2015. március 8., vasárnap

Gyönyörű

1938. május 8.
"...Mik dolgozik, legalább befejezi az új eklogáját, ami már nem fordítás, hanem saját és gyönyörű."

1938. június 2.
"Mik versét, az Eclogát Babits visszaadta, nem tetszik neki. Kicsit azt hiszem, megértem most. Mikor másodszor olvastam, nekem se tetszett annyira. Túl politikusnak éreztem, nagyon újsághírszerűnek, és a szépségei sincsenek meg végig a versben."

1938. június 13.
"Mik délután Nyugatnál, este Kollégium. Babitsról megkérdezte, miért nem tetszett az utolsó szép vers. Gellért szerint Babitsnak a hexameterei nem tetszenek. Gellért maga azt mondta, neki nagyon tetszett. Nem lehet egészen tisztán látni. Hiba a hexameterekben nem lehet, hisz mindenki el volt bűvölve, a Vas, a Waldapfel, akik értenek hozzá, maguk is csinálják. Lehetséges volna, hogy itt valami féltékenység játszott közre, mert Babits a klasszikus fordításokat annyira kisajátította magának. Vagy tényleg hibázott benne valamit? Rossz ez a bizonytalanság, és elveszti Mik a biztonságát tőle, talán ő nem is annyira, mint én."

(Az idézetek Fanni naplójából valók.)



ELSŐ ECLOGA

                                                               Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem,
                     tam multae scelerum facies;...
                              Vergilius

PÁSZTOR

Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szava végre?

KÖLTŐ

Hallgatom, úgy teli zajjal az erdő, itt a tavasz már!

PÁSZTOR

Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát,
most lágyan mosolyog, de ha éjszaka fagy köti tükrét
rádvicsorít! mert április ez, sose higgy a bolondnak, -
már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok.
Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre?

KÖLTŐ

Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot
annyira, hogy már néha nem is fáj, - undorodom csak.

PÁSZTOR

Hallom, igaz, hogy a vad Pirenéusok ormain izzó
ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt,
s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan;
asszonyi had, gyerek és öreg összekötött batyuval fut
s földrehasal, ha fölötte keringeni kezd a halál és
annyi halott hever ott, hogy nincs aki eltakarítsa.
Azt hiszem, ismerted Federícót, elmenekült, mondd?

KÖLTŐ

Nem menekült. Két éve megölték már Granadában.

PÁSZTOR

Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még!
Háboruról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő
így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa?

KÖLTŐ

Észre se vették. S jó, ha a szél a parázst kotorászva
tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának.
Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből.

PÁSZTOR

Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő?
Nem menekült el a drága Atilla se, csak nemet intett
folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult?
Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban?

KÖLTŐ

Ágyudörej közt? Üszkösödő romok, árva faluk közt?
Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint
ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik
bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap
már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt.
Jó neked, itt nyugalom van, ritka a farkas is erre,
s gyakran el is feleded, hogy a nyáj, amit őrzöl, a másé,
mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad.
Áldjon az ég, öreg este szakad rám, míg hazaérek,
alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét.

1938


2 megjegyzés:

  1. Karácsonyra megkaptam Fanni naplóját. De úgy vagyok vele, hogy mindig csak simogatom, meg odébbtolom. Mint amikor a legjobb falatot hagyja az ember a végére. Nem akarok még belekezdeni. Még jobban szeretnék vágyni rá....

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés