2014. december 20., szombat

E-book

Tavaly kaptam a születésnapomra egy e-book olvasót, B. külön tokot is vásárolt hozzá, ettől akkora lett nagyságra és súlyra, mint egy átlagos méretű könyv. Nem volt hozzá kedvem, túl sok helyet foglalt. Gondoltam, majd a szünetben megbarátkozom vele: Aztán eltelt a téli, a tavaszi, a nyári szünet... Egyszer kézbe vettem, Kepes Tövispusztáját akartam elolvasni, de az ingyen letöltött példány cirill betűket is tartalmazott, néhány oldal után letettem.

Az elmúlt két hétben jelentős mennyiségű könyvet vettem – ajándék tőlünk magunknak –, aztán valamit mégis elfelejtettem. Megnéztem a Bookline-on, e-bookként az ára kb. a hagyományos kétharmada (arról nem is beszélve, hogy a lakásban már nincs több hely könyvnek, az előszobában is könyvespolc van). Nosza. Azóta a buszon töltött napi másfél óra olvasással telik. Most értem a végére Szegedy-Maszák Marianne Csókolom a kezét c. könyvének. Kortörténetként, családtörténetként olvasva érdekes, számomra az újdonság erejével hat. Az apa figurája (bennem legalábbis) ellentmondásos érzéseket kelt – irodalmi műben, regényalakként plasztikusabban lehetne ábrázolni, azt gondolom. Nem ártott volna egy szigorúbb, élesebb szemű szöveggondozó: zavartak a szóismétlések, a központozási és tördelési hibák, a gondolatjelek hiánya (főleg közbeékelésnél, az e-bookban csak a helye van meg).

A szeptember-október-november kimerítő időszak volt, hazaérve visszaültem dolgozni – most van idő olvasni.


1 megjegyzés:

  1. ZK
    Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem erre a könyvre, érdekelt az általa felölelt időszaknak a személyes tapasztalatokból összeálló leírása. Élveztem!

    Nekem is hiányzott az apa személyének ábrázolása: a személyes vonatkozás. Majdnem minden, amit tudunk róla, mások szavaiból áll össze, és szinte semmit sem szól arról az időszakról, amelyben az író édesapjaként, közvetlenül jelenne meg személye. Mintha nem is létezne apaként, csak egy idegen férfiként. Mire megszületett a lánya, biztosan nagyon befelé forduló lehetett, amire rátett egy lapáttal a depresszió is. Úgy tűnik, nem is volt igazi, szerető apuka. Vagy pedig maga a szerző pont ugyanolyan beállítottságú, mint saját szülei, és a személyes dolgokat egészen egyszerűen képtelen nyilvánosság elé tárni. Ezt a viselkedést tanulta otthon. De azért megpróbálta, és örülök, hogy megírta könyvét, mert sok része elgondolkodtatott, és - legalábbis a gazdagok tekintetében - választ kaptam egy kérdésre, ami régóta foglalkoztatott.

    Nálam egyébként megjelentek a kötőjelek. (Kindle, laptopon és Google könyvolvasó, telefonon.) A tördelések a hosszú ő, ű esetében nálam is hibásak voltak. De engem sokkal jobban zavartak a bosszantó kis tárgyi tévedések, amelyek könnyen hiteltelenné tehetnek egy írást. Hiszen, ha olyan adatot hibáznak el sorozatosan, amit ismerek, hogyan hihetnék neki, amikor olyan dolgot állít, amit nem ismerhetek. Csak nem guglizhatok rá minden földrajzi helyre, jól írta-e a szerző! Remélem, csak a magyar fordítás sikerült hibásra, de az is elég baj. Ha pedig az eredetiben van a hiba, legalább a magyar vonatkozásúakat ki lehetett volna javítani – a szerző engedélyével, ha kell. (Például a Salzburg – Budapest távolságot százötven-kétszáz kilométerrel vétette el, de nem tudta azt sem, hogy az angolul leírt tíz a harmincadikon számot magyarul – a latin elnevezést követve - kvadrilliónak kell írni. És még egy pár ilyen bosszantó apróság. Azokon felül, amit te írtál. Mintha kicsit összecsapta volna ezt a fordítást.

    Szerencsére inkább csak a jóra szoktam emlékezni, ezért ez a könyv is a jó élmények között marad, a hibákat pedig ezennel el is felejtem! :)

    VálaszTörlés