2011. június 30., csütörtök

2011. június 29., szerda

Közállapotaink

A piacon árult fekete pólón fehér felirat: "Értem amit mondasz csak leszarom" (így, központozás nélkül).

2011. június 25., szombat

Egykori istvánosok érettségi bankettjén voltam. Ott volt mindenki: akik maradtak az Imrében, akik Tatára, Pestre, a Dobóba, az Erzsébetbe (...) menekültek. Az istvános tanáraikat hívták meg (és egyetlen nem istvánost), akik két éve, egy éve máshová menekültek vagy kényszerültek. Lélekben mindannyian istvánosok vagyunk.

Ez a társaság úgy emlékszik rám, amilyen voltam. S már csak egy ilyen évfolyam van.

2011. június 22., szerda

A közmondások igazsága

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Ez az ember nagyon meg volt elégedve magával. Hízelgett az önérzetének, ha a fülébe jutott, hogy a háta mögött vezérnek nevezik. Meg volt győződve róla, hogy fellépése kifogástalan, erkölcse szilárd, hite rendíthetetlen. Sőt, még olyan gyarló dolgokhoz is ért, mint például a divat.

Történt egyszer (kétszer, sokszor) azonban, hogy egy másik tükör mást mutatott róla, mint a sajátja. Ragadós a keze – kelt szárnyra a hír. Bizonyosat a tükör tudott.

Emberünk első, lányos zavarában felismerte magát az elé tartott tükörben. Kicsit később azonban – nálánál okosabb embereket meghallgatva – ravaszkodni kezdett: az nem is ő, a látszat csal, nem is úgy volt... A tükör a hibás. Nosza, vádat emeltek a tükör ellen.

Aztán az ember eltűnt. Egyesek szerint megbetegedett. Ki tudja... Ma már azonban önbizalma a régi, fellépése kifogástalan, erkölcse szilárd, hite rendíthetetlen. Szeretné, ha újra vezérnek neveznék. Ő annak tudja magát. Az információs társadalomról azonban kevés ismerete van. Azt gondolja, a hírek gyalog járnak – ha egyáltalán –, a megyehatárok áthatolhatatlan akadályt jelentenek, a falusiak pedig tudatlanok.

Nem azok. És ismerik a közmondásokat is.

2011. június 12., vasárnap

Mostanában

kertekről olvasok. Az egyik könyvben találtam ezt a verset:


William Henry Davies: Nincs idő

Az életnek mi haszna, mondd,
ha egyre hajszol, űz a gond?

Nem állhatsz meg a lombok árnyán
tűnődni, mint tehén s a bárány.

S nem, nem tudod figyelni, ó jaj,
hogy mókáz mókus a dióval!

Néznéd, amint a nap zizegve
csillagokat hint a vizekre.

Rád villan a szépség szeme,
táncot lejt: várnod kellene.

Látod kigyúlni mosolyát!
S nem várhatsz: menned kell tovább.

Hogy élhetsz így, szegény bolond,
hogy egyre hajszol, űz a gond?

(Képes Géza fordítása)

2011. június 9., csütörtök

Nagy pillanatok

Örülök, hogy az oktatásügy egyik súlyos problémájára megoldást találtak.

Örülök, hogy most egy időre elfogytak a dolgozataim.

2011. június 8., szerda

A gyermek második mese helyett elalvás előtt barkochbázik apával. Odáig jutnak, hogy egy római császárra gondolt. Közben súgva megkérdezi tőlem, hogy európai-e, milyen nyelven beszéltek Rómában... Apa rákérdez, de nem Caesar, nem Néró. Aztán diadalittasan: – Hát Marcus Aurelius! E. bácsi mondta, hogy van egy könyve, amiben az van, hogy itt írta a kvádok földjén...

A hálószobánk ablakából a Garam torkolatára látni.

2011. június 3., péntek

Még tűnődöm azon, hogy vajon a kereskedelmi rádiók vagy a politikusok vannak-e nagyobb hatással azokra a vizsgázókra, akik negyedórán keresztül képesek folyamatosan beszélni anélkül, hogy valamit mondanának.