2015. július 17., péntek

Unalmas nyári nap

Felkelek, amikor felébredek – úgy hét és nyolc között. Kiülök a lenti teraszon a padra, s megvárom, amíg a habos-fahéjas-mézes kávét kézbe kapom. A kutya a lábamhoz dörgölőzik, s egyetlen percig sem hagyja, hogy a simogatás abbamaradjon. Közben lassú kortyokban elfogy a kávé, aztán napirendszerűen – még hálóingben – körbejárom a kertet: megnézem. mi történt tegnap este óta.

Mielőtt beállna a még nagyobb meleg, sétálni megyünk a kutyával. Nyugtázom, hogy ott vannak a hajók az öbölben, minden rendben a túloldalon, csendes nomádélet a kempingben, a táborban túl vannak a reggelin...

Szöszmötölök itthon, egy kert sosincs kész... A szomszédban viháncolnak a gyerekek, a másikban már visszaértek az esztergomi piacról... Levélzizegést hallgatok, konstatálom, hogy az idén több a madár, többször is átgyalogol a szemem előtt egy feketerigó... A hőségben többször beállok a zuhany alá, fröccsöt iszom...

Elkészül az ebéd, valami egyszerű. Szieszta idején csend van a környéken. Olvasok, megnézem a hálón, mi újság a nagyvilágban. Tűnődök. Aztán felébrednek a gyerekek és az öregek – folytatódik a viháncolás, a kerti szöszmötölés: valahol füvet nyírnak, kopácsolnak. Hat felé indulnak be a locsolók. Vacsora. Sötétedéskor gyertyagyújtás a teraszon, neszmélyi rozé az asztalon... Csillagnézés, érkező és távozó repülőjáratok fürkészése...

11 és 12 között – többszöri elbóbiskolás után –  leteszem a könyvet. Holnap folytatódik a vágyott unalom.



2015. július 16., csütörtök

Zaza egy nyári napja




Reggeli séta közben.



Egy kis hűsölés.



A labda a kedvenc játék.



Kutya meleg van.



Délutáni szieszta.



Estefelé. Feszült várakozás. Arra ment a kis gazdi biciklizni. 


Sötétedés után bekéretőzöm (erről nem készült kép). Már beletörődtek, hogy itt a nyaralóban a kanapén alszom. Meg a padlón, ha melegem van. Na jó, ideig-óráig a helyemen is, legalábbis úgy teszek, mintha. 


2015. július 8., szerda

...

  1. Az ember kommunikatív lény. Annál a népnél van a hazája, amelynek legtökéletesebben érti a nyelvét, beleértve a célzásokat és az utalásokat is, és azt mondja, amit akar, nem azt, amit tud.
  2. Ott a hazája, ahol a nyelv grammatikailag és irodalmilag kialakította a kultúráját. Nagy különbség, hogy sokféle vagy egyféle múlt időt ismer. Nagy különbség, hogy milyen nyelven tud élvezni egy verset, egy regényt, hogy milyen nyelven számol, és milyen nyelven álmodik.
  3. Ott a hazája, ahol a legjobban tájékozott a viszonyok, a rejtekutak, az ügyintézési lehetőségek között.
  4. Ott a hazája, ahol a legismerősebbek az ízek, a fűszerek, az ételek elkészítési módjai.
  5. Ott a hazája, ahol a halottai nyugszanak.
  6. Otthona, lakása sokfelé lehet a világban. Hazája csak egy. S ebből a szempontból tökéletesen mindegy, hogy a haza jól bánik-e valakivel vagy rosszul, mint ahogy az apa akkor is apa, ha simogat vagy ver. Ténykérdés.
(Popper Péter: Hol van a haza?)


2015. július 7., kedd

Selejtezés

festetés előtt. Évek, sőt évtizedek alatt felgyűlt, most lomnak minősített papírok: rossz minőségben nyomtatott, fonetikaórán használt orosz nyelvű versek első-másodéves koromból (Larisza Boriszovna finom, arisztokratikus lénye…, „Papfetyka” szinte a delikvens arcához hajol, becsukott szemmel hallgatja, szinte ízleli, amikor előadáson kimondatja a Bенгрия szót, és nem elégedett…), röp- és témazáró dolgozatok, javítókulcsok, csoportmunkához feladatok témánként borítékolva, szóbeli feleltetéshez előkészített témák a 19-20. század regény- és drámairodalmából, érettségi feladatlapok, képek és szógyűjtemény nyelvvizsgára készítéshez… Némettankönyv-családok, nyelvtan- és irodalomkönyvek, szöveggyűjtemények… A múlt rekvizitumai. Irány a papírgyűjtő konténer. A Tamara Nyikolajevna szemináriumán negyedévben vezetett füzetnek megkegyelmezek.


Meg egy notesznek: emlékezetfrissítésre. Tenyérnyi nagyságú, zöld, műanyag kemény fedele van, 2007-től a szétveretésig vezettem: benne futó feljegyzések, tanítványok neve osztályonként, abban a sorrendben, ahogy a dolgozatukat javítottam. A múltkor rám köszönt valaki, amíg együtt vitt az utunk, váltottunk pár szót, tudtam, hogy estin tanítottam, de a neve nem jutott eszembe – most megvan. 



2015. július 2., csütörtök

Akkor mától én is szabadságon vagyok. Festetés előtt, kútfúrás közben... Hogy ne unatkozzak.