A tulipánok lassan búcsúznak.
Hajt a ginkgo biloba.
A som is.
Magára talál a megifjított borostyán.
Nő a sövény.
Éledezik a trombitafolyondár.
Kinagyítva látszik, hogy csupa tetű a labdarózsa.
A füge mozdulatlan, de még reménykedem. Az iszalag áttelelt, szépen fejlődik... Paprika- és paradicsompalántákat kaptam, remélem, kibírják a néhány locsolásmentes napot. B. füvet nyírt, szerelt, én gyomláltam (a hátam olyan barna, mint nyáron)... Este a teraszon üldögéltünk, megállapítottuk, hogy sokkal kevesebb repülőt látunk, mint tavaly. Harangszó, vízcsobogás, szélsustorgás, beköszönő, átkiabáló, átintegető szomszédok... Csend, béke, az ember örök igénye természetközelségre... Nem hiányzott a háló, a nagyvilág zaja. Egyik délután megnéztem, meghallgattam a Traviatát Netrebkóval és Villazónnal – hát igen...
Többedszer olvasom el a beírást, olyan kiegyensúlyozott... Sok ilyen hangulatú napot kívánok.
VálaszTörlés