Ceruzaforgácsok

Tegnap istvános karácsonyi vacsora – mert bármi történt is: istvánosok voltunk, vagyunk, maradunk.

***

Úgy látszik, alkati sajátosságom, hogy nem tudom becsomagolva mondani, amit gondolok. – Nem cáfolom – mondja a gyermek. (– Ne drámázz! – mondja az apjának. Miből lesz a cserebogár...)

***

Jelentem: a kutya jól van, itt fekszik a lábamnál.

***

Karácsonyi műsor az iskolában – büszke vagyok a kollégáimra.

***

Holnaptól szünet – mert megérdemeljük :). 

Mint egy beteg kisgyerek...

Hajnali négykor ébredtem: a háló ajtaja előtt nyüszög a kutya. Ki tudja, hányadjára, mire meghallottam. Kimentem hozzá, nyüszögött tovább, egyértelmű volt, hogy le kell mennünk. Pizsamára a kabát, zokni fel, papucs, aztán le a negyedikről ölben. A szervizúton egy postásruhába öltözött emberrel találkoztunk: ő bizonyára dolgozni ment, én meglehetősen furcsa szerelésben és időpontban kutyát "sétáltattam". De mások is voltak már ébren: egyik-másik konyhában égett a villany.

A kutya négyszer is horpasztott. Furcsállottam, de arra gondoltam, talán B. elfelejtette lefekvés előtt levinni. (De nem.) Visszamentünk és visszaaludtunk. Fél nyolckor újra kikéredzkedett. Délelőtt B. a városban volt, mire hazaért, a konyhában "baleset" történt. Orvoshoz mentek – Zaza injekciót kapott meg 4 szem gyógyszert. Valószínűleg vírusfertőzés, s akkor hétfőig rendbe jön. Ha nem, akkor hosszabb kezelés elébe nézünk. Most itt fekszik a lábamnál. Szomorú és bágyadt. Azon gondolkozom, maradjon-e éjjel az ágyam mellett – Nóra kicsi korában, ha beteg volt, velem aludt.

Advent

Fahéj- és szegfűszegillat.

Nóra varr

Séta

Hideg van, de nem fagy. Még kínlódik néhány záporvirág, a parton egy szál rózsa is. Még a fán lóg néhány pici, sárga alma, elhagyatott szőlőtőkén feketéllik még Othello. Még vannak színek. Az egyik háznál fát vágnak, a másiknál a teraszon ülnek, szól valamelyik kereskedelmi rádió. A Dunán csend. Az öregúr a helyén, füstöl a kéménye. Zaza boldogan rohangál.

Ma lenne 81 éves anyu – négy hónap hiányzott.

Ha most valaki azt ajánlaná: 80 éves koromig élek, nemigen szorulok senki segítségére, járok-kelek, gondolkodom – beleegyeznék.

Jó hosszú időt töltöttem Thomas Mann naplóinak "megcsonkított magyar kiadás"-ával, abbahagyva, vissza-visszatérve hozzá. Nyilván igaza van Nádasnak, hogy Th. Mann nappali énjéről olvashatunk, az éjszakai-démoniról a német kiadás mintegy negyedét kitevő magyar szemérmesen?, szándékosan, a magyar olvasó Mann-képét védve? hallgat. Kertész szerint "mintha az Aczél-féle szocializmusban adták volna ki" (a 2. kötetről írja, a kiadás éve: 2002, szerkesztője: Mádl Antal). Mégis jó volt vele tölteni az időt, a művek születésébe belepillantani, az író személyiségéről az elhallgatások ellenére is sok minden kiderül.

"Ostoba, aki komolyan veszi a politikát, szívügyévé teszi és feláldozza érte a szellemében rejlő erkölcsi erőket. Átvergődni és megőrizni a személyes szabadságot és méltóságot, ez minden" – írja 1934-ben.