2024. augusztus 11., vasárnap

Vasárnapi mese


Amikor a telket megvettük, két régen kiszáradt fenyő törzsére kúszónövény volt felfuttatva (trombitafolyondár és lonc). Az egyik néhány éve már annyira instabil volt, hogy attól tartottunk, egy vihar kidönti, így ‒ egy balesetet megelőzendő ‒ mi magunk döntöttük ki. Nem fűrészeltük fel, B. pozsgások beültetésére alkalmas mélyedéseket vájt ki benne. Az erősen korhadt fa azóta tovább korhadt, a hangyák lassan lebontják. A leváló kéregdarabok belsején sűrű mintázat látható. És erről jutott eszembe…

 

„Apró üzlet, kis ékszerdoboz, üvegkirakatán több száz kis kép lóg. Tenyérnyi képkeretek egymás hegyén-hátán, mindegyik más, és mindegyikben más kép van.

[…]

Imádtuk nézni a kirakatot. Ha megvettek egy képet, rögtön egy másik került a helyére. Nem volt két ugyanolyan. A keretek legalább olyan sokszínűek voltak, mint a képek. Ahogy beléptél az ajtón, Madeira szigetének hűvös levegője és eukaliptusz illata csapta meg az arcod. A képkeretminták a földtől a plafonig futottak, szín szerint rendezve. Tulajdonképpen olyan volt ez, mint egy cukorkabolt. csemegézhettél egész nap a kedvenc színeid között. Középen egy nagyon hosszú asztal állt, amire az emberek a képeiket tették le. Hátul egy csigalépcső vitt fel a műhelybe, ahonnan kopácsolás, üvegtörés, és a gépek zaja szűrődött le. A csigalépcső alatt mindig egy öreg spániel aludt. Fehér kutya barna foltokkal. Vilmának hívták, és hangosan szuszogott. Nála békésebb ebbel nem találkoztam.

[…]

Aznap sem volt ez másképp, pedig az a nap igazán nem olyan volt, mit a többi.

A férfi komótosan jött le a csigalépcsőn, felesége dermedten állt előtte, egy keretmintát szorongatva. A kis L alakú, festett darabban egy apró, de jól látható kacskaringós kis alagút. A férfi arca elfehéredett.

Egy szú járata volt az.”

Eddig az idézet a meséből… A házaspár megrémül, hogy a szú tönkreteheti az egész raktárkészletet, de épp akkor jár ott az elbeszélő, aki magával viszi a lyukas keretet a kertjébe, van ott elég akác, rágja azt a szú. Ám kiderül, hogy a szú latin betűket rág a fába, szóval „beszél”, rádásul portugálul. Pár nap múlva már gyerekek járnak hozzá nyelvet tanulni…

Olvassatok meséket (is)! A fönti részletek Esterházy Miklós A szú I. és A szú II. c. meséjéből valók.