Pálfordulókor

Ma Pál napja van – apám és nagyapám ilyenkor ünnepelte a névnapját (nem Péter-Pálkor). Gyerekkoromban ilyen tájt vágtunk disznót. Mára (meg talán a következő néhány napra) gyerekkoromat idézően tél lett. Ebéd után (nem disznótoros volt) sétára indultunk.

Séta a Várhegyre meg vissza. A hó elvarázsolja a tájat, elfedi az elhanyagoltságot – bár a Bazilika és környéke minden évszakban szép, az üdítő kivételek közé tartozik.

Mindig jókedvem lesz ettől télen-nyáron kacér egyházfitól.

Méretek 1.

Méretek 2.

Szentgyörgymező. Nekem télen Breughel téli képeinek hangulatát idézi.

Breughel Vadászok a hóban c. képének egy részlete. (Innen).

A séta végére Zazának hózoknija lett, furcsán megváltozott a járása, olykor páros lábbal szökellt. Itthon meleg vízzel olvasztottuk le róla a csimbókokban rátapadt havat, hajszárítóval szárítottam a bundáját – most itt szuszog a lábamnál. Én pedig illatos málnateával melegítem magam a nosztalgiacsészémből.