezte (azt hiszem, legtöbben ezt láthatták); a moszkvai Művész Színház Ivanovját Szmoktunovszkijjal a főszerepben és három egyfelvonásost az Esztergomi Várszínházban Vidnyánszky Attila rendezésében. Akkor hallottam először Vidnyánszky nevét: nyaranta mást is láttam tőle itt, figyelemmel kísérem a pályáját, ha rendezéseiről (a körülmények és a távolság miatt) nincs is személyes élményem. Tudom, hogy nagy formátumú rendező.

"Én egy elég határozott színházeszmény mentén létezem, elég régóta csinálom, és nagyon komoly visszaigazolást kapok Debrecenben, és nemzetközi szinten is. A szakma elmúlt húsz évének nagy bűne, hogy azt hazudta magának - tisztelet a kivételnek -, hogy alá kell másznia a közönség ízlésének, és ezzel hihetetlenül lezüllesztette a repertoárt országos szinten" – nyilatkozta karácsony előtt az Origónak.

Vidnyánszky lehet a Nemzeti Színház következő igazgatója: "Erről nem tudok nyilatkozni. És azt gondolom, nem is nekem kell nyilatkoznom róla. Zajlanak folyamatok, majd kiderül... Nem titkoltam soha, hogy érdekel a téma." Erre az interjúra született ez a nyílt levél.

A mű él, a mű hat, ha él és hat (bár a színházi alkotás tünékeny) – az alkotó halandó. Elhiszem Vidnyánszkynak, hogy képes lesz színvonalas színházat csinálni. Mégis, messzi kamaszkoromból beúszik az emlékezetembe egy mondat Bodnár Erika hangján: "... megtenni az utat, tisztán, miért nem lehet?" (Szakonyi Károly Életem, Zsóka c. darabjából készült tévéfilm végén hangzik el, nem is emlékszem másra belőle, bár most utánanéztem.) Miért?

Archiválok

"Csak bátorság! címmel közölt interjút vasárnap Schiff Andrással a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung. A zongoraművész azt mondta, nem játszik többé Magyarországon, ahol nemkívánatos személy lett. "

Részlet az eredeti cikkből, FAZ: "Was in Ungarn geschieht, erinnert mich an manche schlimme Diktaturen: Politiker mischen sich in Sängerbesetzungen ein, bestimmen, wer im Orchester erste Klarinette spielt; gegen Róbert Alföldi, einen exzellenten Regisseur, Direktor des Nationaltheaters, läuft eine ekelhafte Hetzkampagne, weil er schwul ist. Und es ist auch unerhört, was mit Ádám Fischer passiert ist."

Soha nem hallottam Schiffet élőben, ezek szerint már nem is fogom. A nyáron Salzburgban is kerestük a nyomát. Mikor Nóra kicsi volt, a tévében vetíttek róla egy jó órás portréfilmet, sok zenével – ezt felvettük videóra, aztán a gyermek még 3-4-szer megnézte. Ideje újra elővenni.

Azt mondja a riporter: "In der fidesz-nahen Zeitung „Magyar Hírlap“ wütete daraufhin der Publizist Zsolt Bayer, Gründungsmitglied von Fidesz und persönlicher Freund Viktor Orbáns, 1919 seien nicht genug Linke ermordet worden, und nannte Sie namentlich in einer Reihe mit anderen Juden („Cohen und Cohn-Bendit und Schiff“).

Gyönyörű. Ez itt állítólag Európa. Ennek ellenére nem gondolom, hogy Schiff persona non grata lenne a szülőhazájában, a hivatalos politika (Magyarország pláne) nem azonos nevezett publicistával. Mégis megértem. Elment annak idején Márai is. Más okból, és nem is jött vissza. Elment Thomas Mann is. Ő sem tért vissza.

Országimázs. Központ sem kell hozzá.

"Kunst kann die Politik nicht ändern, aber Künstler sind frei denkende Menschen, die ihre Meinungen äußern, und das kann vielleicht auch andere zu mehr Zivilcourage inspirieren.

Mégis: Európa

"Egyre több szülő dönt úgy észak-Abaúj településein, hogy a kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskolába íratja be gyermekét."

Másfél éve voltunk Kassán (írtam, hogy megyünk, de hazaérve az akkori istvános események elsodorták a beszámolót).

Megtaláltuk Márai szobrát

(nem éppen polgári környezetben),

gyerekkori lakóházát,

a múzeum (a kiakasztott tájékoztató porrétege alapján ítélve: régen) zárva volt.
(Mégis: Európa. S lehet, hogy Kassa nyugatabbra van?!)


És jártunk természetesen a dómban, tisztelegtünk Rákóczi előtt...


megkerestük Szent Erzsébet szobrát is.

(Fotó: egy kivételével Rafael Balázs)


Update 02.04.
"Meggyalázták Márai Sándor kassai szobrát"

Ceruzaforgácsok

A piacon koromsötét, amikor a buszhoz botorkálok, a volt Granvisus előtti járdán jegesre taposva a hó, a buszvégen szintén. Pénteken nagypiac, az árusok előbb nyitnak, egyik-másik bódéban már ég a villany. – Nem mentek el... Megszavazták maguknak... – kommentálják az emberek a másodszor is határozatképtelen testületi nem-ülést.

***

– Igaz-e, hogy a NMHH jogköre a külföldi tulajdonú, külföldön megjelenő sajtótermékekre is kiterjed?
– Nem, de lenne rá igény.

***

Van remény épeszűnek maradni.

Ágyúval verébre

Nem szeretem a trágár beszédet, a közönségességet. De... (És itt most megspórolom azt a kört, hogy pl. ki mindenki melyik verse elé lehetne(?) kitenni a figyelmeztetést.) Nem kedvelem a rapet. (Az adott előadó, az adott szám értékét sem tudom megítélni.) Még sosem hallgattam a Tilos Rádiót.

De nevetségesnek tartom ezt az egész cirkuszt.
– Valakinek az a munkája(?), hogy figyeli és feljegyzi, hogy pl. a Tilos Rádióban 2010. szeptember 2-án 17 óra 53-kor leadtak egy amerikai angol szlengben énekelt számot, amely alkalmas a 16 év alattiak szellemi, erkölcsi fejlődésének káros befolyásolására.
– A hatósági ellenőrzés megállapításaiban összefoglalják az előadó pályafutását, megvizsgálják a 2000 és 2009 között letett nyelvvizsgák számát, angolból külön az alap-, közép- és felsőfokra bontva. Ez az érvelés része.

Vajon a hatósági ellenőröknek van fogalmuk arról, hogy egy nyelvvizsgán milyen nehézségű szöveget, hányszor hallgat meg egy vizsgázó? Hány 16 év alattinak van felsőfokú nyelvvizsgája? Felsőfokkal biztosan értik-e a szlenget?

Hogy mi van? Ágyúval verébre...

Aztán jön a közlemény: munkaszüneti napon is dolgoznak, de nem akarnak érteni semmit.

Két megjegyzés:
– Kíváncsi lennék, hogy hányszor folyt hatósági vizsgálat a közszolgálati tévécsatornáknál: az esti mesére váró gyerekek hányszor látnak filmelőzetesként szellemi, erkölcsi fejlődésüket károsan befolyásoló gyilkossági és szexjelenetet, mert a csatornák nem tartják be a kezdési időpontot (pont a mese előtt kell filmelőzetest adni?). Ott kisgyerekek ülnek, a filmek szinkronizálva vannak.
– Egy publicisztikában lehet ironizálni, blogon is, kommentben is, itt a magánember beszél. De egy hatóság szereptévesztésben van, ha ironizál. Nem azért fizetjük közpénzből, hogy érzékenykedjen (és/vagy kioktasson).

A felháborodás joga

Ma munkanap volt. A képviselő-testület rendkívüli ülését december 22-én hívta össze a polgármester ma 15 órára. (Megjegyzem: 1. az előző polgármester idején nem egyszer a testületi előtt néhány órával telefonon értesítették a képviselőket ; 2. néhány hete a polgármester javasolta, hogy kéthetente ülésezzenek, mert az apparátus nem bírja ilyen iramban a háttérmunkát, a Fidesz ragaszkodott a heti munkarendhez.) Az ülésen a 4 ellenzékiből megjelent 3 (a 4. előzetesen kimentette magát), a 9+1 fideszesből ott volt 1 fő, senki nem jelentette be távolmaradását, körbetelefonálták őket, "a fideszesek nem vették fel a telefont, Pócsföldi nem kíván eljönni az ülésre" (ő a +1).

Nem tudom, a "hatékonyabb, autonómabb és szabadabb" médiavilágban nem sérteném-e az urak érzékenységét, de még van három napom, és azt mondom: ez pofátlanság.

Ezek az urak az adósságrendezési eljárás időszakában megszavazták maguknak, hogy az önkormányzat "mobiltelefont biztosít részükre, melynek havi hívásdíját bruttó 20.000 Ft-ig átvállalja" (meg 6 ezer forintot internetre). S a köz pénzéből fizetett hivatali telefonon nem lehet őket elérni! Duplán pofátlanság.

Egyébként meg: "Adósságrendezés alatt nem kötelező finanszírozni a képviselők kiadásait. Jogszabályellenes az internet támogatása, amit elfogadtak" – írja az Esztergom live az aljegyző bejelentése alapján. A mai ülésre készített előterjesztés a december 16-ai határozatot visszavonta volna (ha megszavazták volna). S volt egy előterjesztés a képviselői tiszteletdíjakról szóló rendelet hatályon kívül helyezéséről is. Az ülés határozatképtelensége miatt – ha jól értem – tiszteletdíjak maradtak, telefon és internet maradt. Az adófizető fizetnek – a képviselők valahol kellemesebben töltik az időt. Tényleg urak. De micsoda urak!

***

Az ülésnek nem minősülő ülésen megjelent a zeneiskola igazgatója. A város a válságköltségvetésből nem tudja finanszírozni ezt a nem kötelező feladatot. Az igazgatónő aggódik, elmondja, hogy költségvetésük 90%-a bér, félnek, hogy a megye csak a feladatot veszi át, s összevonják őket a dorogi zeneiskolával.
Attól tartok, hogy félelmeik megalapozottak: a dorogi zeneiskola megyei fenntartású, s a megye sem dúskál a pénzben. Az intézményben nemzedékek óta színvonalas zenei nevelés folyik, benne vannak a város kulturális életében.
Az igazgatónő elmondja, hogy finanszírozókat keresnek, önkormányzati és alapítványi közös fenntartást szeretnének. A normatíván felül 35 millió forintról van szó. A készülő új közoktatási törvény szerint a béreket az állam állja majd...
Dönteni kellene az idén a túlélés érdekében...

Az idén. A feladatátadás a közoktatási törvény szerint a döntést követő évben július elsejével történik. Az adósságrendezésről szóló törvény az alapfokú művészeti oktatást nem sorolja a kötelező feladatok közé, tehát nem finanszírozható. Döntés az átadásról a képviselők távolléte miatt nem született. Mi lesz a zeneiskolával a következő tanévtől?

Emberek! A heti tíz testnevelés plusz 70 millió forintba kerül. Két iskola vissza akarta állítani az érvényben lévő közoktatási törvény szerinti állapotot, a tízek nem engedték. (Azt most ne vitassuk, hogy mennyire fedi a valóságot a többi intézmény vezetőjének a nyilatkozata, hogy a "tanulók megszokták, elfogadták a megemelt testnevelés-óraszámokat". Megszokni mindent meg lehet. De érdemes-e? Muszáj-e?) Tudom, pontosabban feltételezem, hogy ez a 70 meg az a 35 nem csoportosítható át. De az egyik csak-azért-is-megmutatott, kiinduló feltételeket semmibe vevő döntés volt, kényszer, a másik elsorvadása meg értékpusztulás.
Kiket képviselnek a képviselők?

***

Erről a városról van szó: "A 2004 és 2009 között eltelt öt esztendő alatt a város összes kötelezettsége, adóssága megháromszorozódott, miközben nettó vagyona az öt évvel korábbi érték 60%-ára olvadt. Kijelenthetjük, hogy Esztergom Önkormányzata 40 százalékos vagyonvesztést könyvelt el 2004 és 2009 között!" Az akkori képviselő-testület(ek) hány tagja ül most is a testületben? S közülük kik is azok, akik annyira együtt működnek, hogy együttműködni nem hajlandók?

***

"A 2002 és 2010 közötti államadósság-növekedés okait vizsgáló albizottság létrehozását kezdeményezi Szijjártó Péter. "

Miért szorul az embernek ökölbe keze...

Kompország

Európa bírálja a médiatörvényt. Helyreigazítunk, mert mi értjük jól (dehogy -jük – -ik!). Aztán helyreigazítanak... Nincs lényegi kifogás a jegybanktörvény módosítása ellen... De van.

***

Talán Hamvas Béláról olvastam, hogy élete vége felé nem szívesen beszélt magyarul... Megértem.

***

"A mi mondanivalónk nem sok: értjük a magyar Athén fórumát, halljuk a szittya paripák prüszkölését. Tehát újból Európa ellen mentek, lovas magyarok? Az Időre röhögtök, miért legyen másként, mint Szvatopluk után: szent Ázsia nevében törtetni fogtok előre.

(...)

Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza."

"Ganz gefährlich" (nagyon veszélyes)

Napok óta ez van: csinálok valamit, amit csinálnom kell, s közben fejben írok, aztán géphez ülök, elolvasok sok mindent, s elmegy a kedvem az írástól.
"Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő."

Most például, hogy elfogadta a parlament a "hatékonyabb, autonómabb és szabadabb" médiarendszerről szóló törvényt, az jut eszembe, nem kellene-e betiltani-bezúzni az 1984-et (néhány éve emelt szinten érettségi tétel volt)... Olyan sokan hivatkoznak rá (régebben is volt déja vu-érzésem), még néhány ifjú embernek eszébe jut elolvasni. De tudom ajánlani Sütő András A szuzai menyegző c. drámáját is. Mármint bezúzásra.

Bár olvasási láztól nem tartok: akik ismerik, évről évre öregszenek, előbb-utóbb kihalnak, a fiatalok meg ezer más szórakozást találnak... Könyvet olvasni? A fikciót magunkra vonatkoztatni, az irodalmat a megismerés egyik lehetőségeként kezelni...? Ugyan kérem. "...a lélek balga fényűzése". A kevesek nem számítanak, nem rajtuk múlik a győzelem.

(Cooper, Az utolsó mohikán... "Neked ki a legrokonszenvesebb szereplő? Válaszod indokold!" A feladat megoldhatalannak bizonyul, a rokonszenves szó jelentése ismeretlen. Lehet még irodalmat tanítani?)

Tegnap hazafelé jövet elkapom a rádióban Elek István néhány mondatát: a médiatörvény kapcsán kérdezték, s "korlátlan előrenyomulás"-ról beszélt, meg arról, hogy az internet korában a kritikus véleményeket nem lehet olyan könnyen elnémítani, mint 10 évvel korábban. Nocsak! Nyílt levél, nyilatkozat...

Az úton meg lehet állni - minél előbb, annál annál kisebb arcvesztéssel. Már annak, akinek ez fontos. Annak, aki arcot adott a hivatalnak... Akinek a hivatal ad arcot, rangot, azok esetében reménytelen.

"Koltay András (a Médiatanács tagja) szerint nem sérül a demokratikus nyilvánosság, egyszerűen gyanakvó a hazai és a külföldi sajtó. Nincsen senkinek semmi félnivalója." Tényleg. Nem sérült ekkor sem. Ott az MTI.

Esztergom, már évekkel ezelőtt: sajtóközlemények tartalmazzák a valós tényeket. Hogy nem úgy van? Dehogynem, úgy kell lennie. Az ország csak utolérte a mintavárost.

Beszélgetések meghívott neves emberekkel a könyvtárban: Vekerdy Tamás, Garamvölgyi László, Jókai Anna, Jankovics Marcell... széles a paletta. Aztán bő egy év után a könyvtárigazgató szabadkozva közli, hogy köszöni az eddigi (lelkesedésből végzett) munkát, de ugye megérti, az állása... (Néhány év múlva 'szimpátiatüntet'. No, igen. Az állása.)

A mai "Die Welt"-ből:
"Was halten Sie von der Entwicklung in Ungarn?
Ergebnis Antwort 1: 65% Ganz gefährlich. Ungarn hat keinen Platz mehr in der EU.
Antwort 2: 19% Halb so wild. Irgendwann kommt auch wieder eine andere Regierung.
Antwort 3: 17% Ist mir egal."