2023, összegzés

 

Holnap megnyitom az idei túraszezont, így ideje összegezni a tavalyit. Három éve ráérek, azóta túrázom nem esetlegesen, de 2023 mérföldkő volt, mert ebben az évben

- mentem a legtöbbet (1568 km-t 85 túranapon),

- jellemzővé váltak a 20 km fölötti távok, kényelmes a 25 is (persze a szintemelkedés, no meg a hőmérséklet nem mindegy),

- először voltam többnapos, sőt egyhetes túrán, és bírtam a sorozatterhelést,

- augusztusban elkezdtem kéktúrázni is (négy és fél hónap alatt 18 túranap 368 km, 31%).

Jártam a Pilisben, a Visegrádi-hegységben, a Helembai-hegységben (Szlovákia), a Budai-hegységben, a Gerecsében, a Börzsönyben, a Mátrában, a Bükkben, a Cserhátban, a Vértesben, a Keszthelyi-hegységben, Toscánában és a Tátrában.

A két legeredményesebb hónap október és április volt (200 fölötti kilométerrel), a leggyengébb május (ekkor voltunk tavaszolni Bolognában, s bár mentünk napi 12-15 km-t, de az nem túra volt).

A legkimerítőbb néhány száz méter föl Szanda várához vezetett, 37 fokban; a leghosszabb megtett táv 34 kilométer volt Gánt és Szárliget között, 34-35 fokban; a legnehezebb a túra Péliföldszentkereszt és Tokod közötti kék 30 cm-es hóban.

Túráztam egyedül, társakkal (Zara Gyöngyi, Parragi György), csoporttal (Alba, Túrázás). Remélem, még sokáig bírom.




S ha már összegzés, akkor jöjjenek a kulturális élmények is!

Havonta 2-3-4-szer megyünk színházba, nem sokfélébé (Katona, Örkény, Radnóti) és/vagy a Müpába koncertre vagy irodalmi estre. A legjobb előadásoknak az alábbiakat találtam: Médeia, Pálos Hannával, Isten (Karsai Dániel ügye igazolta vissza, hogy mennyire fontos erről beszélni). (Régen nem fordult elő velem, hogy ott akarjak hagyni egy előadást: az Egy szerelem három éjszakája a Pestiben ilyen.) Nagyon jó volt Jánossy Lajos beszélgetése Visky Andrással a Müpában és a Szentgyörgymezei Olvasókörben Reichert Gábor beszélgetése Nádasdy Ádámmal.

Moziba nem járunk, de a Saját erdő c. filmet Nádas Péterrel kétszer is megnéztem.

Nagyon szerettem a Gulácsy- és a Renoir-kiállítást a Szépművészeti Múzeumban, gyönyörű Szent Katalin és Szent Borbála szobra Selmecbányán.

Az elolvasott könyvek közül nehéz választani. Álljon itt öt nagyon különböző, amelyek nagyon lekötöttek:

Vodolazkin. Laurosz

Ulickaja: Daniel Stein, tolmács

Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg

Visnyevszkaja: Életem

N. Tóth Anikó: A szalamandra mosolya

Versek, verseskötetek közül Oravecz Imre Halászó embere újra megrendített.

Kétszer voltunk "nyaralni": tavasszal Bolognában és környékén, ősszel Triesztben. Egynapos városnéző sétára mentünk Selmecbányára és Szent Antalra, Nyitrára, Garamszentbenedekre.

Voltak baráti találkozók, beszélgetések, voltak megrázó halálesetek. 

Mivel pótmama is vagyok, így áprilisban pótnagymama lettem. Novemberben pedig eljegyezték a lányomat.

Ha ki tudom zárni, háttérbe tudom szorítani a külvilágot, a belvilágban jól vagyok.

Tegnap egy éve halogatott munkával töltöttem a napom: egy élet munkaügyi dokumentumait selejteztem. Vannak köztük kedvesek (megvan pl. ötödéves gyakorlótanításom értékelése mindkét szakomból, az egyetemi patronáló tanárunk által írt – volt ilyen! – jellemzés az első álláspályázatomhoz, az akkor, 1981-ben írt önéletrajzom) és vannak kellemetlenek (hetünk ellen indított, 3 évig tartó, másodfokon is megnyert koncepciós munkaügyi per iratanyaga…).

Ez itt a gimnáziumi (Balassi Bálint Gimnázium, Balassagyarmat) ballagási meghívónk 1976-ból. Nyitó oldalán Farkas András szénrajza – a kép most is ott függ a régi épület lépcsőfordulójában –, a meghívó ugyanígy nézett ki 10 évvel későbbi osztályom ballagásakor is, talán még ma is. Huszonöt fős osztályunkból hárman már nem élnek.

Helyzetjelentés

Éjszakai túrát terveztem mára (Annavölgy-Dorog), de sárban, nyirkosságban nincs kedvem. Bezzeg hóban, de legalább fagyban!

Karácsonyi ételek után pizzára vágyom – a Pinseria zárva. Sebaj, beszerezzük máshol.

A téli tücsök meséit kerestem a polcon – elvitte a „gyermek”, hál’ istennek kapható, megveszem harmadszor is. (Közben felfedeztem, hogy fönn van a youtube-on is.)

Ok a derűre: új meseíró született: Esterházy Miklós.

 „Amikor nyár van, vakít a nap, és izzadunk, elképzelhetetlennek tűnik, hogy az életben lehet egyáltalán fázni is. És amikor télen kopár kis kertünket szemléljük, elfelejtjük, mennyi színt rejt magában, mennyi fáradságos munkának a terepe.

   Késő ősszel sorjában eltűnik minden. A színes párnák a teraszról, a színes levelek a fák ágairól. Végül minden és mindenki megáll egy pillanatra, belenéz a nap lemenő fényébe, és hatalmas levegőt vesz. Megjött a hideg. Evvel az egy levegővel kell kibírnunk tavaszig.” (Az Öreghegy meséi)

Hát, várjuk a tavaszt! De először a fagyot és a havat!

***

Baszinszkij Tolsztoj-könyvét olvasom, de elalvás előtt, szünetet tartva ma már délelőtt és délután is elolvastam, pontosabban felolvastam egy-egy mesét Esterházy Miklóstól. Most elszorult a torkom…

„A Méltóságos Úr szerette körbejárni a kertet. Főleg tavasszal. Ilyenkor lassú, komótos léptekkel felkereste a kedvenc növényeit, a tavasz hírnökeit: a hóvirágot, a krókuszt és a nárciszt. Nem hajolt le hozzájuk, nem beszélgetett velük, csak hátratett kezekkel körbement, és megszemlélte, hogy előbújtak-e már. A Méltóságos Úr abban az évben már elég beteges volt, nem találta sok kedvét igazán semmiben. De most is, mint minden évben, elindult tavaszi körútjára, talán utoljára.” (Az Öreghegy meséi, Péter, a hársfa)

Nemrég olvastam újra, így még jól emlékszem… Előveszem a Hasnyálmirigynaplót.

„Tegnap Micuval vacsoráztam. Mennyi gyönyörű finomság! És tartok tőle, éppen ennyi kiszolgáltatottság és védtelenség. Úgy védeném, mint egy anyatigris. Vagy maradjunk a bevált gepárdnál. De nem lehet. Részint rossz gepárd vagyok, részint hozzátartozik a törékenység. Sok hasonlóság van bennünk. Éhes volt, néztem, ahogy eszik. Nem tudok olyan öreg lenni, hogy ne a kicsi fiam legyen. A többiekkel is így van, de itt mintha ígyebb. Az értem fohászkodók fohászainak egy részét (szóval nem az egészet?, micsoda pitiség!) átirányítanám hozzá. És feladatomul jelölöm ki, hogy mindennap imádkozom érte. Tehetnek-e vajon többet az apák? Adhatnak-e egyáltalán valamit?” (Esterházy Péter)

Az Öreghegy meséiből még három van elalvás előttre. Aztán majd újrakezdem.

2018

Évek óta ritkuló bejegyzések, megszűnőben lévő közlésvágy, szelektáló figyelem a külvilágra...
Csak a rend kedvéért (két nappal visszadátumozva)...

Nóra leérettségizett, jó helyen tanul tovább - sok-sok év után újra szeret iskolába járni. Nyár végén kórház - a szorongás különböző mélységű fokozatai, aztán nyugalom, de nem megnyugvás.

A világ elgörbült gyémánttengelye kiegyenesedett. Béke.

Sok-sok színház, kevés olvasás (idei leg: Omerta), Bukovina-Máramaros és Velence...

A szabadság szűk körei.

Még 2.

Csak a rend kedvéért...

Tiltott nyelv, amelyen gondolkodunk,
de ha már gondolkodunk is,
nem szabad megszólalnunk rajta.
Megszólalni és kimondani, milyen
következtetésre jutottunk. Mert lehet,
hogy következtetésünk hibátlan,
kétségbeesésünk mégis ostoba.
És akkor élhettünk volna úgy,
mint a fényérzékeny növények:
fölfelé törekedve. Élhettünk
volna úgy, mintha éltünk volna.

(Takács Zsuzsa verse)


PIM, Arany és Szabó Magda időszaki kiállítás.
Magvető Café, lunch.
Puskin, Aurora Borealis.

60.

Viszonylag időben hazaérek, gyerek, kutya nincs itthon, kiülök a habos kávémmal a loggiára - kellemes langymeleg van - kezemben a Távozó fa, hátulról előre kezdem (többedszer) olvasni (kivéve angol nyelvű versek). Lassan rám esteledik.

Kérdés és válasz

Mi hajtott az életben?

A balga hit,

hogy van valami a világban, 

mi rám vár,

mit nem nélkülözhetek,

mi kizárólag az enyém,

mi betölt,

csak meg kell találni.

Három éve

ezen a napon halt meg anyu. A kardvirághagymákat az ő kertjéből hoztam el.

 

Ma - egy mondat jegyében

Az életemben egy fontos szerepet betöltő ember azt mondta: ha könyvre kért pénzt a szüleitől, mindig kapott. (Minden szó magyarul van, de ezt a mostani tizenévesek többsége valószínűleg  több okból nem is érti.) Én sem tagadtam meg soha ezt a gyerekemtől. Ma valakinek ajándékot venni tértünk be a könyvesboltba, de választott magának könyvet N. is, én is. Magamnak mostanában csak elektronikusan veszek könyvet (nem fér el több a lakásban), de A szív segédigéinek nem tudtam (nem is akartam) ellenállni. Sok Esterházy megvolt, a megvoltnak a fele megvan, de korántsem volt teljes a gyűjtemény. (Az olvasottság sem.) Itthon belelapozok - majd este kézbe veszem, gondolom -, s szíven üt egy (három) mondat: "Aki él, nem rejtőzhet el. Szép lassan minden megtörténik az emberrel. Zsugorodik a zsugori idő."

A szécsényi ferences kolostorban

"A kolostor és templom építésére XXII. János pápa 1332. május 9-én kelt engedélye alapján, Szécsényi Tamás erdélyi vajda adományaként került sor." (Forrás: itt.) A templom ma Nógrád megye legnagyobb temploma.

"A ferences kolostor a koldulórendi szokásoknak megfelelően a település délnyugati sarkába, közvetlenül a városfal mellé települt. A középkorban ez volt a város legmagasabban fekvő része. A templomot az Árpád-kori plébániatemplom helyére építették.

Szécsényi Tamás fölhasználva összeköttetéseit a legjobb mestereket hozatta, hogy szép és nagy épületegyüttest építhessen. Minderről a kolostor első építkezéséből fönnmaradt részei, főleg a gótikus sekrestye, a föléje épített gótikus terem (Rákóczi-terem) és a templom szentélye tanúskodik. A külföldi mesterek vezetése alatt két éven belül nagyjából készen állt a templom és kolostor." (Forrás: uo.)

Ami ma látható, sokszori tűzvész, pusztítás, újjáépítés, átalakítás eredménye. (L. a forrást.)

 

  A kerengőben.

 

 A kolostorudvar.

 Jól látható, hogy a templom szentélyének ablakait befalazták.

A főoltár. Az idegenvezető közlése szerint korábbi időkben az oltár körüljárható volt, az ablakok befalazása után (a barokkban?) került egészen a falhoz. Alatta a Forgách család temetkezési helye található - a feltárás most is zajlik.

 Gótikus imafülkék (sajnos rossz felvétel) a szentélyben.

 

 Az apszis és a hajó mennyezetfreskói az 1970-es években készültek.

 A gótikus sekrestyében (eredetileg káptalanterem).

 

  Az egyik zárókő.

A Rákóczi-teremben. Bár a forrás alapján csak a hagyomány szerint aludt itt Rákóczi a szécsényi országgyűlés idején, az idegenvezető állítsa szerint, amikor Rákóczi Szécsénybe ért, a Borjúpáston még nem készült el a sátra, s 4 éjszakát itt töltött.

18. századi falfestés töredéke.

Személyesen kötődöm Szécsényhez: anyám idevaló, nagyanyám, dédanyám bár a Felvidéken születtek, életük nagyon nagy részét itt töltötték; ebben a templomban volt anyám öccsének az esküvője; amikor még nagy volt apai nagyanyám beleszólása a szűk értelemben vett családi éltünkbe, az ő elvárása volt, hogy bérmálkozzam - ebben a templomban történt.

A város,

ahol életem 1/6-át töltöttem,  ma rendezettebb, mint Esztergom, az itteni lepusztultságnak nyoma sincs. De...

 "Az utca, ahol valaha laktam..." Sőt: a ház - gáz és rács nem volt.

 Eltűnt a sztélé. Balassi szobor a gimnázium előtt/mellett.

Leánykori nevén: Majomsziget - ma: Civitas Fortissina tér. A magas épületben működött egykor a földhivatal (apám egy időben itt dolgozott), sokkal később, ideiglenesen művelődési házként (is) funkcionált (itt láttam a Hóvirágünnepet).

 

 Szépek a beültetések.

 Hm, mi lesz a Csíki sörrel?

(Az épületben lakott az egyik osztálytársam, hozzájuk menekült be az egyik túszul ejtett lány 1973 januárjában.)

 Íme a térnek nevet adó, korszellemnek megfelelő ízlésű szobor.

 

A renovált megyeháza. A rozsdabarna színezés nem feltétlenül tetszik.

A nagyok emléktáblái a megyeháza falán.

 "Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"

 Ez szép lett. Diákkoromban a városi könyvtár - rengeteg időt töltöttem itt.

 A Palóc Múzeum elé cseszve a vitézi rend országzászló tartó monstruma.

 Petőfi kissé félreállítva egy jellegtelen szökőkút kedvéért.

Hál' Istennek! De legalább helyesírási hiba nélkül hirdetné!

...

30 éve ezen a napon boldog voltam.
20 éve egy híjját esmértem örömimnek még...
10 éve 8 éves volt a lányom. És boldog voltam.
Ma félrecsúszott nyakkendőim vannak.

Hűha!

Ma a kedvenc esztergomi boltomban azt mondja az eladó:
"Már bocsánat, de jó segge van! Milyen jó szabású ez a nadrág! Meg van magán egy kis szín, jó az ősz haj...

Így 60 felé nem mindennapi bók. Ma már érdemes volt felkelnem.

2016

"Undorító egy év volt 2016, de attól semmi nem változik, hogy ugrik egyet az évszám." 

Fájdalmas év volt, "de attól semmi nem változik, hogy ugrik egyet az évszám".

Keserédes

Vannak napok, amikor különösen nehéz.

JÓZSEF ATTILA: (KÖNNYŰ EMLÉKEK...)

Könnyű emlékek, hová tüntetek?
Nehéz a szívem, majdnem zokogok.
Már nem élhetek meg nélkűletek,
már nem fog kézen, amit megfogok.

Egy kis játékot én is érdemelnék -
libbenjetek elő, ti gyönge pillék!

Emlékek, kicsi ólomkatonák,
kikért annyira sóvárogtam én
s akiknek egyengettem szuronyát -
törökök, búrok, gyüljetek körém!
Kis ágyúk, ti is álljatok föl rendben!
Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!

***

A "gyermek" amerikai palacsintát készít ebédre   ̶̶  önként, szeretetből.

***

 

Nem éppen ifjan saját autóm lett, újratanultam vezetni, s ma először egy szál magamban mentem a munkahelyemre és vissza. Micsoda távlatok...

És meghalt Somló is...

Túl sok minden és túl sok mindenki emlékeztet mostanában a múlandóságra. Elment megint egy fontos ember.

Ceruzaforgácsok

Jó ideje (évek óta) azt gondolom: az elégia, az elégikus hangvétel a számomra adekvát műfaj és hangnem.

...

"Még a péntek, a kis piac. Úgy beszéltünk bárkivel, mintha ismernénk. Nem csak nőkkel! De azért az idősebb bukósisakos nővel azonnal olyan közelről, mintha a Mamival. Ő is mond mindent, 73 éves, négy éve özvegy, negyven évet voltunk együtt. Nehéz? Inkább furcsa, mondja. Nem értek semmit. Nem értem, hogy miért kelek föl, és nem értem, hogy miért reggelizek egyedül. Ez furcsa."

(Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló – részlet onnan, amikor az Esterházy fiúk, négyen együtt elmennek pár napra nyaralni.)

...

Újra vezetni tanulok.

...

Otthon cserépkályhával fűtöttünk. Az gyújtott be, aki előbb hazaért. Amikor én gimnazista voltam, apu helyben dolgozott; amikor a húgaim, akkor már ő is ingázott, így ők megtanultak gyújtóst vágni, én nem. Most fájón hiányzik ez a tudás. A szabadtéri főzés-sütés, bográcsozás gyújtós- és favágás nélkül kivitelezhetetlen. 

...

Egyébként nyár, hőség...  

Ma

Árad.

 

Süt.

Esik.

"e sok Mindenütt mindenütt Sehol!"

Ezek mennek mostanában

"Én egyetértek Dante beosztásával, főként azzal, hogy ő az árulást tartja a legsúlyosabb bűnnek. Azt, ami a bizalmat öli meg. Árulás, amikor valaki támogatást ígér, majd átáll az ellenfelekhez. Árulás, ha az embert csávában hagyják vagy elszeretik a szerelmét. Nekem ezek a dolgok fájnak a legjobban" – mondja Nádasdy Ádám.

...

Megérkezik az új jogosítvány. A régi jogosítvány tokja: "baleset esetén értesítendő" – név, cím, telefonszám. Az új jogosítvány tok nélkül marad, kiskorút nem értesítünk.

...

"Egy érvényes pályázat". Ott tartunk, mint hónapokkal ezelőtt.

...

Veszteségek, vereségek évada.

Forgácsok

"Valóban, az ember halandó, de nem ez a legnagyobb baj. A baj az, hogy néha hirtelen-váratlan halandó, ez a bökkenő. Általában senki sem mondhatja meg, hogy mit csinál ma este."

Az ember fölmegy Rómában a Szent Péter-bazilika kupolájába, s miközben megy, nem tudja, hogy nem fog lejönni onnan.

***

A héten meghalt a magam korú szomszédasszony is. 22 éve éltünk egymás mellett. Beteg lett, kezelések után tünetmentes, visszament dolgozni, később újabb kezelések, műtét... aztán csendben, zokszó nélkül – ahogy élt – lassan elfogyott.

***

Tegnap itt voltunk. Fantasztikus sodrású előadás, New Yorkban tomboló siker. (Tavaly tavasszal Donizetti szülővárosában is jártunk.)

***

Négy hete.

***

És a kertben nyílnak a virágok.

A hely

Az idő: majd 30 évvel ezelőtt.