2016. április 23., szombat

Nyerges 20


                                                   5 óra 20 perc alatt abszolválva.









2016. április 18., hétfő

JÓZSEF ATTILA: MILYEN JÓ LENNE NEM ÜTNI VISSZA


Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval,
Világitni a napvilággal,
Elaltatni az éjszakával,
Szólni a gyávaság szavával,
De sose ütni vissza.

Lelkeimmel pörölnöm kéne
S élvén is vagyok most a béke.
Kristály patakvíz folydogál
Gyémántos medrü ereimben.
Szelid fényesség az ingem
És béke, béke mindenütt,
Pedig csak én élek vele!...
Fölemelnek a napsugarak,
Isten megcsókolja minden arcom
És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
A pusztaság fele.

1924. júl. 10.


2016. április 17., vasárnap

Forgácsok


"Valóban, az ember halandó, de nem ez a legnagyobb baj. A baj az, hogy néha hirtelen-váratlan halandó, ez a bökkenő. Általában senki sem mondhatja meg, hogy mit csinál ma este."

Az ember fölmegy Rómában a Szent Péter-bazilika kupolájába, s miközben megy, nem tudja, hogy nem fog lejönni onnan.

***

A héten meghalt a magam korú szomszédasszony is. 22 éve éltünk egymás mellett. Beteg lett, kezelések után tünetmentes, visszament dolgozni, később újabb kezelések, műtét... aztán csendben, zokszó nélkül – ahogy élt – lassan elfogyott.

***

Tegnap itt voltunk. Fantasztikus sodrású előadás, New Yorkban tomboló siker. (Tavaly tavasszal Donizetti szülővárosában is jártunk.)

***


Négy hete.

***


És a kertben nyílnak a virágok.


2016. április 15., péntek

N. fest

Előkészületek a szekkóhoz, amelynek témája az iskola névadója. A tanárnő N.-nak tájképi részletet szánt, ő viszont a portrét szeretné. A hétvégi feladat: kell egy másolatot készíteni. Íme a ma délutáni produktum.



A kép innen.



Kemény tekintetű változata.


2016. április 12., kedd




Bíborban.



Jövevények.



Régi és új élet zöldben.



 Az illatos lonc élni akar.






A boldog, frissen fodrászolt eb.



2016. április 6., szerda

A Bernhardi-ügy

A Bernhardi-ügyet láttuk az Örkény Színházban. Azóta motoszkál bennem a pap és a professzor beszélgetéséből egy-egy mondat. Kb. így hangzott:
– ... azt is szeressem, aki gyűlöl.
– ... azt is megértsem, akivel nem értek egyet.

Két világkép esszenciája. 

2016. április 3., vasárnap

Kinn







(Módosítottam az "új élet" címkét "kert"-re – az új élet egy ideje más jelentéstartalmúvá vált.)



2016. április 2., szombat

Pillangókisasszony közvetítése a Metből. A gyermek az első szünetben azt mondja: "egyszer meg lehet nézni". A 2. szünetben közli: "sírtam", a végén: "nagyon jó volt".  A Varázsfuvola után ez a második opera az életében.

Hetedik éve nézek Met-operákat: a Faust, az Anyegin és a Carmen színpadra állítása mellé a Pillangókisasszonyt is besorolom a legek közé. Az énekesek színészi teljesítménye is (pórusuk is látszik a közvetítésben) elsőrangú, a színpadi látvány lenyűgöző, a zenéről nem beszélve. Kristine Opolais nevét rögzítem – Cso-cso-szánt nem találok vele a neten, de íme Callasszal. (Egy hónapja a Manon Lescaut, hiába Puccini, nem ragadott magával.)