2014. november 15., szombat

Öregszem





Sosem voltam nagy teás – anyu az volt. Nem emlékszem rá, hogy ezt a készletet valaha is használtuk volna, de mióta eszem tudom, ott volt a konyhaszekrény üveges felső részében. Lehet, hogy csak nagytakarításkor mosogattuk el, akkor törhetett el egy-egy csésze, mert csak négy van meg belőle.

Mostanában ősztől tavaszig olykor teázom. Elhoztam a készletet, bár még 10 évvel ezelőtti ízlésem is mást diktált volna. Megbecsülöm a kamaszkoromban kigúnyolt, mindenütt ott lévő csipkét: 'micsoda kispolgári ízlésvilág!'

Öregszem.


3 megjegyzés:

  1. Szép ez a csésze. Jól áll neki a csipke!
    Lehet, hogy én vagyok koravén, de nekem mindig tetszettek az ilyen időtálló dolgok, amiket úgy lehet élvezni, hogy közben az ember megadja a módját a használatnak. Nem egy műanyag pohár, aminek csupán pillanatnyi folyadéktartó funkciója van, és amiből gyorsan kihörpintem a jeges teát, hanem hosszú, nyugodt perc minden gőzölgő korty.
    Az már más kérdés, hogy erre még nem érzem késznek magam, mert nem szeretem a teát forrón inni, de készülök rá! :) Amikor majd annyival leszek nálad öregebb, mint amennyivel most fiatalabb, tudom, hogy szeretni fogom a porceláncsészéből teázást! Vagy ki tudja? Talán előbb is...

    VálaszTörlés
  2. Ne várj addig, akkor már 'mámi' leszel. :)

    VálaszTörlés
  3. Legalább nem koccan a fogam a csészén! :)

    VálaszTörlés