Pálfordulókor

Ma Pál napja van – apám és nagyapám ilyenkor ünnepelte a névnapját (nem Péter-Pálkor). Gyerekkoromban ilyen tájt vágtunk disznót. Mára (meg talán a következő néhány napra) gyerekkoromat idézően tél lett. Ebéd után (nem disznótoros volt) sétára indultunk.

Séta a Várhegyre meg vissza. A hó elvarázsolja a tájat, elfedi az elhanyagoltságot – bár a Bazilika és környéke minden évszakban szép, az üdítő kivételek közé tartozik.

Mindig jókedvem lesz ettől télen-nyáron kacér egyházfitól.

Méretek 1.

Méretek 2.

Szentgyörgymező. Nekem télen Breughel téli képeinek hangulatát idézi.

Breughel Vadászok a hóban c. képének egy részlete. (Innen).

A séta végére Zazának hózoknija lett, furcsán megváltozott a járása, olykor páros lábbal szökellt. Itthon meleg vízzel olvasztottuk le róla a csimbókokban rátapadt havat, hajszárítóval szárítottam a bundáját – most itt szuszog a lábamnál. Én pedig illatos málnateával melegítem magam a nosztalgiacsészémből.

"Ezek a naplójegyzetek, amelyeket Arosában kezdtem el megint írni, a lelki megrázkódtatás és az életem megszokott körülményeinek elvesztése miatt bekövetkezett betegségem napjaiban vigaszt és segítséget nyújtottak, s azóta is nyújtanak, és biztos, hogy folytatni fogom őket. Szeretem megragadni az elszálló napot érzékelhető eseményeiben és utalásokkal a szellemi történésekre is, s teszem ezt nem annyira az elmélkedés és újraolvasás miatt, mint inkább a számadás, az összegzés, a tudatosítás és a kötelező önkontroll szellemében."

(Thomas Mann 1934. febr. 11-ei naplóbejegyzéséből)

Tegnap, tegnapelőtt én is Radnótival (Könyvégetésre válaszul) töltöttem az estét: a naplóját olvastam. Kerestem valamit, amit nem tudtam pontosan felidézni. Aztán Bálint András Radnótijára gondoltam, hogy jó lenne megnézni Nórával is, már elég nagy hozzá. Rákerestem a színházban, sajnos nem játsszák. De fenn van a honlapon az archívumban, s ha látni, hallani nem is fogom még egyszer, most végigolvastam. Az előadás anyagában megtaláltam, amit kerestem.

Radnóti Miklósné, Gyarmati Fanni naplójából

1943. március 16.

Készülök haza. Megelőz Miklós telefonálása: sürget, hogy jöjjek. Rohanok izgulva, bejövök és ott ül a lámpa alatt, magába esve, felöltözve, bőrbekecsben, sapkásan. Feltekint, leveszi a sapkáját, és látom, egészen kopaszra nyírták és rettenetesen elgyötört arccal mondja, hogy megkínozták. De kik és hogyan? –tör ki belőlem. Átszállt az Aréna út sarkán, éppen olvasott a megállónál, mikor hátbavágja egy baka, hogy miért nem szalutál? Nem láttam – feleli, és mutatni akarja a szolgálati jegyét, amivel kiengedték a fogorvoshoz. Jöjjön csak velem - mondja az, és cipeli magával a szemközti Albrecht laktanyába, ahol már zászlós, hadnagy, hadapród őrmester meg más katonák fogadják, rárivallnak: na, koszos zsidó, majd megtanítunk. Vigyétek a zárkába. Ahol csak pár percig marad, de előzőleg mindent elvettek tőle, holmiját, cipőfűzőt, nadrágtartót stb. Aztán kiviszik onnan egy másik szobába, ahol egy borbéllyal kopaszra nyíratják, mondván, hogy tetves zsidó, úgy kell neked. Guggolva kell tűrnie a műveletet, aztán saját magának kell eltakarítani a levágott hajat, sőt még 60 fillért is kell fizetnie a borbélynak. Aztán kivezénylik az udvarra, hátulról fejbe verik, és jó óra hosszat a legszörnyűbb gyakorlatoztatást csinálják, főleg bukfencezést a puszta poros, piszkos földön, aztán hasoncsúszást, feküdj-öt, mikor már nem bírja, akkor megrugdossák. A tiszt urak kommentálják a kínzást, hogy: ne félj, koszos zsidó, nem az oroszok fognak győzni, hanem a németek, és mi (vagyis ők) még húsz éve múlva is itt leszünk. Végül Miklóst megnézik a lámpa alatt, aztán megfenyegetve kijelentik, hogy „tisztelgési gyakorlat” volt, megértette? Vagyis hiába tesz feljelentést, semmit sem ér, mert nem bizonyítja az esetet.

Miklós eljön, összetörve, koromfeketén, mocskosan, porig alázva.

Áttűnés

Talán ötéves lehettem. Nagyanyáméknál a konyhában a szüleim öltöztetik a húgomat: erős rózsaszín kötött nadrágot adnak rá és garbót, Szécsénybe indulnak, gyerekorvoshoz. Én zokogok, ne hagyjanak itt, én is menni akarok. Mintha tudomást sem vennének rólam, sietnek, nem szólnak. Tapintható az aggodalom. Kétségbe vagyok esve.

B. a gyermekért megy a gólyabálba. Zaza érzékeli, hogy történni fog valami, beviszem a házba, mielőtt az autó elindulna. Sötét van, legalább két hete nem aludtunk kinn, elfelejtette, milyen az, meg egyébként is: az a kutya gazdája, aki a legtöbbet van vele. A gazda elment, ő maradt. Sír, méter magasra ugrik a kilincsig, hallgatózik... vigasztalhatatlan. Félóra sírás kiszívja minden erejét, eldől és elalszik, mint egy kisgyerek.

Indulat nélkül

Olvasom ezt, csak konstatálom: 2008-ban Kurnász László 3%-kal nyert.

"A magyar kormány az útrakelők tömegei láttán egy idő után valóban érdeklődést mutatott a kinti magyarok sorsa iránt. Távozásuk okának megszüntetéséért továbbra sem tett ugyan semmit, viszont szerette volna, ha előbb-utóbb valamennyien hazatérnek. "

Írja Oravecz Imre – nem, nem a mai útrakelőkről. Árvai István feleségestül, gyerekestül a 19. század legvégén kivándorol Amerikába, hogy összegyűjtse azt a pénzt, amivel majd hazatérve a saját lábára állhat... Nagyon vártam ezt a könyvet, az Ondrok gödre folytatását. Az elmúlt években folyóiratokban meg-megjelent egy-egy fejezete, aztán most a teljes regény. Még van néhány napom...

Ady Endre: Sípja régi babonának

Kernstok Károlynak, baráti szeretettel

Csak magamban sírom sorsod,
Vérem népe, magyar népem,
Sátor-sarkon bort nyakalva
Koldus-vásár közepében,
Már menőben bús világgá,
Fáradt lábbal útrakészen.

Körös-körül kavarognak
Béna árnyak, rongyos árnyak,
Nótát sipol a fülembe
Sípja régi babonának,
Édes népem, szól a sípszó,
Sohse lesz jól, sohse látlak.

Szól a sípszó: átkozott nép,
Ne hagyja az Úr veretlen,
Uralkodást magán nem tűr
S szabadságra érdemetlen,
Ha bosszút áll, gyáva, lankadt
S ha kegyet ád, rossz, kegyetlen.

Üzenhettek már utánam,
Kézsmárk hegye, Majtény síkja,
Határ-szélen botot vágok,
Vérem többé sohse issza
Veszett népem veszett földje:
Sohse nézek többet vissza.

Egyszer régen, talán hatodik vagy hetedik után nyáron a nagybátyám felesége nagylányos frizurát csinált nekem: levágott a hajamból és bedauerolta. Nagyon elégedett voltam: tetszett a frizura is, a vadonatúj, kutyafülgalléros, fehér-barna mintás nyári ruha is. A vonattól hazafelé útban találkoztam apuval. Rám csodálkozott, hogy milyen nagylánya van.

Naponta látom, érzékelem a változást, ma mégis valami ilyesmit éltem meg: fehér tornacipőben, fekete farmerben, koptatott kék farmerdzsekiben megy előttem a lányom, nyakában a nővére legszebb kendője művészien elrendezve... És én rácsodálkozom, hogy milyen nagylány.

Párhuzamok

"Kuba nagyon szegény és több mint 50 éve nincs normálisan működő civil társadalma. Nagyon komoly értékválság van, alapértékek rendültek meg, és a kubai ember önértékelése is erősen sérült. Nemcsak politikai, hanem szociális és morális újjáépítésre is szükség lenne. Meg kell tanulnunk újra normálisan együtt élni, mert elfelejtettük, hogyan kell."

Magyarország nem nagyon szegény, de több mint 60(?) éve nincs normálisan működő civil társadalma. Nagyon komoly értékválság van, alapértékek rendültek meg, és a magyar ember önértékelése is erősen sérült. Nemcsak politikai, hanem szociális és morális újjáépítésre is szükség lenne. Meg kell tanulnunk újra normálisan együtt élni, mert elfelejtettük, hogyan kell.

Egy fontos cikk

mellékes(nek tűnő) részlete:

"Ön hallott arról, hogy az állami intézményekhez nem veszik fel a tanács elemzőit?

Volt ilyen szóbeszéd, hogy a gazdasági minisztériumhoz tartozó intézmények nem vehetik fel őket, utána viszont az illetékes miniszter cáfolta ezt, úgyhogy nem tudom, mi az igazság."

Hallottam arról, hogy a város fenntartásában működő intézményekbe nem vehettek fel elbocsátott istvános tanárokat. S arról is, hogy volt, akinek akkor is utánanyúltak, ha nem önkormányzati munkahelyen kapott állást. S hallani lehetett arról is, hogy nem ez volt az első eset.

Ön meglepődött?

Az irodalom az élet tanítómestere

"Az április óta épülő új magyar politikai rendszerben éppúgy nincs helye a szabadon dolgozó újságírónak, ahogy a kormányzati akaratot gáncsoló Alkotmánybíróságnak s a saját jövőjéről gondoskodni igyekvő, az államtól való függésén lazítani szándékozó polgárnak sincs. Az újabb és újabb frontokon indított rohamok szorosan összefüggenek egymással. A célpont pedig nem elsősorban az Alkotmánybíróság, nem a magánnyugdíjpénztárak, de még csak nem is mi vagyunk. Hanem Ön, a Magyar Köztársaság állampolgára.

(...)

... Önt is a szólásszabadságért történő kiállásra biztatjuk."

"A gongütés elhangzott, kezdődött az előadás. Most már tudni lehetett, hogy ami elkezdődött, nem közjáték, hanem dráma. Mégis, nem akartam elmenni Magyarországról. Másfél éven át éltem még Budapesten. Ez a tizennyolc hónap volt éltem legkülönösebb, titokzatos életszakasza: ebben a másfél évben ismerkedtem Magyarországgal.

(...)

Ha itt maradok... Elkezdődik számomra is az agymosásnak ez a titokzatos technikája, ami veszedelmesebb, mint a börtönökben, kínzókamrákban alkalmazott vegyi, fizikai eszközökkel végrehajtott tudatmegsemmisítés: kényszerítenek, hogy öntudatosan semmisítsem meg magamban a a tiltakozó »én«-t. Mert ezt akarják. Módszereik – a kényeztetésnek és a fenyegetésnek, a mellőzésnek és a csábításnak hajszálfinoman kidolgozott változatai – hatékonyak: akit így megcéloznak, egy napon már nem látja a valóságot, sem tulajdon sorsát. Elkövetkezik a pillanat, amikor már nemcsak közönyös, halálosan fáradt, reménytelenül hitetlen – eljön a pillanat, amikor már hisz abban, hogy mindez így van rendjén. A szabadság nem realizált, állandósult állapot, hanem törekvés valami felé – és az agymosás megsemmisíti a tudatban ezt a törekvést, mert akit így »kezelnek«, egy napon arra ébred, hogy már nem akar szabad lenni."

A téli szünetben újra kell olvasnom Márai Föld, föld!... című kötetét.

"Ez Magyarország, itt minden volt állambiztonsági embert tisztára lehet mosni, pontosabban át lehet kenni az egész mocskot a leleplezőre" – olvasom itt egy kommentben.

Aztán van ez a hír. Amire itt a reakció.

Vajon miért az a kényszerképzetem, hogy valami rendszerszerűen működik?

Más – ugyanúgy

„A kormányfő azt nyilatkozta: »olyan személyt jelöltem köztársasági elnöknek, akit a következő néhány év munkájának szempontjából a legalkalmasabbnak ítéltem«.”

Más tér és idő, más szereplők – hasonló helyzet: ilyesmit mondott a hírek szerint a város első embere is, amikor a Szent Imre igazgatójával kapcsolatos előterjesztés a képviselők elé került.

A következő néhány év munkája – ez itt a kérdés.

Korunk hőse(i)

"Nagyon szereti a hatalmat – mondják róla, és hozzáteszik: nagyon agresszíven él is vele. Ellenfeleivel haragtartó, sőt boszszúálló (sic!): volt (...)nek egy önkormányzati cégnél betöltött állásba (sic!) is képes volt utána nyúlni. Akik azonban elismerik a hatalmát és kiszolgálják őt, azokról évtizedek múlva is képes gondoskodni, megbízáshoz, jövedelemhez juttatni őket."

Láttam anno az Esterházyról készült filmjét, nem szokványos portré volt: egyenrangú felek könnyed, de tartalmas eszmecseréje. Talán ekkor jegyeztem meg a nevét: Orsós László Jakab. Azt valamikor elraktároztam, hogy ő lett a New York-i Magyar Kulturális Intézet Igazgatója, de nem kísértem figyelemmel a tevékenységét. A Történet hangszerelve mai adásában vele beszélgetett Szikra Zsuzsa. Mostantól tisztelem is. Szakma vagy politika... Nem csupán az egyén problémája, ha az utóbbi fölülírja az előbbit. A politikai ejtőernyős halhatatlan?

A szó és az ő foganatja

"... van néhány téma, amelyekre különösen fel szeretném hívni figyelmet. Ezek a jövő számára különösen fontosak s a gazdasági célkitűzésektől sem függetlenek. Az első a nevelés és oktatás rendszerének teljes újjáépítése, amelyre az országgyűlésnek semmilyen kiadást nem szabad sajnálnia. A második a korrupció megfékezése, amelyhez intézmények is kellenek, de elsősorban politikai eltökéltség kérdése, és az az által nyert hitelességé, hogy senkiknek sincs kegyelem. Végül a szegénység keserűségétől kell megszabadítani az országot. S ettől elválaszthatatlanul, a cigányság integrációját is meg kell oldani. Ehhez a munkalehetőség mellett mindenek előtt az iskolán keresztül vezet út" – mondta a köztársasági elnök ma az országgyűlés alakuló ülésén. (Kiemelés tőlem.)

"Minden országgyűlési képviselőnek be kell tartani a jogszabályokat, akármit is gondol e szabályokról vagy alkotmányosságukról" - írta közleményében Sólyom László.

Minden polgármesternek be kell tartani a jogszabályokat, akármit is gondol e szabályokról vagy alkotmányosságukról.

Minden iskolaigazgatónak be kell tartani a jogszabályokat, akármit is gondol e szabályokról vagy alkotmányosságukról.

"Megkondúl az esteli harangszó..."

Itt ülök a számítógépnél, s a bezárt ablakon keresztül idehallatszik az estéli harangszó. Ez a szentgyörgymezei templom...

Évtizedeket megyek vissza a másodperc töredéke alatt: az állatokat még világosban megetették, a tyúkokat bezárták, mi is túl vagyunk a vacsorán... Sötétben ülünk, a kályha meleget áraszt, a rádió duruzsol, nagyanyám mondja a rózsafüzért, megnyikordult a kiskapu, apám léptei alatt csikorog a hó... Mindjárt felkapcsolják a villanyt.

Fotó: Rafael Balázs

Ahogy viszajöttünk a délutáni sétából, a fürdőszobában akasztottam fel a kabátomat száradni. Egy fél óra múlva valamiért bementem, s megcsapta az orrom a hóból, fagyból melegre vitt ruha illata. Gyerekkori téli vasárnap délutánok úsztak az emlékezetembe: anyu vasal, a tévében feltűnik Kudlik Juli, kezdődik a Delta, könyv a kezemben, s a hátam a meleg cserépkályhának vetem... Joyce, Krúdy...

A Gránicon laktunk, nagyanyám így emlegette (hivatalos neve Madách út, valamikor erre hajtatott Madách Imre Veres Gyulához), de sose gondoltam arra, hogy a szónak köznévi jelentése van. Délután Závadát vettem a kezembe: "De bizony nem lépik át a határt. Mert a határ maga indul meg, mielőtt honvédeink még elérhetnék! S ahogy ezek haladnak, úgy húzódik ama hitvány gránicvonal mind keletebbre..." Hát persze, határ. A házunktól légvonalban 100 méterre folyik az Ipoly.

A végtelen pillanat (Irgalom 2.)

"...az életéért könyörgő tanár is folyamatosan a fegyvert tartó pedellushoz beszél..."


In memoriam F. M. Dosztojevszkij

Hajoljon le. (Földig hajol.)
Álljon föl. (Fölemelkedik.)
Vegye le az ingét, gatyáját.
(Mindkettőt leveszi.)
Nézzen szembe.
(Elfordúl. Szembenéz.)
Öltözzön föl.
(Fölöltözik.)

És kész

"Egy jelenségről kívánunk írni.
(...)
Két út járható. Az egyik: a tulajdonos dönt és kész. A másik: kérek szakmai véleményt és tudomásul veszem. De az nem járható út, hogy demokráciát játszva úgy döntök, ahogy nekem tetszik.
(...)

A mi országunkban persze Móricz Zsigmond óta, akinek hatalma van, annak mindenhez értő tekintélye és tudása is."


Egy út járható. És kész.