2011. január 5., szerda

"Ma egy normális színházi szerző negyvenöt percnél hosszabb felvonást nem ír, holott húsz éve még ötvenöt percet is kibírtak a nézők. Csökkent az emberek koncentráló képessége, ezt a színházban egzaktul mérni lehet." (Interjú Spiró Györggyel az Élet és irodalomban)

Irodalomórán is teljesen egzaktul lehet mérni: régen azért olvastam újra évről évre (pláne, ha közben egy év kimaradt) a tanított műveket, mert a gyerekek minden apró mozzanatra emlékeztek, nekem meg az egész szempontjából elhanyagolható mozzanatok kiestek. Ma súlyponti részletek felidézésével is gondban vannak. A koncentráló képesség nemcsak időben, hanem mélységben is megváltozott. S nem kell itt a Bűn és bűnhődésre gondolni, így van ez egy indiánregény esetében is.

2011. január 4., kedd

Amit látunk és amit láttatnak

"... láttat egy világot a kormány, amit jól érzékeltetnek a járomba fogott közmédiumok műsorai: ebben a világban rend van és közbiztonság, ebben a világban megvédik a nyugdíjakat, Schmitt Pál a világ egyik legautonómabb személyisége és ez a médiatörvény »igazi európai szabályozás«. Mi azonban inkább azt a világot láttatnánk továbbra is, amelyben élünk."

Nálunk már egy-két éve is rend volt és közbiztonság, sosem látott fejlődés; öregek megbecsüléséről, Szent Miklós programról, okos beruházásokról, színes kulturális ajánlatról, anyagi és szellemi gyarapodásról hozsannázott a helyi elektronikus és nyomtatott média. (Ja, és elit iskola alapításáról.)

Csak utolérte az ország államalapító királya városát.

2011. január 3., hétfő

Továbbra is?

2011. január. 3. A Köztársasági Elnöki Hivatal közleménye

2011. 01. 03

Sajnálatosnak tartjuk, hogy a Köztársaság elnökének újévi köszöntőjében előfordultak félregépelések, helyesírási hibák.

A tévedést elismerjük, és mindent elkövetünk, hogy a jövőben hasonló eset ne fordulhasson elő.

Fontosnak tartjuk továbbra is, hogy az igényes, választékos szép magyar beszéd és annak írott változata minél nagyobb figyelmet kapjon a későbbiekben, nem csak a készülő alkotmányban, hanem a hétköznapokban is!



Budapest, 2011. január 3.

Forrás itt.

És kijavítva itt.

Ha nem tudnám, hogy az első számú közméltóság mellett a legkiválóbb szakemberek dolgoznak, már szabotázsra gyanakodnék.



Ágyúval verébre

Nem szeretem a trágár beszédet, a közönségességet. De... (És itt most megspórolom azt a kört, hogy pl. ki mindenki melyik verse elé lehetne(?) kitenni a figyelmeztetést.) Nem kedvelem a rapet. (Az adott előadó, az adott szám értékét sem tudom megítélni.) Még sosem hallgattam a Tilos Rádiót.

De nevetségesnek tartom ezt az egész cirkuszt.
– Valakinek az a munkája(?), hogy figyeli és feljegyzi, hogy pl. a Tilos Rádióban 2010. szeptember 2-án 17 óra 53-kor leadtak egy amerikai angol szlengben énekelt számot, amely alkalmas a 16 év alattiak szellemi, erkölcsi fejlődésének káros befolyásolására.
– A hatósági ellenőrzés megállapításaiban összefoglalják az előadó pályafutását, megvizsgálják a 2000 és 2009 között letett nyelvvizsgák számát, angolból külön az alap-, közép- és felsőfokra bontva. Ez az érvelés része.

Vajon a hatósági ellenőröknek van fogalmuk arról, hogy egy nyelvvizsgán milyen nehézségű szöveget, hányszor hallgat meg egy vizsgázó? Hány 16 év alattinak van felsőfokú nyelvvizsgája? Felsőfokkal biztosan értik-e a szlenget?

Hogy mi van? Ágyúval verébre...

Aztán jön a közlemény: munkaszüneti napon is dolgoznak, de nem akarnak érteni semmit.

Két megjegyzés:
– Kíváncsi lennék, hogy hányszor folyt hatósági vizsgálat a közszolgálati tévécsatornáknál: az esti mesére váró gyerekek hányszor látnak filmelőzetesként szellemi, erkölcsi fejlődésüket károsan befolyásoló gyilkossági és szexjelenetet, mert a csatornák nem tartják be a kezdési időpontot (pont a mese előtt kell filmelőzetest adni?). Ott kisgyerekek ülnek, a filmek szinkronizálva vannak.
– Egy publicisztikában lehet ironizálni, blogon is, kommentben is, itt a magánember beszél. De egy ható
ság szereptévesztésben van, ha ironizál. Nem azért fizetjük közpénzből, hogy érzékenykedjen (és/vagy kioktasson).

2011. január 2., vasárnap

2010

A blog

Az idén megkétszereződött az oldalmegjelenítések száma. Nem tudom, ez hogyan korrelál a látogatók számával, mert a sablonváltással a korábbi adatok elvesztek.
A legnépszerűbb poszt a "Csalva-csalatva" – májustól látom, szinte nincs nap, hogy ne olvasná valaki ((meg)figyelnek). Ezután következnek azok a bejegyzések, amelyekben a helyi választással, a 10 testnevelésórával és az Istvánnal foglalkozom: Tétényi Éva, Megáll az eszem, és ácsorog..., Nyolcezer-száztizenheten, Évforduló, "Bűneim", Lehet más, Jó reggelt, Esztergom!, Iskola a határon.
Magyarországon kívül 9 országból érkeznek a látogatók, a legtöbb Németországból és az Egyesült Államokból.

Az István

Július óta nem létezik. S ahogy hallom, s amint tudható volt: nincs semmi "elit" a helyén. A létszám jó, ha kétharmada a korábbinak, a valamikori főállású istvános tanárokból négyen marad(hat)tak, és nincs ott már sem az iskolatitkár, sem az oktatástechnikus.
A Szent Imre igazgatója a 2 év alatt 3-szor igazgatói megbízást elnyert K.L. A véleménynyilvánításra feljogosított bottyános tantestületből egyetlen szavazatot sem kapott, de bizonyítottan alkalmas. Az intézményben a 10 testnevelésóra nyilván nagy népszerűségnek örvend, hiszen megszüntetését nem kérték.

Munkaügyi perünkben ítélet még nem született.

Városi politika

Az év legnagyobb városi közéleti eseménye, hogy Meggyes Tamás elbukta a polgármesterséget, de egyéni mandátumot szerezve bejutott a testületbe. A 9+1 fős fideszes frakció 4 tagja új, s a tízek úgy viselkednek, mint a korábbi ciklusban a tizenkettek: meglehetősen sajátosan értelmezik a "képvisel" szó jelentését.
Tétényi Éva egymaga 8117 szavazatot (64,36%) kapott, a 9+1 fideszes összesen 4838-at. A számokból jól látszik, hogy a város nagyon le akarta zárni a Meggyes-korszakot – a pártok, a jelöltállító egyéb szervezetek, az emberek eddig gondolták végig a váltást. A demokráciát is tanulni kell (ha még lehet).
A polgármester adósságrendezési eljárást indított, az ex-polgármester és köre pedig azt állítja, hogy Tétényi Éva másfél hónap alatt csődbe vitte a várost. "Szó bennszakad, hang fennakad..." Ha az emberek itteni tapasztalataik birtokában ezt elhiszik, akkor nincs remény. Akkor jó 100 évvel később kellett volna születni. Vagy máshol.

Privát

Van munkahelyem, dolgozom, sokat. Más, mint az István. Én is más vagyok, vagy talán pontosabb: ugyanaz vagyok, de könnyebb lenne, ha más lennék. (Ez nyilván értelmetlennek tűnik – nem baj.)

A gyermek beilleszkedett új iskolájában, lelkiismeretesen tanul, vannak barátai, jól érzi magát. Az utazás révén sokat önállósodott, nagyon fontos volt, hogy fellépett a karácsonyi hangversenyen (elalvás előtt az ágyból gyakran "koncertezik"), meg akar felelni (pl. nem jó atlétikából: az ősszel elment futni a lakótelep körül, mert az első mérés alapján azt mondta a tanár néni, hogy ez csak hármas lenne). Itt szereti az angolt, november óta nagy kedvvel németet is tanul (nem tőlem; az oroszt felfüggesztettük, egyszerűen nincs rá időm), elégedett a tanáraival. Erősen kamaszodik, a mondatok "nem"-mel, "de"-vel kezdődnek, állandó csörtéink vannak a rendetlenség miatt... A kisgyerek is él benne, egyetlen este nem maradhat el sem a könyvből-mese, sem a fejből-mese – lehet, hogy így lesz menyasszony koráig.

Utaztunk is az idén: Ausztria (nekem kétszer is megadatott), az Őrség, Sopron – itt van a blogon. Voltak jó koncertélményeink (ezekről nem is igen írtam), jó könyvek... Ezek az örömök.

S miért írtam pár napja, hogy rosszkedvű év volt... Voltak pofonok is, az időbeli távolság már megengedi, hogy tudjam, melyiknek van maradandó nyoma, melyiknek mulandó.
De a legfőbb ok: ez egy acsarkodó ország, ez egy vizet-prédikáló-bort-ivó ország, ez egy nyegle, a teljesítményt, a tudást nem becsülő ország, ez egy gondolkodni nem akaró ország, ez a nyelvet eredeti funkciójától megfosztó ország, ez egy nem-tudni-mire-gőgös ország, ez egy semmiből nem tanuló ország. Évszázadok óta, újra meg újra beleesünk ugyanabba a hibába.

Ki tudja, hányféle vér csörgedezik az ereimben: magyar vagyok, magyar a tudatom – ezt nem választottam, örököltem, aztán az örökséggel azonosultam; a magyar kultúrát közvetítem évtizedek óta – ezt választottam. Én már itt élem le az életemet. Egy mai fiatal dönthet másképp. Én hátrébb léphetek két lépést, becsukhatom a szemem és a fülem, elnémulhatok, megpróbálhatom megváltoztatni a súlypontokat... Ha tudom. Önmagam, értékrendem védelmében.

Fonalat kellene venni, jó zene mellett kötni a kevés szabad időben.


2011. január 1., szombat

Ilyen

is az ember, ilyen is a világ. Legalábbis lehetne. Egy kis derű évkezdetnek.

2011. január 1. 0 óra 1 perc

(Fotó: Rafael Balázs)


Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.