2016. július 12., kedd

Ceruzaforgácsok

Jó ideje (évek óta) azt gondolom: az elégia, az elégikus hangvétel a számomra adekvát műfaj és hangnem.
...

"Még a péntek, a kis piac. Úgy beszéltünk bárkivel, mintha ismernénk. Nem csak nőkkel! De azért az idősebb bukósisakos nővel azonnal olyan közelről, mintha a Mamival. Ő is mond mindent, 73 éves, négy éve özvegy, negyven évet voltunk együtt. Nehéz? Inkább furcsa, mondja. Nem értek semmit. Nem értem, hogy miért kelek föl, és nem értem, hogy miért reggelizek egyedül. Ez furcsa."

(Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló – részlet onnan, amikor az Esterházy fiúk, négyen együtt elmennek pár napra nyaralni.)
...

Újra vezetni tanulok.
...


Otthon cserépkályhával fűtöttünk. Az gyújtott be, aki előbb hazaért. Amikor én gimnazista voltam, apu helyben dolgozott; amikor a húgaim, akkor már ő is ingázott, így ők megtanultak gyújtóst vágni, én nem. Most fájón hiányzik ez a tudás. A szabadtéri főzés-sütés, bográcsozás gyújtós- és favágás nélkül kivitelezhetetlen. 
...

Egyébként nyár, hőség...  






2 megjegyzés: