2011. március 28., hétfő

Nádas Péter Saját halál című könyvét olvasom. S amíg olvasom, képes vagyok kizárni, amit nincs értelme a tudatba beengedni.

2011. március 26., szombat

Menthetetlen

A jelenleg érvényes érettségi szabályok szerint egy érettségizőnek 3-8 oldalnyi érvelő esszét vagy műelemzést vagy összehasonlító műelemzést kell írnia, erre maximálisan 60 pontot lehet kapni. A szövegértési feladat megoldása 40 pontot ér. A két vizsgarészben elkövetett helyesírási hibákért 0-15 pontot kell levonni, 30 hibapont fölött már a maximális 15-öt. (Kivéve, ha a vizsgázó szakvéleményt mutat be arról, hogy diszgráfiás.) Megkülönböztetünk durva (3 hibapont), súlyos (2 hibapont) és egyéb (1 hibapont) hibákat.

Az érettségi megreformálása előtt 5-nél több durva hiba esetén a vizsgázó helyesírása (és így nyelvi jegye) automatikusan elégtelen volt.

Az államfő abban az ominózus egy sorban két durva hibát ejtett.

Mit válaszolna az oktatásért felelős államtitkár egy mai diáknak, ha érettségi dolgozatában elkövetett hibáit túlhajszoltsággal, rossz fizikai állapottal magyarázná?

A menthetetlent szerintem nem kell mentegetni.

2011. március 21., hétfő

Gyerekek a politikáról

Reggel a buszon Csabán felszállt gyerekek hevesen vitatkoznak a líbiai katonai akcióról. Nem látom őket, de némelyikük hangját felismerem: hetedikesek (is vannak köztük). Van, aki szerint a koalíció beavatkozása helyes, érvei is vannak. Van, aki azt mondja, hogy ez a harmadik világháborút jelenti. Van, aki szerint nem kell nyolc országnak beavatkozni, ha mondjuk egy 100 milliós népből 500 ezer van veszélyben. – És ha te lennél ott? – kérdezi az egyik? De valamelyikük azt is mondja: – Olvasol te újságot, nézel híradót?

Büszke, Konok és a többiek

"A kormányzat és a lakosság közötti íratlan megegyezés értemében mindenki jól tette, ha rész vett a politikai karneválon. A kormányzat tömeges részvételt óhajtott, mert azt a rendszer melletti népszavazásként reklámozták."

"Mert nem a közös megpróbáltatás, még csak nem is a közös győzelmek, hanem a közös bűnben való osztozás a legerősebb kapocs."


"Ha egyszer a hatóság államosította a gondolkodást, akkor egy szál ember ne tüntessen azzal, hogy használja a fejét, amikor világosan meg lett mondva, hogy az alattvalók ne törjék a fejüket, mert az élet megoldásait az állam eszeli ki. A felesleges párhuzamosság pedig zűrzavart okoz."

"... nagyapád okos ember volt, és mi mindenről beszéltünk, de az élet értelmét egyetlen szóval sem említette soha. Egyszer sem. Ma már sejtem, hogy ennek fontos oka volt, mert azt ő csakis Istentől tudhatta meg, hogy az élet értelméről nem töprengeni kell, hanem meg kell teremteni – különben az életnek semmi értelme sincs. Isten sem a világmindenség értelmén töprengett, hanem megteremtette. Nagyapádtól tanultam, hogy az emberi dolgok értelme egyetlen varázslat: a Semmiből a Valami megteremtése. Ez az Istennel való kapcsolat egyetlen lehetősége is."



Ma befejeztem egy könyvet, amelynek az olvasása megadta "a létezés feletti ritka öröm mámorát". Ajánlom Salamon Pál A Sorel-ház című regényét. És egyre erősebb késztetést érzek, hogy szétnézzek egy kicsit Kárpátalján.

2011. március 20., vasárnap

Beteg a gyermek: lázasan ébredt, délelőtt is, délután is aludt, összesen egy csokipudingot és egy kekszet evett. Megvolt az esti mese: apa a harmadik Rumini-regényből olvasott fel neki. Hűtő fürdő és egy fél Algopyrin után most itt szuszog mellettem, holnap biztosan nem megy iskolába.

2011. március 19., szombat

...akinek nincs semmije az annyit is ér. Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér."

Jobban tudják

"Hivatalos forrásból egyelőre meg nem erősített tájékoztatás szerint a Vidékfejlesztési Minisztérium alá rendelt Tárcaközi Földrajzinév-bizottság húsz tagjától váltak meg azonnali hatállyal, mivel a bizottság által kialakított szakvélemény nem egyezett azzal a kormányzati szándékkal, hogy a ferihegyi légikikötő új neve Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér legyen."

Talán azt kellett volna javasolni, hogy: Budapesti Liszt Ferenc Nemzetkőzi Repüllőtér. Ez pl. jobban beleillene a trendbe.



(Azért ennyi egy napra sok, megyek és megnézem az Amadeust.)

Aki vitte valamire

"Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen, abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem." (Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere, az országgyűlésben a Fidesz-frakció vezetője)

Gratulálok szépen gyarapodó erkölcsi tőkéjéhez is!


Update 03.20.
Zavarban vagyok, mert nem tudtam, hogy a Kurucinfó a szocialisták szócsöve, s nem tudom, milyen szakmai és anyagi paraméterek jellemezték a "megélhetési politikusok"-ról beszélő frakcióvezetőt, mielőtt politikusnak állt.

Update 03.21.
Képviselők Svédországban

Elképesztő

Doktor. Volt diplomata. Államfő. Programja középpontjában anyanyelvünk védelme áll.

De a legelképesztőbb: az önismerete.

2011. március 17., csütörtök

Kötelező???

A gyermek azzal jön haza, hogy nem voltak elegen a március 15-ei ünnepségen, ezért legközelebb kötelező lesz. Na, az ilyen kötelezőktől elkap a harctéri idegesség.

Szögezzük le: nemzeti ünnepekről és más emléknapokról is az iskolában iskolaidőben meg szoktak emlékezni. Azt gondolom, hozzátartozik a hazafivá, (ön)tudatos (állam)polgárrá neveléshez. A gyerekek maguk csinálják maguknak a műsort, az iskolában a saját közegükben vannak.

De városi ünnepségen (munkaszüneti napon) nem kötelező az iskolásoknak részt venni. Nem kötelező semmilyen városi rendezvényen töltelékül szolgálni. Nem kötelező semmilyen színű szónok aktuálpolitikai fejtegetését végighallgatni. Az elmúlt 21 évben regnáló politikusok sokat tettek azért, hogy ezt mondjam. Majd ha a politika az embereket nem megosztani, hanem a köz érdekében összefogni akarja, majd ha a politikusok képesek lesznek méltóképpen ünnepelni, akkor talán önszántukból többen is ünnepelnek velük.

Az ünnep vállalás – nem kényszer. A kötelező május elsejei felvonulások ideje – úgy tudom – lejárt. Tessék már leszokni a diktálásról! A másik oldalon meg tessék már felemelni a fejeket!

2011. március 16., szerda

Egy másik világ

A hosszú hétvégén megnéztük a Láthatatlan kiállítást – csak ketten, mert a gyermek két perc után ki akart jönni, nem bírta a sötétet, úgy érezte, hogy nagyon szűk helyen van, hányingere lett a félelemtől.

Rozi volt a vezetőnk, perceken belül tudta a csoportban mind a nyolc ember nevét. Nem emlékszem, hogy valaha is lettem volna ilyen sötétben. 80 percig tartott az út, kitapogattunk minden tárgyat, csetlettünk-botlottunk... Rozi hihetetlen nyíltsággal válaszolt minden felmerülő kérdésre, ugyanezt a közvetlenséget tapasztaltuk a bárbeli beszélgetésen. Rozi 22 évesen veszítette el a látását, azóta eltelt több mint 20 év: másfél évig tartott, míg elfogadta, hogy vak. De ha leírnak neki valamit, el tudja képzelni, "látja" a színeket, és ő ezt nem idézőjelben érti. "Nézd meg", látom" – mondják egymásnak ők is. Két gyereke van, a kisebbiket már vakon szülte. Alacsony, törékeny, szőke nő, hűvös a keze érintése. Addig nem halhat meg, amíg nem "látta" a tengert.

Ha lenne nyaralóm az Adrián, meghívnám.

2011. március 15., kedd

Micsoda...!

Ma, 21 évvel az első szabad választások után a magyar sajtószabadságért tüntettek három magyarországi és három külföldi városban. Micsoda fejlődés!

Az ünnep alkalmából dr. Kolumbán György Esztergom díszpolgára lett. Micsoda érdemek, micsoda hála!


2011. március 14., hétfő

A Teremtő akaratának a 21. században nem(csak) a papok, a teológusok a közvetítői, hanem a politikusok (is). Legalábbis Magyarországon. Jó lenne tudni: tud-e erről a Teremtő.

Mert ha nem, kereshetek egy másik teret, másik időt...

2011. március 12., szombat

Ötletelés

A csütörtöki testületi ülést csak félszemmel követtem, most újra átolvastam azt a részét, amelyik a két tannyelvű oktatás ötletével kapcsolatos.

Tapasztaltuk számtalanszor, hogy ebben a városban alapos megfontolás és előkészítés nélküli ötletből határozat, majd gyakorlati megvalósítás lesz. (Aki mást gondol és szót emel: figyelmeztet, kételyeket fogalmaz meg, megvalósítási tervről, gazdaságossági számításról beszél – az ellenség. És akkor eufemisztikusan fogalmazok.) Azóta más ugyan a polgármester, de a Fidesz-többség dönt – ahogy korábban. Mégis...

A facebookos közvetítés alapján nem tudom biztosan megállapítani, hogy ki vetette fel a témát. Olyan érvek hangzottak el, hogy: a két tannyelvű oktatás hosszú távon megerősíti az iskolát, vonzóvá teszi az intézményt, lehet, hogy nem is plusz teher, a jelenlegi pedagóguslétszám mellett is teljesíthető, szavazzanak, aztán majd eldől, hogy mennyibe kerül, nem biztos, hogy felmenő rendszerben indulna, lenne egy normál meg egy két tannyelvű osztály, átcsoportosítással megoldható... A csúcs: "Ha ezt meg is szavazzák (mintha évek óta lehetnének kétségeink, hogy amit ők terjesztenek elő, azt megszavazzák-e), akkor is csak szeptemberben indul a képzés. Addigra vége lesz az eljárásnak" – mondja Meggyes Tamás. "Csak szeptemberben" – mert lehetne azonnal is? Véletlenül sincs semmilyen összefüggés az időpont és aközött, hogy a volt polgármester idősebbik gyermeke iskolába megy. Meg a hírek szerint még más képviselőé is. Őket egész biztosan másik iskolába fogják beíratni.

A voluntaristáknak minden csak akarat kérdése, döntenek, aztán varázsütésre jöjjön létre. Tervezésre, az igények felmérésére, előkészítésre, programkidolgozásra, egyeztetésre, tapasztalatcserére minek időt szánni... A volt polgármesterről azt mondta egyszer volt frakciótársa, hogy nagyon innovatív. Nagy érték, ha a megvalósításban kitartással és alapossággal társul. Ahhoz türelem kell, meg bizalom a szakemberekben, csapat, szakmájuk szempontjai szerint gondolkodó, szuverén lények. A döntnökök témában való jártasságáról egy régi vicc jut eszembe: képviselőink olyanok, mint az egyszeri ember, aki látta azt az embert, aki ismeri azt az embert, aki látta Lenin sapkáját. Ők meg hallották: a két tannyelvű oktatás jó. (A heti 10 testnevelés mégsem annyira?)

Valóban jó, ha jól csinálják (kicsit már belelátok, hetedik hónapja ilyen iskolában tanítok). Jó dolog az is, ha a gyerekek megtanulnak úszni, s ha a város elég tehetős, finanszírozhatja az önkormányzat. De ha a cél az úszás, akkor anno a gyerekeket a "buborék"-ba viszik, mert ott van úszómedence, nem az élményfürdőbe, ahol pancsolni lehet, ahol úszni eleve tudó gyereknek még a második évben is úszódeszkát nyomnak a kezébe (megtapasztaltuk!) Jó dolog lehet a napi egy testnevelésóra is (heti 5, nem 10), ha megteremtik hozzá a feltételeket. Az önkormányzati rendelet és a testnevelők csak szükséges, de nem elegendő feltételek. Építkezni több pénz, több idő... A siker azonban nem az ötleten múlik, hanem a tervszerű döntéshozatal után következő tervszerű megvalósításon. Erre a következetes és aprólékos munkára nincs itt idő soha. Jó dolog az is, ha a városban van egyetem, de nagy luxus egy kurrens szakra a országban a legalacsonyabb pontszámmal bekerülő hallgatógárdának laptopot ajándékozni, átadni nekik a középiskolai kollégium épületét, városi pénzből felújítani akarni a karnak szánt épületet, s vagy 30 évre megígérni nekik a több száz milliós támogatást... Nem rossz az sem, ha van a városban egy erős középfokú informatikai képzés. De megengedhetetlen emiatt (meg bosszúból: ez a véleményem) szétverni egy jól működő gimnáziumot (amelynek talán legerősebb oldala épp az idegen nyelvek oktatása volt), s amikor kiderül, hogy az "elit" nem nagy érdeklődésre tart számot a középiskolába igyekvők körében, akkor újra gondolni valami nagyot.

Ismerjük az elvi döntéseket: 2008 augusztus elején elvi döntést hozott a képviselő-testület az esti tagozat megszüntetésről az Istvánban, s mindegy volt, mit mondtak az érintettek: a hónap végén véglegesítették. Elvi döntés született az nyelvi előkészítő évfolyam istvános megszüntetéséről is, s mindegy volt, mit mondtak a szülők, a tanárok, a felkért külső szakértő: decemberben véglegesítették a döntést. Aztán jött a heti 10 testnevelés...

A matematika racionális világában otthon lévő K.S. képes azt mondani, hogy: "Most szavazzanak, aztán majd eldől, valóban, hogy mennyibe fog ez kerülni." A 7 istvános tanárt lapátra tevő fegyelmi bizottság tagja képes azt mondani, hogy a "Szent István felemlegetése csak hangulatkeltés". A 3 intézményből létrehozott "elitet" megszavazó képviselő képes azt mondani, hogy: "Az Istvánnak semmi köze nincs a Petőfiben induló képzéshez". (1. "...induló". Gyorsan eljutunk az ötlettől a megvalósításig. 2. Ha másnak van köze, még rosszabb). Tavaly a petőfisek örültek az összevonásnak (Kolumbán többször hangoztatta: nem összevonás, hanem új intézmény az elitképzésre alkalmas tanárokkal), mert azt remélték, hogy az egyenes út a közös igazgatású középiskolába megállítja náluk a létszámfogyást.

Azt mondja az aljegyző: "Ez többletkiadás. A pedagógiai programban sincs ez, tehát nem is kötelező feladat. Ha az intézmény részéről érkezett volna a megkeresés, akkor lehetne úgy tekinteni, hogy támogatják a kezdeményezést. Most sértik az intézmény szakmai önállóságát." Hol volt akkor a jegyző meg az aljegyző, amikor a képviselő-testület arról határozott, hogy a város összes iskolájában dolgozzák át a pedagógiai programot a heti 10 testnevelés bevezetése miatt. Mert nem iskolaigazgatók verték az asztalt, hogy márpedig ők pedagógiai meggyőződésből, a gyerekek és a szülők óhajának engedelmeskedve 10 testnevelést akarnak! Akkor nem számított a szakmai önállóság. Mert hogy a pénz nem... még nem volt adósságrendezés.

Szóval ötlettel eddig is tele volt a padlás. Végiggondolt, kiérlelt koncepció kellene, szakemberek (a kétnyelvű oktatás bizony jóval többe kerül, a tanári gárda kialakítása sem megy csatlósokból)... Fel kellene fogni, hogy egy rendszerbe nem célszerű ad hoc belenyúlni, mert az változást indukál a rendszer más pontjain is. Persze ha valóban az oktatásról, nevelésről van szó, nem a kirakatról. A városnak már a 2007 és '10 közötti időszakra sem volt elfogadott oktatásfejlesztési, -irányítási terve: ennek a megalkotásával kellene kezdeni a gondolkodást, a középtávú tervezést. Fájdalom, de Meggyes Tamás ebben nem egészen kompetens.


( A két tannyelvű oktatáshoz a jogi keretek itt.
Csak néhány apróság:

"A két tanítási nyelvű iskolai oktatásban a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak között kell, hogy legyen legalább egy olyan pedagógus, akinek a célnyelv az anyanyelve."

"1. A korai két tanítási nyelvű iskolai oktatásban a célnyelv és célnyelven történő tanulás egyidejűleg kezdődik.
2. A korai két tanítási nyelvű iskolai oktatás az iskola pedagógiai programjában meghatározott évfolyamon kezdődik és legkésőbb a nyolcadik évfolyamon fejeződik be.
3. Az iskolának legalább három tantárgy célnyelven való tanulását kell lehetővé tenni. A célnyelv és a célnyelvű órák aránya a tanulók kötelező tanórájának harmincöt százalékánál ne legyen kevesebb, és ötven százalékánál ne legyen több."

Hány olyan képzettségű ember van a Szent Imrében, akinek tanítói és az adott nyelv tanítására jogosító végzettsége is van?

Beiratkozás valamikor májusban. Még csak március...)

2011. március 11., péntek

A szerzőség vállalása

„A célom ezzel a vázlattal azoknak a lehetséges összefüggéseknek az elemzése volt, amelyek az önkormányzat és Meggyes Tamás elleni politikai és magánéleti lejáratókampány hátterében állnak. Ezt az elemzést nem felkérésre végeztem, hanem azért, mert a tavasz folyamán olyan koncentrált, a közéletben addig ismeretlen, a polgármester személyes fizikai épségét veszélyeztető és a saját és családtagjaimat érő fenyegetéseket is tartalmazó támadás-sorozatot éltem át, amely arra késztetett, hogy igyekezzem megismerni és rögzíteni ennek hátterét."

Meghatónak tartom azt az igyekezetet, lelkiismeretességet, amellyel Meggyes Tamás, volt polgármester egykori sajtóreferense magánemberi aggodalomtól(?) vezérelve vagy beosztásából eredő feladatának felfogva „elemzést” készített. Örülök, hogy egy hónappal azután, hogy a listát a nyilvánosság is megismerte, Takács István bátran vállalta a szerzőséget. Kíváncsi lennék a részletesebb indoklásra: én mint a listázott személyek egyike milyen politikai és magánéleti ügyben járattam le a volt polgármestert, mikor és hogyan veszélyeztettem a fizikai épségét, illetve mikor, mivel fenyegettem a sajtóreferenst és családtagjait. (Nem vagyok vele személyes ismeretségben).

Várom annak a bloggernek a szintén bátor és öntudatos vallomását, aki többedmagammal gyilkosnak nevezett, akasztásunkról verselt, szcientológusnak és kupecnek titulálva éves jövedelmem (nem stimmelő) adatait rakta ki a világhálóra. Várom a magyarázatát: mit követtem el ellene, hogy ilyen mértékű gyűlölködés a reakció.

Várom a szerzőség vállalását attól az embertől is, aki vagy két éve azt ígérte egy iwiwes fórumon, hogy hamarosan bizonyítja III/3-as voltomat. Megnézném a bizonyítékait.

Továbbá „Valamikor szemben laktunk” jeligére várom annak a meglehetősen jól körülhatárolható, nemrég magasabb beosztású embernek a bátor kiállását, minimum bocsánatkérését, aki szemenszedett hazugságokkal próbálta lejáratni a férjemet.

Csak bátran, uraim! Bennem nincs gyűlölet.

("Megszólalnak a lista készítői: ellopták tőlük az iratokat" – lopták, nem, nem tudom. De: ellopni csak azt lehet, ami van. )

2011. március 7., hétfő

Hogy mi van?

"Kiszelly Zoltán szerint a kormány azzal prezentálhatná, hogy valóban figyelembe veszi az emberek véleményét az új alaptörvénnyel kapcsolatban, ha azt a beérkezett válaszoknak megfelelően szövegezi."

Tessék? Politológus(politikus)szemmel egészen hülyének látszunk?
Az én válaszom nem fog beérkezni. Nem 10 millióan írunk alkotmányt. Anno a 300 Ft-os vizitdíj ügyében népszavazást lehetett kiírni – az új alkotmány nem ér ennyit. Ne csináljunk úgy, mintha!

2011. március 6., vasárnap

Helyzetjelentés

Már a Bazilikától jobbra megy le a nap – csak tavasz lesz...

A városban másodjára szerveztek nagytakarítást – mi itt, a lakótelepen takarítottunk tegnap is, ma is. (Izomlázam van.)

A gyermek egy vita során végső érvként azt mondta: "A gyerek olyan lesz, amilyennek nevelik."

Vagy két éve nem voltunk Párkányban fürödni, ma átmentünk: nyakig ültünk a meleg vízben, fújt a szél, szemünkbe sütött a nap... Balra látszódott a Bazilika.

Egyébként: hírcsömör, helyben állóháború.

2011. március 3., csütörtök

Na, igen

Tegnap későn értem haza, fáradt voltam, de napi rutinból benéztem ide meg egy-két portálra, és érzékeltem a facebookon, hogy volt a Szeretgomon valami, ami este már nem volt ott.

Ma hallottam, hogy az eltűnt tartalommal sokan azonosulni tudtak: amit az olvasói levél (Búcsú a ferencesektől) írója állít, nem egyedi vélemény. Aztán a kezembe kaptam az elmentett levelet (nem, nem a szeretgomosoktól) az összes kommenttel együtt. Látom, hogy az "admin" tette föl, de a levél nincs aláírva, bár "az atyáktól kapott egyenes gerinc" ezt indokolná: vagy ez a véleményem, s ha már megírtam/kitettem, vállalom, vagy... (Vö. Tarr-nyilatkozat és utóélete.)

Hová tűnt a levél? Hallottam olyan véleményt, hogy félelmetes, ha valakik el tudták érni, hogy levegyék a portálról. Gondolhatom azt is, hogy az vette le, aki föltette, mert meggondolta magát: nem tudom, kinek van adminjoga (a portál tulajdonosa a saját nevét szokta használni). Mindenesetre én közérdekűnek tartom, hogy nyilvános diskurzus folyjon arról, hogy egy egyházi iskolában Bayer Zsolt tartott előadást a médiatörvényről, ahová a kommentek szerint a gyerekeket kirendelték, a beszélgetés moderátora pedig az önkormányzati Fidesz-frakció tagja, világi ferences tanár volt.

A beszélgetés/előadás mintegy hat perce itt látható: a legtanulságosabb számomra, amit a végén a szerzetes igazgató mond. A facebookon pedig ezt írja annak, akit a levél írójának sejt (de nem ő az): "Acsarkodás helyett ma minden józan ember békét szeretne ebben a városban, sőt az országban is. Hogyan, milyen eszközökkel? Leginkább úgy, hogy nem élünk félelemben, és nem gerjesztünk senkivel szemben félelmet."

Na, igen, épp ez az.