"Ma egy normális színházi szerző negyvenöt percnél hosszabb felvonást nem ír, holott húsz éve még ötvenöt percet is kibírtak a nézők. Csökkent az emberek koncentráló képessége, ezt a színházban egzaktul mérni lehet." (Interjú Spiró Györggyel az Élet és irodalomban)
Irodalomórán is teljesen egzaktul lehet mérni: régen azért olvastam újra évről évre (pláne, ha közben egy év kimaradt) a tanított műveket, mert a gyerekek minden apró mozzanatra emlékeztek, nekem meg az egész szempontjából elhanyagolható mozzanatok kiestek. Ma súlyponti részletek felidézésével is gondban vannak. A koncentráló képesség nemcsak időben, hanem mélységben is megváltozott. S nem kell itt a Bűn és bűnhődésre gondolni, így van ez egy indiánregény esetében is.
Őszintén: én ezt a tendenciát magamon is érzem. Nekem a munkám is olyan (volt) hogy egyszerre hat dolgot 8 szálon kellett mozgatni, élveztem, szó se róla, de ez azzal is jár(t), hogy nem volt idő nagyon elmélyülgetni. Most két gyerek mellett meg... 45 percnyi koncentráció?? Muhahahha. 10, ha akad, már jó vagyok. :-) De egyébként a régi gyerekekhez képest a mostaniakra annyi csatornából dől és annyiféle info, hogy nem csodálkozom. Üdvözlettel, FN
VálaszTörlésPersze a "felmérés" eredményét torzíthatja a "Kötelezők Röviden" kiadványsorozat fokozódó népszérűsödése.
VálaszTörlésA 6 dologra 8 szálon koncentráltál, mert akkor az volt a dolgod. Most a gyerekeidre koncentrálsz, mert most ez a 1. számú dolgod.
VálaszTörlésNekik meg ez a dolguk: ha már elolvassák, odafigyelve. Mint ahogy te is odafigyeltél, odafigyelsz.