Elmentek a háromkirályok – kicsi,
élő fenyőnk varázstalanítva egyelőre a lépcsőházban, ablakdíszek a dobozukban,
de egy égősort még feltekertem a tükörre, kell a fény, messze még a tavasz. A
téli tücsök meséit hallgatom a youtube-ról: Sinkó László mesél, a felvétel
1977-es. A Kossuth rádió Esti meséjének szignáljával indul minden egyes történet:
„Jó estét gyerekek! Remélem, ágyban vagytok már.”
(Több idősík élményei tolakodnak
elő… Amikor még én voltam gyerek, és nagyanyáméknál szólt a rádió, a szobában
sötét volt, csak a rádió zöld szeme világított, és kezdődött az Esti mese... Évtizedekkel később, de már az is rég volt,
amikor Nóri ült az ölemben, és A téli tücsök meséit olvastam fel neki…)
Sinkó hanghordozással,
hangszínnel, tempóval megteremti minden állat karakterét, az ismétlődő mesefordulatok
behúzzák a gyereket (az embert) egy harmonikus világba, a történetek bűbájosak –
odakinn nagy hó van, s a téli tücsök egy szobában egy hátizsák bal zsebéből, a
gyengülő zsályaillatból mászik elő, s a nyárra emlékezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése