2017. február 28., kedd

A meteorológiai tél utolsó napján




A jó idő kicsalta a szomszédokat is a nyaralóba. Öregek, derűsek - élnek (6 éve, mióta ott is otthon vagyunk, hárman meghaltak). Őszinte örömmel köszöntjük egymást, boldog új évet kívánunk. Gy. bácsi két hónap múlva 85 éves, eladná már a telkét, de nem hirdeti, nem siet, jó kinn... A szőlőt nézegeti, szöszmötöl, ma kinn alszik. Megvan M. is  ̶  Zaza csaholva köszönti  ̶ , kiszellőzteti a házat, az ágyneműt, de még hazamegy.




Megmetszem a csüngő barkafüzet, a labdarózsát, levágom az elszáradt krizantémokat, kiszedem a rézvirágot, nézegetem a fügét (kihajt-e, az idei télen először nem volt betakarva), közben erősen beborul  ̶  lemegyünk a partra.  A januári nagy hidegek idején gondoltam a kőfaragóra, vajon hogy bírta a kunyhójában... A kutyája előront és megugatja Zazit, bentről kopácsolás hallatszik  ̶  minden rendben.

A parton senki. Hosszú sétát teszünk. Az egyik állandóan lakott házból frissen sült fánk illata száll...



Most.



 Három hete.


2017. február 20., hétfő

Athénba készülünk

   "Innen, ahol ülök, jól látni a márványportikuszt, a korék csarnokát, áll a hat lány, tartja szép fején a mennyezetet, villog a pentelikoni márvány. (...) A hat koréból öt az eredeti, egy közülük Londonba szakadt, az a második ott csak másolat. Vajon mit csinálhat az Erekhtheion koréja Londonban az Elgin márványok termében, éjjel? S mit a többi műemlék, a torzók, a frízek? Nyihognak-e vajon a lovak? Londonban ritka a napfény, és az ég váratlan kéksége olyan örömmel tölti el a lakosokat, hogy beszélnek róla az ismerősök, ott állandó téma az időjárás. Mit csinálsz hatodik koré, távol a tieidtől, a rezgő, remegő, ezüst párától, amely körüllebegi nővéreidet? Mit csinálsz olyan messze, távol az ősi kövektől?
   Istenem, ne add rám soha, hogy örökre távol kelljen élnem a hazámtól."


(Szabó Magda: Zeusz küszöbén)