2015. október 26., hétfő

Olmütz


Vasárnap egész nap köd és napsütés váltja egymást útban Olmütz felé. Kellemetlen intermezzo: 20 eurós helyszíni bírság még Érsekújvár előtt sebességtúllépésért (68 km/h). Nincs is nálunk euró, Szlovákián csak átutazunk, be kell menni Újvárra (majd vissza) pénzt kivenni. És még örülhetünk is: a tarifa 60 euróról indult, a rendőr magyarul beszélt :). Korán sötétedik – az óraátállítás miatt pláne – idő szerint késő délután, fények szerint este van, mire megtaláljuk az apartmant: egy lakótelepi lakás földszinti garzonja, igényesen felújítva, közel a központhoz. Aztán besétálunk a városba.

Az én fényképezőgépem nem profi, sötétben már nem biztos, hogy jó képet tudok csinálni, így nem viszem magammal – ekkor még nem tudom, hogy majd nappal sem.

Olmütz (Olomouc, Alamóc) százezres egyetemi város, a 2 világháború végéig alapvetően német nyelvű, sokáig versenyben volt (II. Józsefig) Brünn-nel Morvaország fővárosának rangjáért. Nekem általános iskolai történelemórán, Luczi tanár bácsi hangján rögzült az emlékezetemben: 1848-ban a bécsi udvar ideiglenesen ide tette át a székhelyét, itt kiáltották ki Ferenc Józsefet császárrá.





A főtér (pontosabban: Felső tér) évszázadok nyomát őrzi. Gyönyörű a városháza, az orloj szocreál kiegészítése viszont riasztó  – pár száz év, s lehet, hogy fel sem tűnik.





A 18. századból származó a  monumentális Szentháromság-oszlop az UNESCO védettsége alatt áll. 



Közelében egy modern angyal.






                             Esti és nappali fényben is felsétálunk a Mihalskán a templomhoz. 



Konstatáljuk, hogy járt itt Mozart, Mahler...



A Moritzban vacsorázunk (borscs, sült kolbász, rántott gomba és sajt) helyben főzött sört iszunk  – az árak kb. mint otthon.



(Fotók: RB. Az én gépem memóriakártyája a számítógépben maradt.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése