Kora este hazaér. Megcsinálja a kávéját (habos tejjel, fahéjjal, mézzel), meleg, apró fényeket gyújt, beteszi Cohen utolsó lemezét, sámlira ül, nekiveti a hátát a fűtőtestnek (mennyivel jobb a cserépkályha, villan belé), lábánál a kutya, igényli a simogatást... Az eltűnt és az énbe épült időre gondol, elvont főnevek (szeretet, felelősség, bizalom) valóságán, valósságán meditál...
Feláll, kikapcsolja a lejátszót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése