***
Úgy telt el a szeptember, hogy lélegzetvételnyi időm sem volt. PSzE és PÉM írásbeli vizsga abszolválva. Következik a portfólió kiegészítése, novemberben szóbeli vizsga.
***
Tegnap az első istvános osztályom 15 éves érettségi találkozóján voltam: kevesen hiányoztak, jól érzik magukat a bőrükben; sokáig beszélgettünk. A ritka alkalmak egyike, amikor az ember (a tanár) szembesül azzal, milyen nyomot hagy. Egy mondat továbbrezonál bennem : 'az (ti. a tragédiák) építi is az embert, de nem tudom, meddig lehet csinálni' – mondta egyikük.
***
Konstatálom: nem szégyellem, hogy a szüleim egész életük megfeszített munkájával sem tudtak vagyont gyűjteni. Sőt: én sem tudok.
***
Láttam anyut a ravatalon. (Megnéztem aput, nagyanyámat és nagyapámat is.) Szinte naponta gondolok arra, mi történik odalent. Ha majd meghalok, hamvasszanak el. A maradóknak könnyebb így felfogni a megsemmisülést. Aki elment, annak mindegy.
***
Szeretem az őszt: a sárga-rozsdabarna-vörös lombokat, a reggeli ködöt, a bágyadt napsütést, a kesernyés füstszagot... Ma hat órát kinn töltöttem a kertben. Egész hónapban nélkülöznöm kellett – szükségem van rá a lélek karbantartásához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése