Egykori istvánosok érettségi bankettjén voltam. Ott volt mindenki: akik maradtak az Imrében, akik Tatára, Pestre, a Dobóba, az Erzsébetbe (...) menekültek. Az istvános tanáraikat hívták meg (és egyetlen nem istvánost), akik két éve, egy éve máshová menekültek vagy kényszerültek. Lélekben mindannyian istvánosok vagyunk.

Ez a társaság úgy emlékszik rám, amilyen voltam. S már csak egy ilyen évfolyam van.