10 éve

Ma 10 éve azonnali hatállyal megszüntették hetünk - FFÉ, GYP, HE, SFO, SZKE, UP, ZM - közalkalmazotti jogviszonyát az esztergomi Szent István Gimnáziumban. A munkaügyi pert 3 múlva, másodfokon is megnyertük. 

Az évforduló kapcsán kilátogattunk HE sírjához, aztán együtt voltunk, beszélgettünk a Strandbüfében.

Sokat írtam róla, pl.

http://egyelettajairol.blogspot.com/2009/08/buneim.html

http://egyelettajairol.blogspot.com/2010/08/evfordulo.html

A többi néma csend.

Nekrológ

"Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer."

1993-ban egyszerre érkeztünk a Szent István Gimnáziumba. Ervin 31 éves, ifjú apa, az egri tanárképző főiskola irodalomtanszékének tanársegédi állását cserélte a középiskolai tanárságra. Hosszú éveken keresztül velem szemben ült a tanáriban, asztalán toronymagasra halmozta a könyveket, nagy kupacokban álltak a dolgozatok. A legmunkásabb két tárgyat tanította – magyart és történelmet –, nemcsak nappali, hanem esti tagozaton is. A lélekölő mennyiségű, nagy időigényű dolgozatjavítás gyakran kitöltötte a szüneteket, a lyukas órákat is. Ma is látom, ahogy ott ül a Kis-Duna parti épület tanárijában a kanapén, vastagon aláhúzza a helytelen kifejezést, a tárgyi tévedést, megjegyzéseket ír a margóra, az asztalon a fémbögre, belekortyol a teába… Vagy jön a folyosón, jellegzetes járásáról messziről felismerni, derékból mozog az egész felső teste, kaszál a kezével… Vagy magyaráz valamit, erősen gesztikulál… Mert a magyarázás volt a lételeme, bármilyen témában, szituációban és közegben előadott, saját meghatározása szerint "epikus alkat" volt. Megértetni sosem késő, sugallta a magatartása, amikor érettségin is kiigazította a diákot, vagy elmondta a tételt, ha a delikvens nem állt a helyzet magaslatán. Messze átlag fölötti tudású és műveltségű tanárember volt, lehetett volna belőle tudós, ha ezt ambicionálta volna. Lehetett szeretni őt vagy/és tartani tőle – hisz a tanár is esendő ember –, de nem lehetett kétségbe vonni szakmaszeretetét, tág látókörét, igényességét.

Bölcsész végzettsége ellenére értett sokféle kézműves tevékenységhez, leginkább az asztalos munkát szerette. Kisbútor-készítésben, képkeretezésben, ékszerkészítésben ugyanolyan precizitás jellemezte, mint tanári munkájában. Szívesen túrázott, kerékpározott. Szerette a társaságot. Szilárd és józan értékrend jellemezte, kiállt, amikor meg kellett szólalni, hátsó és ártó szándék hozzá nem férhetett.

16 év után, 2009-ben – nem éppen önszántunkból – távoztunk az Istvánból, de nem szűntünk meg istvánosok lenni. Azóta is évente többször összegyűlünk, de távolmaradásodat az idei évzáróról felsőbb hatalmak igazolják, kedves Ervin.

 „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”

Értünk szól.

Az István egy darabja

1993-ban egyszerre érkeztünk az Istvánba, 2009-ben egyszerre rúgott/rúgatott ki bennünket (is) a dicső városvezetés. A Kis-Duna parti iskolában hosszú éveken keresztül egymással szemben volt az íróasztalunk. Tegnap éjjel meghalt az általam ismert István egy darabja.

Novemberben a piacon összefutva mondta el a diagnózist, a kilátásokat. Még műtét előtt volt. Ha 3 hónapon belül kiújul, nem műthető újra, egy másik orvos szerint igen. Fel van készülve, mondta, ha ennyit dobott a sors. De A. - ott szaladgált körülöttünk - még csak 8 éves, és könnybe lábadt a szeme.

A legmunkásabb két tárgyat tanította, lélekölő mennyiségű dolgozattal. De a magyarázás volt a lételeme, bármilyen szituációban és közegben - a kórházban a középső fiával találkozva döbbenten fedezem fel B.-on az apja kézmozdulatait. Messze átlag fölötti tudású és műveltségű tanárember volt, saját meghatározása szerint "epikus alkat". Lehetett volna belőle tudós, ha ezt ambicionálta volna.

Bölcsész végzettsége ellenére értett sokféle kézműves tevékenységhez, leginkább az asztalos munkát szerette. Szenvedélyes túrázó volt, fiatalabb korában nem egyszer megtette az Eger-Bajna távot biciklivel. Szerette a társaságot, kiállt, amikor meg kellett szólalni, szilárd és józan értékrend jellemezte, hátsó és ártó szándék hozzá nem férhetett.

„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”  (John Donne)

Régi mesék rémei

Tegnap az iskolatitkártól egy férfihang az igazgatót kérte. Automatikusan bemutatkoztam, ő a nevét az iskolatitkárnak igen, nekem nem mondta. Csak utólag raktam össze, hogy a Dorogot, Esztergom-Kertvárost emlegető, a "Dakar Autós Motoros Iskola" szolgáltatását hetedik-nyolcadikos tanulóknak ajánló ember nem más, mint P.I.

Sosem találkoztunk, sosem beszéltünk, de ma azt hittem: a szemébe nézhetek, s megkérdezhetem, emlékszik-e például erre? A "rövidesen" óta eltelt négy és fél év, prezentálná-e a bizonyítékot?

Pataki István	Link | Válasz erre | 2009. augusztus 25., 21:28 | 99.
97: Rövidesen lesz válasz. Eddig is irogatott és irogat a gagyigomon két III/... , akik tuti ma is jelentenek. De szinte 100%-k hogy BL és ZM is jelentettek és jelentenek.Rövidesen biztos bizonyíték lesz.
Kolumbán György [doki+1]	Link | Válasz erre | 2009. augusztus 22., 09:56 | 97.
92: Kedves Pista néhány III/3 as pedagogus ügynök nevekering közszájon napok óta Esztergomban. Megtudnád, h hogyan lehet konkrét nevekre vonatkozó információt kérni a Hivataltól? Az nem véletlen h ebben a forumban kérdezem. Ha tudsz, segíts kérlek. MÁS: Talán már írtam, de ujra idézném az Írást: "Nem kell uj bort régi tömlőbe tölteni."

Hétköznapi kíváncsiság él bennem: mi hajt egy embert szemenszedett hazugságok terjesztésére valakiről, akivel még futólagos ismeretségben sincs (a párbeszéd másik szereplője már nincs életben); van-e az ártó szándéknak racionálisan megfejthető oka.

A megbeszélés szerint vártam ma délelőtt, de a szórólapokat a portással küldte fel. Így nem mondhattam el: az iskolának nem kötelessége motoros oktatást reklámozni, az övét pedig elvi okokból hajlandó sem vagyok. A szórólapokat széttéptem, aki tudja, adja át: ne jöjjön, nem várja senki.

A nap híre

K.L. a következő tanévtől 12 történelemórára számíthat a Petőfi iskolában, ennyi jut neki. A politikai kinevezett tündöklése és bukása 2008-2013. (Salut, monsieur Balzac.)

A Szent István Gimnázium utolsó igazgatójáról – mondhatnánk: felszámolójáról – emlékeztetőül: pl. ez és ez és ez és ez...

Durzi mama és az ő fiókái

Volt egyszer egy iskola, ott tanított pályája második felében Durzák Anna.

Szakmai életút

– 1973-ban az esztergomi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben szerezte tanítói képesítését, majd 1976-ban Egerben ének szakos, 1986-ban Szombathelyen magyar szakos tanári diplomát kapott, Budapesten teológiát tanult és hitoktatói képesítésre tett szert.

– Pályája első felében az esztergom-kertvárosi Arany János Általános Iskolában dolgozott, 1987-ben tevékenységét „Kiváló Munkáért” kitüntetéssel ismerték el. 1989-től  nyugdíjba vonulásáig az esztergomi Szent István Gimnáziumban tanított magyart, éneket és hittant, mindvégig osztályfőnök volt, énekkart és színjátszó kört vezetett.

– Óraadó tanárként az Esztergomi Hittudományi Főiskolán mind a mai napig beszédtechnikát oktat.

A nevelés-oktatás terén elért kiemelkedő eredményei

–  A Szent István Gimnáziumban létrehozta az énekkart, 1990-ben és 1991-ben Kárpátalján, 1995-ben Finnországban vendégszerepelt a kórus.

– Szép sikereket ért el a város iskolai kórusainak évente megszervezett seregszemléjén, a Tavaszi Dalos Ünnep c. rendezvényen.

– 2000-től részt vett az iskolai énekkar a keszthelyi Újkori Középiskolás Helikoni Ünnepségeken, ahol többször arany minősítést kaptak.

– 2001-ben a "Játsszunk operát!" zenei műveltségi versenyen országos I. helyezést ért el a Szent István Gimnázium csapatával.

– 2006-ban a Kárpát-medencei Bartók Béla Műveltségi Vetélkedő döntőjében a gimnázium csapata III. helyezést ért el.

– Majd két évtizedig vezette a gimnázium színjátszó körét, nem múlt el tanév színi előadás nélkül. Több alkalommal elnyerte a Színre alkalmazás díját, s 2000-ben a Rendezés nagydíját is. Több előadással szerepeltek az esztergomi Várszínház nyári programjában.

– 2007-ben, az iskola új, ideiglenes épületében létrehozta a Szent István Galériát, ahol havi rendszerességgel irodalmi, zenei programokat és kiállításokat szervezett.

Aztán 2008-ban nyugdíjba ment. Aztán rövid távon tönkrement az énekkar, a színjátszó csoport. (Viharos sebességgel a Szent István Gimnázium is.) De Durzi mama (ahogy Mafiától? vagy Gbz-től? hallottam a nevét) szavára ma is jönnek az egykori tanítványok, a "fiókák", mert most is fáradhatatlanul szervez: a Szentgyörgymezei Olvasókörben három hét alatt 6 estét betöltő programot "Nők hava" címmel. Ha nem lenne, ki kellene találni, ahogy mondani szokták. Mert "közösségteremtő és -formáló képessége az iskola arculatának meghatározó eleme volt, művészeti nevelő munkája diákjai és kollégái számára ma is mérce a helyére állók megítélésében" – írtam egykoron. Szolgálat, a pedagógia szenvedélye... Kívánok sok Annát a jelen és jövő nemzedékének.

 

Március 16. 18 óra

Helyszín: Zsolt Nándor Zene- és Művészeti Iskola 
NŐK A ZENÉBEN – KONCERT           
Közreműködők a volt Szent István Gimnázium volt növendékei
Hangszeres kíséret: Rózsár Brigitta és Udvardyné Pásztor Ágnes

(Balról a két zenetanár, majd) Farkas Enikő (népdal), Karátsonyi Evelin (zongora), 
 Ispán Melinda (fuvola), Faragó Dóra (gitár), Konyicska Renáta (zongora), Papp Csilla (hegedű), Jurásek Enikő (hegedű) 

 Hárman közülük most érettségiznek, a többiek túl vannak rajta.  Boldog vagyok, hogy mindegyiküket tanítottam.

Mi, istvánosok. Jobb oldalon: Durzák Anna. 

(Fotó: Gyöngyös Péter)

Együtt

Az oktatásért felelős államtitkár szerint "legyen szó sztrájkról vagy tüntetésről", a diákok véleménynyilvánítási jogát és szabadságát korlátozni semmilyen módon nem lehet.

Nagyszerű. Bennünket hetünket ezzel az indokkal bocsátottak el fegyelmivel, s majd 3 évig tartott, amíg a bíróság jogerősen kihirdette, hogy semmiféle kötelességszegést nem követtünk el. Megnyugvással tölt el a tudat, hogy a fél országban "sztrájkoló" középiskolások tanárai ellen nem lesz vádpont, hogy nem tartották meg az órájukat, és nem írták be a hiányzókat.

Ma egyébként a Padlizsánban istvános karácsonyi estebédre gyűltünk össze.

Fotó: Stróbl Lászlóné

Kisvárosban élünk: a szomszéd szobában ott vacsorázott sokunk fegyelmi biztosa (aki annak idején azt mondta, hogy 'valakinek a hóhérmunkát is el kell végezni') és az akkori fegyelmi tanács elnöke. Láthatóan nem szenvednek gerincbántalmaktól.

Mi jól éreztük magunkat.

Posztumusz szalagavatói beszéd

Furcsa egy idegen iskola idegen színpadán állni, megszólítani fiatal felnőtteket, akik közül nem egyet három éve nem láttam. Furcsa lenne osztályomnak nevezni benneteket, hisz ez nem az az osztály, meg hát van is osztályfőnökötök. Maradjunk az adott helyzetben a legegyértelműbb megszólításnál: 

Kedves Istvánosok!

Ti vagytok az utolsó évfolyam, amelyik 2006-ban a tanulmányait még a Kis-Duna parton kezdte. 127 jelentkezőből vettünk fel két osztályt – ennyien maradtatok. Egykori osztálytársaitok szétszóródtak: már megkapták a szalagot az Erzsébetben, a Schillerben, most kapják a Szalézi-Irinyiben, a jövő héten a Dobóban, a Balassában, s mostanában a ferenceseknél, az Eötvösben s valahol Budapesten… Hányatott sorsú évfolyam vagytok: 3 épület volt tanulmányaitok színhelye, 5 igazgató jutott pályafutásotokra s a társaság nagyobbik felének 3 osztályfőnök.

Bizonyára nem így képzeltétek ti sem, szüleitek sem, én sem. „Együtt tartott a hülyeség”, ahogy egyikőtök írta viccesen – de a hülyeség szinonimája ebben az esetben a szolidaritás, a barátság, az elszántság. Együtt maradtatok mindenek ellenére, s úgy tapasztalom, döntő többségükben istvánosnak vallják magukat azok is, akik immár negyedik éve máshol tanulnak.

Távolról és esetlegesen követem, hogy mi van veletek: egy-egy futó találkozás, egy-egy szülő frissíti az információkat; szerelmek születése, virágzása, elmúlása bontakozik ki a facebookon; osztálykirándulás brahiból megcsinált, beállított képeit látom… S eltűnnek a kölyökarcok, kamaszkoruk elején járó gyerekektől váltam el – itt ifjú hölgyek és fiatalemberek állnak.

Csak remélem, hogy értelmesen teltek el az évek, csak bízom benne, hogy a ’lehetett volna’ és a ’lett’ között nem nagy a távolság, csak sejtem, hogy amit megéltetek, segít benneteket eligazodni a világban, elkülöníteni az igazat a hamistól, megkülönböztetni a tisztességgel helytállót és a gátlástalan kiszolgálót. Drukkolok nektek, hogy minél többen bejussatok a 10 480, de legalább a 46 330 egyetemista és főiskolás közé. Kemény félév vár rátok.

„… össze vagyunk kötözve, s még csak nem is úgy, mint a hegymászók vagy a szeretők, nem azzal a részünkkel, amelyiknek neve, honossága, lakcíme van, s tesz-vesz, szerepel, ugrál a világban, hanem igazában nagyobbik részünkkel vagyunk összekötözve, amelyik nézi mindezt. Tejsav vagy gyanta, valami kitermelődött izomlázból, sebekből, sárból, hóból, életünk gyalázatából és csodáiból; valami kenyérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni. Pedig nem erről volt szó eredetileg" – írja Ottlik Géza Iskola a határon című regényében.

2013-ban, érettségitek évében lenne a Szent István Gimnázium 325 éves.