2014. október 5., vasárnap

Mostanában

A gyermek regényt ír, talán karácsonyra kész lesz, s akkor egy példányban "megjelenik". A gyermek főz. A gyermek varrni tanul. A gyermek az új iskolájában jól érzi magát.

***

Úgy telt el a szeptember, hogy lélegzetvételnyi időm sem volt. PSzE és PÉM írásbeli vizsga abszolválva. Következik a portfólió kiegészítése, novemberben szóbeli vizsga.

***

Tegnap az első istvános osztályom 15 éves érettségi találkozóján voltam: kevesen hiányoztak, jól érzik magukat a bőrükben; sokáig beszélgettünk. A ritka alkalmak egyike, amikor az ember (a tanár) szembesül azzal, milyen nyomot hagy. Egy mondat továbbrezonál bennem : 'az (ti. a tragédiák) építi is az embert, de nem tudom, meddig lehet csinálni' – mondta egyikük.


***

Konstatálom: nem szégyellem, hogy a szüleim egész életük megfeszített munkájával sem tudtak vagyont gyűjteni. Sőt: én sem tudok.

***

Láttam anyut a ravatalon. (Megnéztem aput, nagyanyámat és nagyapámat is.) Szinte naponta gondolok arra, mi történik odalent. Ha majd meghalok, hamvasszanak el. A maradóknak könnyebb így felfogni a megsemmisülést. Aki elment, annak mindegy.

***

Szeretem az őszt: a sárga-rozsdabarna-vörös lombokat, a reggeli ködöt, a bágyadt napsütést, a kesernyés füstszagot... Ma hat órát kinn töltöttem a kertben. Egész hónapban nélkülöznöm kellett – szükségem van rá a lélek karbantartásához.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése