2010. augusztus 31., kedd

Évkezdés

Tegnap szandálban mezítláb – benn is egész nap majd megfagytam. Ma harisnyában, zárt cipőben, egy réteggel többet felvéve, sőt utcára ballont is – az eredmény ugyanaz. De holnap ez elég lesz, mert a gyerekek befűtik a termeket.

A hivatalos menetidő 44 perc, de 50-nél kevesebb alatt nem érek oda. Hazafelé 25 perceket késik a busz már Vörösváron. 20 évvel ezelőtt csúcsidőben 20 percenként indult járat, most csak hajnalban. Ennek ellenére 20 éve sok álló utas volt, most még mindig találtam ülőhelyet. 20 éve tudtam a buszon olvasni, most zenét hallgatok. A sofőrök akkor nem rádióztak, most van, aki a Boros–Bochkor duót hallgatja, s mivel én falra mászom tőlük, gyorsan bedugom a fülem.

Sok év után újra átsietek az ébredező piacon: pakolják az árut, átkiabálnak egymásnak az eladók, reggeliznek egyik-másik bódénál. A járda ugyanolyan toldozott-foltozott, az úttest ugyanolyan hepehupás, néhány új áruda, a piacon túl egy-két bezárt és egy-két új üzlet, aztán a lepusztult, behálózott Granvisus, majd Szent István városának – politikus epiteton ornans nélkül ki sem ejti a száján – 20 év alatt még lerobbantabb buszpályaudvara...

Tőlem pár száz méterre egy óra múlva gyülekeznek az istvánosok is, az én "gyerekeim" már a harmadik osztályfőnököt kapják, mióta elváltak útjaink – egy óra múlva én is először találkozom az új osztályommal, tizedikesek, mintha ki sem maradt volna egy év. Pedig dehogynem.

2010. augusztus 28., szombat

Évforduló

Pontosan ma egy éve azt mondták, hogy 1 órára menjünk vissza. Ott voltunk mi, érintettek és néhányan mások is – vártunk. Az autonómiájáról híres vezető egy idő után feljött, s azt mondta, hogy kettő körül hozzák a papírokat. N.L. ott ült a fotelben, s odaszólt: – De a határozatot Ön hozza! – Az autonómiájáról híres vezető nem értette a megjegyzést, hiszen a papírokat a városházáról hozták. N.L. megismételte: – De a határozatot Ön hozza! – Aztán valami vagy leesett neki, vagy csak ráhagyta N.L.-re: – Jó, akkor én hozom.

Aztán jött a diplomás postás (két évvel korábban a helyettesi poszt megszüntetéséről is ő kézbesítette a döntést), s kis idő múlva az autonómiájáról híres vezető feljött, és felolvasta fegyelmi határozattal elbocsátott hét tanár nevét. W.S.Sz. még várt, kérdezte, hogy és ő – merthogy ő volt a 8., akinek a fegyelmi biztos elbocsátást javasolt. Az autonómiájáról híres vezető azt mondta, hogy ennyi, több papír nincs. Mi hatan (Gy.P. -t, miután levezényelte a gólyatábort, péntekre elengedte az autonómiájáról híres vezető) az iskolatitkár irodájában vettük át az elbocsátásunkról szóló határozatot, Gy.P. hétfőn kapta meg. Az irodában ott asszisztált az ember, akit nem nevezünk meg.

Mi, köszönjük, jól vagyunk. A munkaügyi per még tart, optimista számítás szerint talán még ebben az évben lehet elsőfokú ítélet (realista szerint valamikor jövő év elején).

A munkát elvégző két fegyelmi biztos (Németh József, Petrovics János) és a fegyelmi tanács három tagja (Ivanov Mihály, Kálmán Sándor, Szalma László elnök) közül P.J. és Sz.L. nem indul az önkormányzati választáson. Hogy ez az ő döntésük-e, vagy pártjuk bizalma billent meg bennük, esetleg egyéb pozíciót szánnak nekik – oly mindegy. Mint ahogy az is, hogy a tanács először felkért, majd megbízását (feltételezhetően az augusztus 8-án lezárt fegyelmi biztosi jelentéstől nem függetlenül) visszaadó elnöke, dr. Osvai László sem lesz a következő ciklusban képviselő. De remélem, ők is jól vannak.

Az autonómiájáról híres vezető immár háromszoros igazgató. Az ember pedig, akit nem nevezünk meg – amint hírlik –, egyéves betegszabadságra megy. Értjük. És biztos vagyok benne, hogy ők is nagyon jól vannak.
"Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár az I. Nemzeti Tanévnyitón szombaton Hódmezővásárhelyen elmondta..."

2010. augusztus 27., péntek

Karintiában

töltöttem öt napot új iskolám tantestületével – ezért a hosszú hallgatás. Élménybeszámoló képekben.


Wörthersee – a Pyramidenkogel nevű kilátóból


Bal oldalon lenn a félsziget Maria Wörth


Maria Wörth közelebbről


Még közelebbről


Maltatal


A víztározó 200 m magas betonfala (szélessége 8 m)


Közel 2000 méteres magasságban


Gmünd


A városfalon belül


Középkori sikátor


Millstatt – a bencés kolostor templomának kapuja


Részletszépségek


Gótikus boltozat, jobbra a falon az Utolsó ítélet c. freskó, amelyet a külső homlokzatról vittek be.


Napóra Szent Sebestyénnel a kolostor falán


Különösen gyönyörű stukkókkal díszített apátsági templom az Ossiachersee partján
(Sankt Andrä)




Kilátás a szobánk ablakából az Ossiach-tóra


A Gerlitzenen


A panoráma


Lefelé menetben


Raggaschlucht



Villach – tábla Paracelsus szülőházán


Kilátás a Szent Jakab-templom tornyából


A Szent Jakab-templom szentélye


Egy külső kép


Klagenfurt – a tartományi színház


Landhaus


Wappensaal – 700 főúri család címerével



A város jelképe


Sankt Veit an der Glan (az 1500-as évekig tartományi főváros)
A városháza kívülről


Az üvegtetővel befedett belső udvar


Részletszépségek a város különböző pontjairól





Ez a fotó már Stájerország Bärnbach nevű falujában készült, útban hazafelé.


A templom a 2. világháború után épült, s a 80-as évek végén Hundertwasser alakította át.


Két kapu a templomot övező tizenkettőből


Hagymakupolák


A belső tér



Fotók: én.

2010. augusztus 26., csütörtök

"Remekművek sem születtek olyan számban, ami várható lett volna a támogatások értékét tekintve..." – mondja a kultúráért felelős államtitkár.

2010. augusztus 20., péntek

Mit tanítsunk?

Szerintem Ady Endrét. A magyarság- és Ugar-verseket – leendő és regnáló politikusoknak különösen hasznos lenne.
"Mint ahogy azt is szeretném, hogy Szent István intelmeit minden diák olvassa el. Ez rendkívül fontos" – áll az államfővel készült egyik interjúban.


2010. augusztus 18., szerda

Lehet más

Sok józsefes tanítványom volt a gimnáziumban, meg voltam velük elégedve. Ebbe az iskolába járt a lányom is 4 évig, ma azonban kiírattam őt, szeptemberben másik településen kezdi az ötödiket. A Józseftől 300 méterre lakunk – ezután utaznia kell. Szerette az osztályát, jóban volt az osztálytársaival – az új iskolában minden idegen lesz, egyelőre csak leendő osztályfőnökével találkozott. Nem volt könnyű döntés. Az átlagszülővel ellentétben – minthogy foglalkozásomból következően a másik oldalon is otthon vagyok – fel tudom mérni, mielőtt megtapasztalnám, hogy a heti tíz testnevelésóra nyereségével(?) milyen veszteség áll szemben. Bár az oktatási államtitkár azt mondja: "Védeni kell az intézményrendszer sokszínűségét", Esztergomban láthatóan másképp gondolják. Nem várom meg, amíg egy magát oktatásügyben is kompetensnek gondoló ember egyéb ötletei is megvalósulnak egy tehetetlen intézményrendszerben.

Ezért

„…megtanulta, miként lehet a köz érdekében, az adott szakma szabályai szerint, a napi politika kiszolgálása nélkül tevékenykedni."

2010. augusztus 17., kedd

Most múlik...

Egész nap nem megy ki a fejemből ez a dal: anélkül, hogy észrevenném, ezt dúdolom, a szöveget mormolom. Délután a gyermekkel iskolakezdéshez voltunk vásárolni, s többször is rám szólt, hogy hagyjam abba – még most sem tudom.

Egy-két hónapja valami mást kerestem, és véletlenül bukkantam rá. Meghallgattam többször is, másnap is, mert valami furcsának tűnt, de – nem zeneértő, csak zeneszerető lévén – nem tudtam megfogalmazni, hogy mi. Megkerestem a szöveget, s csak aztán találtam erre. Ez rendben. S akkor esett le: a hangszerelés... Modern szöveg és népi hangszerek.

Mindkét változat megy a fejemben. Azóta a Quimby több számát is meghallgattam, s van olyan, ami tetszik.

2010. augusztus 16., hétfő

Távolodóban

Tegnaptól hivatalosan is más iskolához tartozom. Mostantól nézek nemcsak gondolatban, hanem a hétköznapi cselekvés szintjén is előre. Az én istvános időszakom 1993. augusztus 1-jén kezdődött, s papíron (egyelőre) tavaly augusztus 28-án zárult le – valójában most.

Az utóbbi két-három év életem leginkább embert próbáló időszaka volt, de minden idegölő nehézsége hozzájárult ön- és valóságismeretem kiteljesedéséhez. Különben csak olvasmányélményeim lennének a sunyi aljasság (és aljas sunyiság) mélységeiről, a cinikus képmutatás lehetséges mértékéről, a hóhérságot tisztes polgári foglalkozásnak gondolókról, az önként és dalolva mocskolódó csürhéről...

Részvétem a maradóknak.

(Egyes hírek szerint az ember ellen, akit meg nem nevezünk, szintén indult fegyelmi vizsgálat. Ezt látszik igazolni, hogy újra meghirdették ezt.)

2010. augusztus 15., vasárnap

Új dizájn, mert az előzőt már untam. Töröltem néhányat az olvasott blogok közül, mert nincs mit olvasni rajtuk (ha majd újra írtok, szóljatok).

***

Szinte elviselhetetlen a fülledtség. Valamikor hajnalban (vagy talán reggel volt már?) viharos szél, dörgés, de nem esett. Félórája újra, aztán megint semmi, talán a páratartalom csökkent valamelyest: most jobban látszanak a túloldali hegyek. Nehezen viselem a kánikulát, 25 fokot szeretnék.

***

A gyermeket hazahozta a nagylány: kirakta, felpróbálta a születésnapjára kapott kincseket, boldog, hogy náluk alhatott. Most órák óta játszik a szobájában egy osztálytársával (fiú az illető, és barbiznak) – nem akar szabad levegőre menni.

***

Megrovom magam, hogy szóban nem tudok olyan higgadt maradni, mint írásban. Minduntalan kihoz a sodromból a lapulás, az önbecsapás, az elfogadhatatlan relativizálása, magyarázási kísérletei, a 'máshol is', 'más is'...

2010. augusztus 12., csütörtök

A hétvégén otthon voltunk. Az utolsó kivételével az összes kép a templomdombról készült.





A Felvég

Ahol most állatok legelnek, a bokrok alatt még gimnazista koromban is kukoricaföld volt. Ezen keresztül ösvény vezetett, aztán kiért az ember az agyagos kocsiútra, amely fölfelé a szőlőbe vitt, a bokrok mentén jobb kéz felé pedig a Rózsadombon lyukadunk ki. A házak között a Palóc utca: erre (balra) jártunk gyerekkoromban az erdőbe ibolyázni, a vadászházhoz kirándulni.



Rárósmulyad (Szlovákia) idén 100 éves szecessziós temploma - betonelemekből. A konyhaablakunkból rálátni.



A vasútállomás előtti térség. Bussáról (a kép bal közepének iránya) itt lép Magyarország területére az a vonal, amelyik Ipolytarnócról megy (ment?) Losonc felé. A bokrok között folyik az Ipoly, amelyen néhány éve gyaloghíd vezet a túloldalra.


A fotó útban visszafelé készült: az ipolysági templom bejárata.


(Fotó: Rafael Balázs)