2017. augusztus 24., csütörtök

Viszonylag időben hazaérek, gyerek, kutya nincs itthon, kiülök a habos kávémmal a loggiára - kellemes langymeleg van - kezemben a Távozó fa, hátulról előre kezdem (többedszer) olvasni (kivéve angol nyelvű versek). Lassan rám esteledik.

Kérdés és válasz

Mi hajtott az életben?

A balga hit,
hogy van valami a világban, 
mi rám vár,
mit nem nélkülözhetek,
mi kizárólag az enyém,
mi betölt,
csak meg kell találni.


2017. augusztus 14., hétfő

2017. augusztus 10., csütörtök

18 év

Ma, 7.45-kor N. 18 éves lett. Perceken belül megérkezik R.-vel Londonba. Ma sem gondolom másképp.







2017. augusztus 8., kedd

Ma - egy mondat jegyében

Az életemben egy fontos szerepet betöltő ember azt mondta: ha könyvre kért pénzt a szüleitől, mindig kapott. (Minden szó magyarul van, de ezt a mostani tizenévesek többsége valószínűleg  több okból nem is érti.) Én sem tagadtam meg soha ezt a gyerekemtől. Ma valakinek ajándékot venni tértünk be a könyvesboltba, de választott magának könyvet N. is, én is. Magamnak mostanában csak elektronikusan veszek könyvet (nem fér el több a lakásban), de A szív segédigéinek nem tudtam (nem is akartam) ellenállni. Sok Esterházy megvolt, a megvoltnak a fele megvan, de korántsem volt teljes a gyűjtemény. (Az olvasottság sem.) Itthon belelapozok - majd este kézbe veszem, gondolom -, s szíven üt egy (három) mondat: "Aki él, nem rejtőzhet el. Szép lassan minden megtörténik az emberrel. Zsugorodik a zsugori idő."