2015. november 2., hétfő

Halottak napján





                                                Radnóti Miklós: Ének a halálról
                                                Kosztolányi Dezső temetésén


                                                A sír felett szitál az őszi köd,
                                                korán van még és íme este lett.
                                                Sötét egünkre lassan színezüst
                                                koszorút fon a súlyos fáklyafüst

                                                s felrebbenő madár fenn sírdogál!
                                                A lélek oly ijedt és lebbenő,
                                                akár a hűs, könnyűszárnyu felleg,
                                                melyre forró csillagok lehelnek.

                                                A test pihen vermében hallgatag,
                                                rögök nyugalmas sorsát éli lenn,
                                                szétoszlik, szomjas gyökér felissza
                                                s zöld lobogással tér ujra vissza,

                                                törvény szerint! s oly szörnyü, szörnyü így,
                                                mi egy világ volt, kétfelé kering!
                                                vagy bölcs talán? a holttest tudja itt.
                                                Őrizd Uram, a lélek útjait.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése