A múltkor Újpesten vártam a vonatra. Egy fiatal nő telefonálva jött fel a lépcsőn, s amint felismert, befejezte a telefonálást, lelkesen üdvözölt, aztán Piliscsabáig végigbeszélgettük az utat az elmúlt évtized személyes történéseiről. Valaha abba az iskolába járt, ahol én is tanítottam.
***
Leszállnak a buszról, elhaladnak mellettem, onnan jönnek, ahová én megyek. Van köztük olyan is, akit tanítottam, többségüket nem, de mindannyian ismernek, nemrég búcsúztattam őket az általános iskolától... Jellemzően nem köszönnek.
***
Középiskolás fiúk, lányok csapatban állnak a buszvégállomáson, fújják a füstöt...
– Azért az a durva, amikor szinkronban. V.G. (néven nevezve) dugja az anyját, én meg a lányát...
***
Már majdnem annyi idő telt el az életéből érettségi óta, mint érettségiig. Kérdezi, hogy azonosulni lehet-e a célokkal, hitelesek-e a szervezők, mert akkor elkíséri a térre a kis orvoscsoportot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése