2013. november 24., vasárnap

Vasárnapi vers


Oszip Mandelstam: Nyolcsorosok

VII.

És Schubert a vizen, Mozart a madárzajban,
és Goethe fütyült ösvényen tekeregve,
és félénk léptű Hamlet is ítélt a bajban,
hitt a tömegnek, figyelt a tömegre.
Lehet, hogy előbb volt a suttogás, mint szájunk,
és fák híján is kavarogtak levelek,
és azok, akiknek a tudásunkat szánjuk,
már kísérletünk előtt mindent sejtenek.

Moszkva, 1934 januárja

(Mezei Katalin fordítása)


VII.

A csermely tán Schubert, és Mozart tán madárzaj,
s a kósza ösvényen tán Goethe fütyül,
a tépődő Hamlet, ki félénken itt lábal;
hitt a tömegben és nem menekült.
De tán, hamarabb volt a suttogás a szájnál,
erdő, fa nélkül hulltak levelek,
és tán, kiknek létünk tanulságát szánná,
előttünk s nélkülünk kész emberek.

(Baka István fordítása)


Восьмистишия

‹7›

И Шуберт на воде, и Моцарт в птичьем гаме,
И Гете, свищущий на вьющейся тропе,
И Гамлет, мысливший пугливыми шагами,
Считали пульс толпы и верили толпе.
Быть может, прежде губ уже родился шопот
И в бездревесности кружилися листы,
И те, кому мы посвящаем опыт,
До опыта приобрели черты.
  
Ноябрь 1933 — январь 1934











 A fotó és a vers eredetije innen

2013. november 23., szombat

Mai séta

 
 Jöhetnek a mínuszok, a fügefácska védve van. Aztán meghálálja ám!




Egy nyaraló, amelyből mintha már több éve visszautazott volna Ljubov Andrejevna Párizsba, Varja Ragulinéknál szolgál, Ánya leérettségizett, s most dolgozik valami hivatalban, Trofimov örök diák Moszkvában, Lopahin Harkovba ment, Jepihodov elhanyagolja a birtokot, szegény itt felejtett Firszet tavasszal halva találták, az uraságék nem is tudnak róla... A cseresznyefákat még az ősszel kivágták.




 November végén a nyár virága – már tényleg csak egy-két napja van hátra.



Hosszú volt az ősz van, ami lassan vetkőzik.




 De azért már erősen kopaszodnak a fák, a bokrok.



 Volt bőven eső.



Nem tudom, mi ez, de szép.





A parton, póráz nélkül.

Varjak.



Egyetlen kormorán.




 Az emberi felelősségtudat legnagyobb dicsőségére.

Tegnap, tegnapelőtt én is Radnótival (Könyvégetésre válaszul) töltöttem az estét: a naplóját olvastam. Kerestem valamit, amit nem tudtam pontosan felidézni. Aztán Bálint András Radnótijára gondoltam, hogy jó lenne megnézni Nórával is, már elég nagy hozzá. Rákerestem a színházban, sajnos nem játsszák. De fenn van a honlapon az archívumban, s ha látni, hallani nem is fogom még egyszer, most végigolvastam. Az előadás anyagában megtaláltam, amit kerestem.

Radnóti Miklósné, Gyarmati Fanni naplójából
1943. március 16.
Készülök haza. Megelőz Miklós telefonálása: sürget, hogy jöjjek. Rohanok izgulva, bejövök és ott ül a lámpa alatt, magába esve, felöltözve, bőrbekecsben, sapkásan. Feltekint, leveszi a sapkáját, és látom, egészen kopaszra nyírták és rettenetesen elgyötört arccal mondja, hogy megkínozták. De kik és hogyan? –tör ki belőlem. Átszállt az Aréna út sarkán, éppen olvasott a megállónál, mikor hátbavágja egy baka, hogy miért nem szalutál? Nem láttam – feleli, és mutatni akarja a szolgálati jegyét, amivel kiengedték a fogorvoshoz. Jöjjön csak velem - mondja az, és cipeli magával a szemközti Albrecht laktanyába, ahol már zászlós, hadnagy, hadapród őrmester meg más katonák fogadják, rárivallnak: na, koszos zsidó, majd megtanítunk. Vigyétek a zárkába. Ahol csak pár percig marad, de előzőleg mindent elvettek tőle, holmiját, cipőfűzőt, nadrágtartót stb. Aztán kiviszik onnan egy másik szobába, ahol egy borbéllyal kopaszra nyíratják, mondván, hogy tetves zsidó, úgy kell neked. Guggolva kell tűrnie a műveletet, aztán saját magának kell eltakarítani a levágott hajat, sőt még 60 fillért is kell fizetnie a borbélynak. Aztán kivezénylik az udvarra, hátulról fejbe verik, és jó óra hosszat a legszörnyűbb gyakorlatoztatást csinálják, főleg bukfencezést a puszta poros, piszkos földön, aztán hasoncsúszást, feküdj-öt, mikor már nem bírja, akkor megrugdossák. A tiszt urak kommentálják a kínzást, hogy: ne félj, koszos zsidó, nem az oroszok fognak győzni, hanem a németek, és mi (vagyis ők) még húsz éve múlva is itt leszünk. Végül Miklóst megnézik a lámpa alatt, aztán megfenyegetve kijelentik, hogy „tisztelgési gyakorlat” volt, megértette? Vagyis hiába tesz feljelentést, semmit sem ér, mert nem bizonyítja az esetet.
Miklós eljön, összetörve, koromfeketén, mocskosan, porig alázva.


2013. november 19., kedd

Hogy mi van?

A hivatalos verzió

"A 24 éves pápai férfi beismerő vallomást tett.
A Győri Rendőrkapitányságon 2013. november 19-én 14 óra 20 perckor feladta magát az a 24 éves pápai férfi, aki Győr határában a Radnóti-szobrot megrongálta.

P. Szabolcs kihallgatása során elmondta, hogy ismerőse személygépkocsijával és férfi utasával 2013. november 17-én egy győri szórakozóhelyre tartott hajnali 2 órakor. A helyismeret hiánya és az éjszaki erős köd miatt későn észlelte a város határában, az út mellett álló gránitszobrot. Fékezése ellenére autójával a tujákon keresztül az emlékműnek ütközött, amely kettétört."

Ebben az esetben az autó hátulról ment neki a szobornak. A portálokon megjelent képek nem ezt támasztják alá.

"A férfi a rendőröknek elmondta, hogy ijedtségében a helyszínről továbbhajtott. Az autóval messze nem jutott, mivel a járműből a benzin Öttevény belterületén kifogyott. Utasával együtt a járművet hátrahagyva stoppal Győrbe, onnan autóbusszal Pápára utazott."

Ha továbbhajtott volna, akkor Győrbe ért volna. Ha viszont Öttevény területén fogyott ki a benzine, akkor talán a 'visszafordult' kifejezés lenne a helyes.


"A Győri Rendőrkapitányság közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértés elkövetése miatt folytatja az eljárást a 24 éves pápai P. Szabolcs ellen." (police.hu

Milyen helyismeret szükséges ahhoz, hogy az úton maradjon valaki az autójával? Milyen a sebessége az autónak akkor, ha x métert tett meg egy út nélküli, füves területen, s a fékezés ellenére a tujákon keresztül a szobornak ütközik, és a rhodesiai gránit két?/több? darabra törik? Hány km/h a "relatív gyorshajtás"?


***

A lehetetlen verzió

Győr felől Abda felé haladva a bal oldali sávba átvágva, szó szerint árkon-bokron át, jelentős szintkülönbséget leküzdve, ahol elfogynak a fák, épp ott kibukkanva, kicsit oldalról szembekerülve lehetne szembetalálni a szobrot.


 Fotó innen.


Az elképzelhető verzió

 
 A régi Bécsi út – ma: zsákutca. 


 

 


Fotók: Rafael Balázs (2010.11.01.)