Gyönyörűséges hársillatban ülök, állok, alszom...

                                                 Weöres Sándor: A hársfa mind virágzik

                       

                                                  A hársfa mind virágzik,
                                                  a csíz mind énekel,
                                                  a lomb sugárban ázik,
                                                  csak szíved alszik el.

                                                  Nyílnak feléd a lányok,
                                                  mint ékszer-ládikók -
                                                  nem is figyelsz utánok,
                                                  kedved beszőtte pók.

                                                  Már csak hitet szeretnél,
                                                  szolgálnád Ég-Urát,
                                                  minden hiút levetnél,
                                                  viselnél szőrcsuhát.

                                                  A hársfa mind virágzik,
                                                  a csíz mind énekel,
                                                  a lomb sugárban ázik,
                                                  csak szíved alszik el.

                      

Szezon vége

Közelít

Egy hét Balaton után, múlt pénteken még agylágyító hőségben rovom le a szokásos sétakört a kutyával, s meglepődve állapítom meg: az öbölben már ősz van.

Ma nem látom a túloldali hegyeket, olyan köd ül a Duna fölött.

Egymásra rakódó rétegek

"Hirtelen köszöntött be az ősz, ahogy Párizsban szokott" – megállít ez az egyszerű tényközlő mondat. Nem láttam Párizst ősszel, a "szokott" megállapításához éveket kellett volna ott töltenem – nekem csak(?) 2+3 hét adatott  meg. 

Mostanában erős Párizs-nosztalgiám támad. Fanninak is eszébe jutott A Gare de l' Esten – a hazaindulás előtt el kellett mennem oda. A vers a helyszínen még felkavaróbb, mint itthon olvasva.  

Szentágostony Pál a rue Cujas-on lakik.

17 év alatt felnő egy ember. Párizsba kellene menni...

18:42

Lopakodó ősz

Csendes szombati séta

Kékesszürke világ, csend, majdnem mozdulatlanság.

A képbe beúszik egy uszály, hullámokat vet a parton a víz, kacsák élvezik a mozgást – aztán újra mozdulatlanság.

Január színei.

  

De  az orgona tavaszt érez.

Színét vesztő világ

Színek orgiája és lassú eltűnése. Csípős reggelek, látszódó lehelet. Köd, nyirkosság. Avarillat, füstszag. Hosszabbodó sötétség. Újra jóleső meleg. Sütőtök, mákos kukorica szezonja.

Piros levéltől vérző venyigék. 
A sárga csöndben lázas vallomások. 
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.

(Kosztolányi: Októberi táj)