Elültettünk egy Ginkgo bilobát, végiggereblyéztem a kertet, kisimogattam egy tuja száraz, belső leveleit,
a gyermek közben fázott és rajzolt.
Alkonyodott, mire hazaértünk. A fakó kék ég fehéres sárga, narancs, bíbor, lila sávokon keresztül ért össze a hegyek kékes szürkéjével. (Fényképezni lehetetlen, festve giccses.) Itt-ott kesernyés füst szállt. Fél ötkor a konyhaablakban már a kigyulladó lámpák hátterében rajzolódott ki a Bazilika sziluettje.
Üdvözöllek a Ginkgo-klubban (ha van ilyen...).
VálaszTörlésI