"Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de gondolkodó nádszál."
(Pascal)
Ha nem a városban élő régi és új ismerőseim olykor megkérdezték, megkérdezik, hogy mi újság Esztergomban, kétkedő figyelemmel hallgatták, hallgatják, ha nem elütöm a választ, hanem beszámolok a tapasztalataimról, az itteni történésekről. Aztán jönnek az analógiák, hogy ott is, az is... És igen: annyit értenek meg belőle, amennyit ők máshol megtapasztaltak. Sokszor éreztem úgy, hogy a kívülálló azt gondolja: van itt valami túlzás, dramatizálás... Hát nincs, magam rosszul viselem a háryjánosokat. Hiszem, hogy az elmúlt évek eseményei, politikusi felfogása, gátlástalan cinizmusa esszenciálisan mutatja, amit józanul gondolkodó emberek nem tűrhetnek el. Hiszem, mert hinni akarom – különben nem tudnék itt maradni. Hinni akarom, mert itt nevelem a gyerekemet, és szeretném, ha megmaradna esztergominak és magyarnak.
A hatalommal való visszaélés újabb
bizonyítéka számomra nem meglepetés, "csak" még egy adalék ahhoz, hogy mit merészeltek az önmagukat és főnöküket képviselők. Németh volt alpolgármester, mai képviselő az istvános tanároknak mint fegyelmi biztos pl. azt merte mondani, hogy 'valakinek a hóhérmunkát is el kell végeznie'. Végrehajtónak minden szakmában meg lehet találni a megfelelő embert. Van, akit közelről ismerünk: ma is autonómnak tünteti föl magát, nyilván
azonosult a céllal.
Meggyes Tamás azért nőhetett ekkorára, mert minden körülmények között volt mellette 12 képviselő – fanatikusok vagy az önálló gondolkodást felfüggesztő, szerepzavarban lévő emberek (s úgy
látszik, most is van 9).
– "Nemes, de terhes önlábunkon állni." – A polgármester munkáltatója a képviselő-testület. Szerintem az embernek mindig van választási lehetősége. Ezért tizenkettejük felelőssége nem hárítható át senkire. És kilencüké sem.
