Vasárnapi vers

  
Borbély Szilárd: Egy kardal a sorsról

Nem tudhatja a sorsát
senki se közöttünk, ki a reggeli müzli
után indul a munkahelyére,
hallgatja a tévét, az autóban a rádiót
nézegeti, a pirosnál
kapcsolja be mobilját,
rendezi gondjai közt, mi a sürgősebb.
Születésnapja a kódszám,
mint másoknak is, vagy a párjáé,
hogy el ne felejtse. Bankkártyája
kezében a boltban. Feleségének
szülinapja a kódszám,
hogy el ne feledje virággal
várni, majd ha eljön a nap. Jár benne ki-be
a városi rossz levegő, fújtat, cigaretta zsebében,
de épp leszokóban, s egy hamburgert kap be ebédre.
Mint mindenki, úgy teszi dolgát
programozott gépek közt,
mint bioprogram, akit a gének,
a mémek, a társadalom
programozott be. Tévésorozatja
jár az eszébe, hogy elvágy.
S nem veszi észre a csillagokat,
a Holdat az égen. Mert élete önzés,
hiába ha pénzt vet a kéregetőknek,
zebrán ha kísér át vakokat,
adja helyét át villamoson
a roncs öregeknek, de mégis az élete
az csupa önzés. Mégis a lottószelvényt veszi
főnyereményre kacsintva,
olvassa a bulvárt, azt szereti,
ahol 20-80% a szöveg és képek
aránya, a szemétbe gyűri,
be ha végzett. Rejtvény fejt.
Egy névre keresgél a világhálón,
és a halott rabbi nevét olvassa, aki
vicceseket mondott, vagy bölcseket inkább?
de ki tudja ma már. Vagy nézi a tévét,
hány a halott mai nap. Ha
megölték, látja a helyszínelők
kordonait. Majd a tőzsde
mai állását grafikonban,
és aki ma a holnapi időjárás ábráit nézegeti,
a napocskát, felhőcskét, hópiheformát,
meglehet az, hogy az esti hírekben
másnap őt mutogatják majd, vagy gyerekeit:
elgázolták, feldarabolták vagy kibelezték,
és este a többiek nézik majd izgalommal
a hírekbe remegve.  „De borzasztó,
mennyi a vér, a fejét is ahogy
lenyiszálták, szörnyű, miért történhet
ilyen, mit vétett a szegény…?” A hírek
után meg harsog a reklám.

 



(Vers és kép innen.) 

Kijev

 

Hetvennél is több halott Kijevben.

Ki kicsoda Kijevben...

                                                                                                                                          (A kép innen.)

Váci anzix

Zebegényi hétvégénken ellátogattunk néhány órára Vácra is. Valamikor sokat jártunk arra, de már régóta nem: rendezett város benyomását keltette.

A főtér. Előtérben a feltárt középkori Szent Mihály-templom.

Fehérek (domonkosok) temploma. 

Egy új és jellegtelen Szent Hedvig-szobor a Fehérek templomának oldalánál.

Piaristák temploma.

Zaza mint turista.

Szent Erzsébet szobra a Duna-parti sétány elején.

Az ülőgumók hangsúlyozása egy szent esetében... hm...

Jobb sorsra érdemes szecessziós épület.

 

A Püspöki palota kapuja.

 

Zazát beengedték a kávéházba.

Zebegényben jártunk 4.

A zebegényi templom kivételesen eredeti, gyönyörű épület. Mindössze két év alatt épült fel, de Kós Károly és Jánszky Béla terveiből – pénzszűke miatt – nem minden valósulhatott meg. A templom felszentelésének 100. évfordulója óta azonban sosem látott szépségében pompázik.

 

Tavalyelőtt, nyáron fotóztam.

Ilyen volt. A kép forrása itt.

A templom homlokzatán a díszítés Kós eredeti tervei alapján 2010-ben készült el.

 

A szentély. A berendezési tárgyakat és az üvegablakokat Kós Károly tervezte.

A freskók Körösfői-Kriesch Aladár és tanítványai keze munkáját dicsérik.

Ez a kép nem az enyém, forrása itt.

A templom történetéről itt, felújításáról pedig itt lehet – fotókkal illusztráltan – érdekes dolgokat olvasni.

Zebegényben jártunk 3.

"Életem alakulására és munkásságom kifejlődésére elhatározó és döntő jelentőségű esemény volt, hogy 1924-ben megnősülve, kikerültem Zebegénybe, ahol azután megtaláltam a művészetem kibontakozásához szükséges minden élményt. A táj és az emberek összefüggő és elválaszthatatlan egységét láttam itt meg, olyan miliőben, mely nagyon megfelelt elgondolásaimnak. Az én képeim témája ez a két dolog a világon, amihez a legerősebb szálakkal vagyok hozzáfüzve (sic!): Zebegény és a családom..." – idézi Paulisineczné Willem Vera Szőnyi önéletírásából (Regélő évek, mesélő képek (Sonnenblumen Hagyományőrző Alapítvány, Zebegény, 2009) 

 Kerti pad (innen)

Falu ősszel (innen) 

Zebegényi temetés (innen)

 Este (innen)

A Szőnyi István Emlékmúzeumot tavaly nyáron felújították, újdonság, hogy a festő lányának és férjének emlékszobát alakítottak ki.

Korábbi látogatásunkkor vettük meg a Roma summus amor c. könyvet, amely Szőnyi Zsuzsa és Cs. Szabó levelezését tartalmazza, nemrég A Triznya-kocsmát a nyergesi könyvesboltban, most pedig Levelek Rómából és a Levelek otthonról c. kötetet a múzeumben. Szőnyi Zsuzsa – az idén lesz 90 éves – rendkívüli ember: hallatlan munkabírásának intelligenciájának, szervezőkészségének sokat köszönhet a magyar irodalom.

Kinn

Vasárnapi vers

Weöres Sándor: Öröklét

A Föld, hol az élet terem,
a mindent elnyelő sírverem,
a síkság, hegy, tenger, folyó:
öröknek látszik és muló.

Világűr és mennyboltozat,
sok forgó égi kapcsolat,
a milliárdnyi tűzgolyó:
öröknek látszik és muló.

Mit eltemet a feledés,
egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,
egy rezdület, mely elpörög:
mulónak látszik és örök.

Mert ami egyszer végbement,
azon nem másít semmi rend,
se Isten, se az ördögök:
mulónak látszik és örök.

A kép forrása itt.