"Bűneim"

Így aposztrofáltam a meghallgatásomom a munkáltatóm által felrótt vétségeket. A vizsgálóbiztos az idézőjelet nem hallotta, de azt mondta: 'azok majd Isten előtt'... Betűhív átírásban másolom ide.

"2009. június 11. napján, csütörtökön az előre összeállított ügyeleti rendnek megfelelően nem teljesítette ügyeleti feladatait az összekötő szárny folyosóján. A 6. órában megtartott diákparlament idején a diákokat annak ellenére, hogy tanítási idő volt, nem küldte be tanórára.

(Emlékeztetőül: a diakparlament 13-án volt, én aznap nem voltam iskolában.)

2009. június 11. napján, csütörtökön a 6. óráját nem tartotta meg és a hiányzókat nem írta be az osztálynaplóba.

2009. június 11. napján, csütörtökön az igazgató kifejezett utasítása ellenére sem tartotta meg a 6. óráját. A hiányzó diákok nevét az osztálynaplóba nem írta be.

Az iskolában az igazgató, illetve a tanári kar között már korábban kialakult feszült helyzetet fokozva, az igazgatói utasítás ellenére nyilatkozott az iskolában folyó eseményekről a rádiónak, illetve a Népszabadságnak, mindezzel veszélyeztetve az iskola jó hírnevét. (A nyilatkozattételtől való tartózkodásra felhívó igazgatói utasítás átvételét megtagadta.)

(Emlékeztetőül: mindez a polgármester e nyilatkozata után történt.)

Adat merült fel arra, hogy az igazgató tevékenységével, munkájával kapcsolatos negatív véleménynyilvánításokat téve veszélyeztette az iskola zavartalan mindennapi működését, az igazgató és a tanári kar közötti kollegiális együttműködést. Több alkalommal is nyilvánosan, a tanulók jelenlétében megkérdőjelezte az igazgató kinevezésének jogszerűségét, valamint kérdőre vonta az igazgatót az igazgató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdésekben és bírálta döntéseit, nyilatkozatait."

A vizsgálóbiztos a vizsgálatot aug. 8-án lezárta, büntetésként elbocsátást javasolt – mindezt aug. 14-én megküldte a munkáltatónak, vagyis az igazgatónak. (Ezt az anyagot tehát az igazgató két hete ismeri!) A vizsgálóbiztosok által javasolt 8 elbocsátásból a fegyelmi tanács 7-et megszavazott. Az elbocsátás azonnali hatályú. Munkaügyi bírósághoz fordulunk – a jogerős döntés nem holnap fog megszületni. Így, kedves érintettek, a naiv reménykedés nem más, mint önbecsapás.

Ítélet

Ma elsőfokon megnyerte a munkaügyi pert B.É., W.S.Sz. és F.A. – Szent István-os tanárokról van szó, akiket a 2009. aug. 28-án fegyelmi határozattal marasztaltak el, büntetésük egy év várakozás volt az előmeneteli rendszerben. A bíróság minden vádpontban tisztázta őket.

Ugyancsak megnyerte a tavasszal elsőfokon a pert N.L. Az ő esetében is azonosak voltak a vádak, szintén mindet elvetette a bíróság.

Másodfokon, jogerősen megnyerte a pert S.P., aki rendkívüli lemondással hagyta el a gimnáziumot, de K.L. ezt nem fogadta el. A bíróság a rendkívüli lemondás okául szolgáló bizonyítékot és érveket méltányolta. A jogerős (fellebbezésnek helye nincs) ítélet ellen K.L. mint munkáltató a Legfelsőbb Bírósághoz fordult.

Két hete volt hetünk (Gy.P., H.E., F.F.É., S.F.O., U.P., Sz.K.E. és én), a fegyelmi határozattal elbocsátottak tárgyalási fordulója. Már azt hittem, eltelt annyi idő, hogy érzelmileg ne rázzon meg, ha bizonyos dolgokat újra fel kell idézni. Hát nem... A megaláztatás, az ordító igazságtalanság megélése, a gátlástalan gazemberséggel való találkozás, úgy látszik, nem felejthető.

Ezek voltak a bűneim, de ezek voltak a vádpontok mindannyiunk esetében. Klasszikus koncepciós per... Kiötlői és végrehajtói nagyobb részt ma is a kisebb és nagyobb közösség "érdekében" dolgozó emberek.

Az ítélethirdetés hetünk esetében március elsején várható.


Update 2012.01.22.

Az alperes fellebbezett.

2010

A blog

Az idén megkétszereződött az oldalmegjelenítések száma. Nem tudom, ez hogyan korrelál a látogatók számával, mert a sablonváltással a korábbi adatok elvesztek.
A legnépszerűbb poszt a "Csalva-csalatva" – májustól látom, szinte nincs nap, hogy ne olvasná valaki ((meg)figyelnek). Ezután következnek azok a bejegyzések, amelyekben a helyi választással, a 10 testnevelésórával és az Istvánnal foglalkozom: Tétényi Éva, Megáll az eszem, és ácsorog..., Nyolcezer-száztizenheten, Évforduló, "Bűneim", Lehet más, Jó reggelt, Esztergom!, Iskola a határon.
Magyarországon kívül 9 országból érkeznek a látogatók, a legtöbb Németországból és az Egyesült Államokból.

Az István

Július óta nem létezik. S ahogy hallom, s amint tudható volt: nincs semmi "elit" a helyén. A létszám jó, ha kétharmada a korábbinak, a valamikori főállású istvános tanárokból négyen marad(hat)tak, és nincs ott már sem az iskolatitkár, sem az oktatástechnikus.
A Szent Imre igazgatója a 2 év alatt 3-szor igazgatói megbízást elnyert K.L. A véleménynyilvánításra feljogosított bottyános tantestületből egyetlen szavazatot sem kapott, de bizonyítottan alkalmas. Az intézményben a 10 testnevelésóra nyilván nagy népszerűségnek örvend, hiszen megszüntetését nem kérték.

Munkaügyi perünkben ítélet még nem született.

Városi politika

Az év legnagyobb városi közéleti eseménye, hogy Meggyes Tamás elbukta a polgármesterséget, de egyéni mandátumot szerezve bejutott a testületbe. A 9+1 fős fideszes frakció 4 tagja új, s a tízek úgy viselkednek, mint a korábbi ciklusban a tizenkettek: meglehetősen sajátosan értelmezik a "képvisel" szó jelentését.
Tétényi Éva egymaga 8117 szavazatot (64,36%) kapott, a 9+1 fideszes összesen 4838-at. A számokból jól látszik, hogy a város nagyon le akarta zárni a Meggyes-korszakot – a pártok, a jelöltállító egyéb szervezetek, az emberek eddig gondolták végig a váltást. A demokráciát is tanulni kell (ha még lehet).
A polgármester adósságrendezési eljárást indított, az ex-polgármester és köre pedig azt állítja, hogy Tétényi Éva másfél hónap alatt csődbe vitte a várost. "Szó bennszakad, hang fennakad..." Ha az emberek itteni tapasztalataik birtokában ezt elhiszik, akkor nincs remény. Akkor jó 100 évvel később kellett volna születni. Vagy máshol.

Privát

Van munkahelyem, dolgozom, sokat. Más, mint az István. Én is más vagyok, vagy talán pontosabb: ugyanaz vagyok, de könnyebb lenne, ha más lennék. (Ez nyilván értelmetlennek tűnik – nem baj.)

A gyermek beilleszkedett új iskolájában, lelkiismeretesen tanul, vannak barátai, jól érzi magát. Az utazás révén sokat önállósodott, nagyon fontos volt, hogy fellépett a karácsonyi hangversenyen (elalvás előtt az ágyból gyakran "koncertezik"), meg akar felelni (pl. nem jó atlétikából: az ősszel elment futni a lakótelep körül, mert az első mérés alapján azt mondta a tanár néni, hogy ez csak hármas lenne). Itt szereti az angolt, november óta nagy kedvvel németet is tanul (nem tőlem; az oroszt felfüggesztettük, egyszerűen nincs rá időm), elégedett a tanáraival. Erősen kamaszodik, a mondatok "nem"-mel, "de"-vel kezdődnek, állandó csörtéink vannak a rendetlenség miatt... A kisgyerek is él benne, egyetlen este nem maradhat el sem a könyvből-mese, sem a fejből-mese – lehet, hogy így lesz menyasszony koráig.

Utaztunk is az idén: Ausztria (nekem kétszer is megadatott), az Őrség, Sopron – itt van a blogon. Voltak jó koncertélményeink (ezekről nem is igen írtam), jó könyvek... Ezek az örömök.

S miért írtam pár napja, hogy rosszkedvű év volt... Voltak pofonok is, az időbeli távolság már megengedi, hogy tudjam, melyiknek van maradandó nyoma, melyiknek mulandó.

De a legfőbb ok: ez egy acsarkodó ország, ez egy vizet-prédikáló-bort-ivó ország, ez egy nyegle, a teljesítményt, a tudást nem becsülő ország, ez egy gondolkodni nem akaró ország, ez a nyelvet eredeti funkciójától megfosztó ország, ez egy nem-tudni-mire-gőgös ország, ez egy semmiből nem tanuló ország. Évszázadok óta, újra meg újra beleesünk ugyanabba a hibába.

Ki tudja, hányféle vér csörgedezik az ereimben: magyar vagyok, magyar a tudatom – ezt nem választottam, örököltem, aztán az örökséggel azonosultam; a magyar kultúrát közvetítem évtizedek óta – ezt választottam. Én már itt élem le az életemet. Egy mai fiatal dönthet másképp. Én hátrébb léphetek két lépést, becsukhatom a szemem és a fülem, elnémulhatok, megpróbálhatom megváltoztatni a súlypontokat... Ha tudom. Önmagam, értékrendem védelmében.

Fonalat kellene venni, jó zene mellett kötni a kevés szabad időben.