Felkelek, amikor felébredek – úgy hét és nyolc között. Kiülök a lenti teraszon a padra, s megvárom, amíg a habos-fahéjas-mézes kávét kézbe kapom. A kutya a lábamhoz dörgölőzik, s egyetlen percig sem hagyja, hogy a simogatás abbamaradjon. Közben lassú kortyokban elfogy a kávé, aztán napirendszerűen – még hálóingben – körbejárom a kertet: megnézem. mi történt tegnap este óta.
Mielőtt beállna a még nagyobb meleg, sétálni megyünk a kutyával. Nyugtázom, hogy ott vannak a hajók az öbölben, minden rendben a túloldalon, csendes nomádélet a kempingben, a táborban túl vannak a reggelin...
Szöszmötölök itthon, egy kert sosincs kész... A szomszédban viháncolnak a gyerekek, a másikban már visszaértek az esztergomi piacról... Levélzizegést hallgatok, konstatálom, hogy az idén több a madár, többször is átgyalogol a szemem előtt egy feketerigó... A hőségben többször beállok a zuhany alá, fröccsöt iszom...
Elkészül az ebéd, valami egyszerű. Szieszta idején csend van a környéken. Olvasok, megnézem a hálón, mi újság a nagyvilágban. Tűnődök. Aztán felébrednek a gyerekek és az öregek – folytatódik a viháncolás, a kerti szöszmötölés: valahol füvet nyírnak, kopácsolnak. Hat felé indulnak be a locsolók. Vacsora. Sötétedéskor gyertyagyújtás a teraszon, neszmélyi rozé az asztalon... Csillagnézés, érkező és távozó repülőjáratok fürkészése...
11 és 12 között – többszöri elbóbiskolás után – leteszem a könyvet. Holnap folytatódik a vágyott unalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése