2013. október 31., csütörtök

Útközben az Őrség felé

Az őszi Balaton. Ragyogó napsütés és felhők váltakozása. Opálos, türkiszzöld víz, a távolban, Tihany felé egy vitorlás. A sétányon néhány turista nézelődik, a szívkórház előtti téren helyiek beszélgetnek, a reformkori városközpontban álmos nyugalom. Jobban szeretem így, mint a nyári idegenforgalmi csúcs idején.





Legutóbbi füredi látogatásunk óta kerülhetett Déry mellszobra a Tagore sétányra.



Egy öregember megcsodálja Zazit, aki a boxban jól tűri a sok órás utat, de ha kiszállunk, meglehetősen nyugtalan. L.-nál az apartmanban aztán elfogadja, hogy most itt vagyunk.


2013. október 27., vasárnap

Őszi képek


Új szerzeményünk: torzsás ecetfa.



Tavaly óta gombánk is van ősszel. Kár, hogy nem ismerem.



A körömvirág még javában virágzik.




A piros árnyalatai.



Varjak.



Még potyog a dió Gyuri bácsinál.

Madách nyomában

"Óh, mért él hát az ember, mért löké
Az Isten egy percre világába,
Hogy öntudatra ébredezve, az
Örökkévalóságot átlássa."


(Pál öcsém sírjánál


Bő két és fél évtizede nem jártam Csesztvén: balassis diákként először a magyartanárunk vitt oda bennünket, aztán balassis tanárként én a tanítványaimat. De már ez a 27. tanév, hogy eljöttem Balassagyarmatról. Meg kellett néznem, hogy melyik is a szügyi út, amelyen Csesztvére indulunk. Alsósztregován pedig sohasem voltam. Dolná Strehová 11,5 km szülőfalumtól – ennyi volt Madách korában, s ennyi megint, 2 éve, mióta megnyílt az EU-pénzből újraépített híd Ráróspusztánál az Ipolyon. Madách Imre Alsósztregováról nem egyszer meglátogatta a szakali földbirtokos Veres Gyulát, akit végrendeletében gyerekei gyámjának nevezett meg. Ha a Gránicon állt volna akkor a házunk, a kocsijával elhaladt volna előtte.

A csesztvei és az alsósztregovai kúriát (mindkettő 1964 óta emlékmúzeum) a "Közös örökségünk Madách" elnevezésű magyar-szlovák uniós projekt részekét renoválták, új állandó kiállítást rendeztek be – elismerésre méltóan magas színvonalon. A csesztvei teljesen kész, 2012-től látogatható; a sztregovai első üteme pedig három hete, október 4-én nyílt, a második ütem, a Madách életművét feldolgozó része a kiállításnak januárra készül el.



Emléktábla a csesztvei ház falán.



Varga Imre mellszobra



Az udvarházat tavaly festették világosszürkére, korábban (és emlékezetemben) sárga volt. Eredetileg tornácról léptek a belső térbe, az oldalszárnyakat már Madách testvére, Károly építtette – a költő még  látta –, miután édesanyjuk örökségként neki adományozta (anyai, Majthényi-birtok volt), Imre pedig a Sztregovát kapta. 



Bekukkantunk az ablakon: a költő otthon van.



1844 végén költözött ide, közelebb volt a vármegye székhelye, Balassagyarmat, s innen  könnyebben el tudta látni hivatalát. Ide hozta '45 nyarán ifjú feleségét, a losonci bálon megismert Fráter Erzsébetet. Kezdetben boldogok voltak. Itt születtek gyermekeik, akik közül Imre csak néhány órát élt, Aladár, Borbála és Jolán érték meg a felnőttkort. '52-ben innen vitték börtönbe a költőt, mert Kossuth titkárát, Rákóczy Jánost rejtegette. A fogságból hazatérő Madách a házasságba már nem talál vissza: Fráter Erzsi volt-e könnyűvérű, vagy Majthényi Anna – aki sosem szívelte menyét – rosszindulatú, ki tudja...



A parkban valaha Fráter Erzsi járt, a csesztvei kúriában megfordult Arany János is.



Már a földön fekve a krími hárs, amely alatt Madách még sétált.


A felújítás, a kiállítás első osztályú minőség. Audio guide-et adnak, részletesen meghallgathatunk mindent a család történetéről, a korról, a művekről, az installációkról, a bútorokról, képekről, jelmezekről... Vannak felpróbálható jelmezek, meghallgatható rádiójátékok, megnézhető a Szinetár-féle tévéfilm a Tragédiából. Potom pénzért (300 Ft) megvásárolható a gazdagon illusztrált, 4 nyelvű ismertető.


Némi otthoni kitérő után megérkezünk Sztregovára. Jövünk-megyünk a határon oda-vissza, mint igazi EU-polgárok, mintha nem is lenne határ, mint Madách a maga idejében.

(Esztergomból Szlovákián keresztül megyünk Gyarmatig – Zazának útlevele van :) –, onnan Csesztvére, onnan (gyerekkori) haza, majd otthonról Sztregovára, majd onnan végig Szlovákián át hazahaza.)

A sztregovai kastélyban kedves, palóc magyarsággal beszélő hölgy vezet körbe bennünket. Útbaigazít, hol találjuk Madách sírját s a család eredeti kriptáját.




A kastély: szintén minőségi felújítás: az "oroszlánbarlang", ahol a Tragédia született, a férfiszoba, a könyvtár és levéltár, az anyára és feleségre utaló tárgyak igényes rekonstrukciók. Eredeti Madách-festmény és másolatok, Zichy Mihály és Kass János illusztrációi láthatók.



Az utókor érzéketlensége a kastélytól mintegy 20 méterre, a kastélyparkban épült iskola – építhették volna 200 méterre is: hely van bőven, s megmaradt volna a kastély aurája.




Madách síremléke a parkban, alkotója Rigele Alajos, pozsonyi szobrász. 

"Rigele szerette volna még, hogy az országútról felvezető lépcsősor jobban kiemelje az emlékmű monumentalitását. A lépcsők azonban az állandó pénzhiány miatt – amint láthattuk – a mai napig nem készülhettek el a tervezett formában. Az emlékmű tervezésében egyébként Rigele László építészmérnöknek, a művész fiának is szerepe volt. A tervek alapján tehát az alap 1,3 m, a talapzat anyaga – takarékossági okok miatt – terméskő. A talapzat egyúttal a kripta is, ahol Madách Imre és családtagjai nyugszanak. Az oszlop 3,2 m magas, és az eredetileg elképzelt márvány helyett homokkőből készült. Ezen helyezkedik el a 3,6 m magas bronzszobor, amely kitárt karú, égbe emelkedő ifjút ábrázol, akinek szinte lebegő alakja, behunyt szeme, arcának átszellemültsége vágyakozást tükröz. Sokan Ádám alakját vélik felfedezni benne, az örök kereső, új utakra törő embert, ám Rigele leveleiben egyszer sem történik utalás Ádámra. Tehát tekinthetjük úgy, mint Ádám sorsát viselő és vállaló, bizakodó, vágyakozó, égbe törő Embert."



A falu szélén áll a Madách család présházra emlékeztető kriptája, amely azonban üres. 1936-ig, exhumálásukig szolgált sírkamraként.


(Csesztvén a 18 év alatti diák és két kísérője most belépti díj nélkül nézhetett szét; egyébként a teljes árú belépő 1000 forint. Sztregován 2 euró a teljes ár, 1 a mérsékelt.)

2013. október 25., péntek

Pillanatképek Zaza életéből



Kicsit elmerengtem.




Vágyakozva nézek ki a kertbe, hallom a gazdiék hangját. Tudom, hogy büntetésben vagyok, mert kétszer is a szomszédba, sőt: a második szomszédba szöktem.



Teljes a bizalom. (A gazdi farmerje kissé koszos, de nem tőlem.)




Az egyik kedvenc helyemen édes a pihenés (tükörből fényképezve).

2013. október 24., csütörtök

56

Kevesebb van előttem, mint mögöttem. De a körülményekhez képest jól vagyok.

2013. október 23., szerda

'56

A mi gyerekeink adták a városi megemlékezésen a műsort (a fotók az iskolai ünnepélyen készültek). Büszke vagyok rájuk meg a felkészítőjükre.

     "Durr-durr! Durr-durr!
     Dávádávádávádávádá! – Turai géppisztolya kontrázott. Temá megvagy halva! – kiáltotta ő. Turai engedelmesen a szívéhez kapott, igen, de még utolsó erőmmel... – dávádá – te is meghaltál!

     Mindketten a földre hanyatlottak. Pityu villogtatta a pengéjét, győzelem, éljen,éljen!
     A hullák néhány másodpercig nyugodtak békében, aztán föltápászkodtak.

(...)

     Hajnalban dörrenésekre ébredtek.
     Daaang, daaang, dadadaaang.
     Rengett a ház, zúgtak az ablaküvegek, hullott a vakolat.
     L-lőnek, dünnyögte ő.  Meg se lepődött.
     Tétlenül hevert a rángó ágyon, tudta pedig, hogy öltözködni kell, mindjárt vonul a család a pincébe. Kelepapáék nyilván rég ott vannak.
     Figyelte a többiek kapkodását.
     Hallgatta a robbanásokat, testér zengette a légnyomás. Csodálkozott.
     Hárfélnisetudokmár?"

Vámos Miklós Zenga zének c. regénye ihlette Bornai Tibornak  azt a dalát, amelyik Koncz Zsuzsa és a gyerekek előadásában a megemlékezésen is elhangzott.



2013. október 22., kedd

"A hiány mértékéről pontos számokat ugyanakkor nem lehet tudni, hiszen a központosított tankönyvterjesztés miatt minden adat a humántárca és a Kello kezében van. Szerintük pedig minden rendben van, vagy ha nem, akkor az az iskola hibája."

Aha.

2013. október 19., szombat

Színét vesztő világ





Színek orgiája és lassú eltűnése. Csípős reggelek, látszódó lehelet. Köd, nyirkosság. Avarillat, füstszag. Hosszabbodó sötétség. Újra jóleső meleg. Sütőtök, mákos kukorica szezonja.


Piros levéltől vérző venyigék. 
A sárga csöndben lázas vallomások. 
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.

(Kosztolányi: Októberi táj)

2013. október 18., péntek

"Pedportfolio a csúcsportfólió! Kifejezetten a minősítéshez kifejlesztve! Segítségével könnyen összeállíthatja a minősítéshez szükséges szakmai portfólióját! Mi tudjuk a portfólió készítés titkát! Megtanítjuk, hogyan tud hiteles, és eredményes képet mutatni magáról!" 

Csak tessék, tessék hölgyek, urak! Élelmes vállalkozók már ajánlják a portékát Tíz forint híján csak ötezerbe kerül, letölthető sablonokat kínálnak, s mindjárt hitelesnek látszunk. (Csak semmi gondolkodás!) Majd biztos olyan lehetőség is lesz, hogy meg is írják, de az egy kicsit többet kóstál. Aztán lehet előrelépni az életpályán.

2013. október 14., hétfő

Áttűnés


Talán ötéves lehettem. Nagyanyáméknál a konyhában a szüleim öltöztetik a húgomat: erős rózsaszín kötött nadrágot adnak rá és garbót, Szécsénybe indulnak, gyerekorvoshoz. Én zokogok, ne hagyjanak itt, én is menni akarok. Mintha tudomást sem vennének rólam, sietnek, nem szólnak. Tapintható az aggodalom. Kétségbe vagyok esve.

B. a gyermekért megy a gólyabálba. Zaza érzékeli, hogy történni fog valami, beviszem a házba, mielőtt az autó elindulna. Sötét van, legalább két hete nem aludtunk kinn, elfelejtette, milyen az, meg egyébként is: az a kutya gazdája, aki a legtöbbet van vele. A gazda elment, ő maradt. Sír, méter magasra ugrik a kilincsig, hallgatózik... vigasztalhatatlan. Félóra sírás kiszívja minden erejét, eldől és elalszik, mint egy kisgyerek.


"A meccs előtt még szóba került, hogy magyar győzelem vagy döntetlen esetén esélyesek volnánk a pótselejtezőre, ahol még ki lehetne vívni a vb-részvételt."

Nagy Magyar Nemzeti Önismeret (csupa nagybetűvel, mert újabban így szokás, ezzel is jelezzük, hogy elalélunk a tisztelettől), avagy ha a nagymamának kerekei lennének, ő lenne a villamos.

2013. október 6., vasárnap

Őszre hangolva

Tegnap a Müpában voltunk, a Metből az Anyegint közvetítették – nagyszerű előadás –, jó volt eredeti nyelven hallgatni. (Netrebko legalább 10 kilóval több, mint Violettaként a 8 éve készült salzburgi felvételen.) Ma délelőtt elővettem az Anyegint, felütöttem sok helyen (talán harmadéven tanultuk, 1979-ben, akkor beleszótározam, kicsit megváltozott a kézírásom...), a kísérő tanulmányba is beleolvastam... Nagy irodalom. Elméláztam azon, hogy már sosem fogom tanítani. „Мечтам и годам нет возврата…” Még bele tudnék jönni az oroszba... Majd ha nyugdíjas leszek. 

***

A kertbe komolyan beköszöntött az ősz: megcsípte a fagy a trombitafolyondárt, a muskátlit, a fügét, a ginkgo bilobát, a porcsirózsát, a sétányrózsát, a paradicsomot, az epret, a szőlőt... De még akarok kinn aludni, még nem vettem tavaszig búcsút.



2013. október 4., péntek

A család kedvence

Zaza elérte a "nagycsoportos kort": cserélődnek a fogai; majdnem szobatiszta, 4,85 kg. Túl vagyunk az első komoly aggodalmon: a múlt vasárnap egy göböt fedeztünk fel a hátán, minden rosszra gondoltunk, vártuk a hétfőt, hogy orvoshoz vigyük semmi baj, csak a Lyme-kór elleni védőoltás ellenreakciója... Kedvenc tartózkodási helye a hálószobai szőnyeg vagy még inkább B. lábánál, ha ő a számítógép előtt ül. A kertben ás, és amíg el nem fárad, rohangál körbe-körbe, nem akadály az eperültetvény. A "hajkefét" még szokni kell, a városi sétát pláne. 

A napnak megvannak a maga szertartásai: kora reggeli séta B.-zsal, déli szintén, délutáni a gyermekkel, esti pisilés velem; ha kopogós cipőben jövök, a lépteimről felismer; felébreszti a szunyókáló B.-t, ha cseng a telefon; némán és áhítattal nézi, ha mi eszünk, hátha kap egy falatot, akár evés előtt van, akár evés után, sőt a tányércsörgésre a konyhába rohan; ha hazaérek, a családi 'mi-volt-ma' megbeszélésének a helye az előszoba: ülök a sámlin, iszom a kávém, a kutya tudja, hogy a narancssárga (eredetileg) kádkilépőn az ölemben a helye.

Szeretnék nálunk kutya lenni. :)