Rezignáltan

Egy szak = két szak, három szak...
Nulla szakvizsga = egy szakvizsga, két szakvizsga...
X tanuló = 2x tanuló, 3x tanuló...
X nagyságú tantestület = 2x nagyságú tantestület, 3x nagyságú tantestület...

Életpálya.

Hídfutás

Megvolt a 13. hídfutás. Futott a gyermek is, immár harmadszor, ki tudja hogy' kialakult belső késztetésből. Hajdanán a hídfutást mindig istvánosok nyerték, most is feltűnt még egy-egy istvános póló. Futott az államtitkár, egykori kollégák, szülők gyerekkel, diákok és felnőttek, teljes erőbedobással  olyan apróságok, akiknek a teljesítménye, elszántsága meghat...

 Kristóf az elsők között érkezik.

 Istvános pólóban.

A gyermek (mindjárt odaadja a pulóvert apának). És megveszem neki az övtáskát, amit reggel kért – minden elvem ellenére –, mert belátom: válltáskával nem lehet futni.

Aztán elindultunk a szokott helyünkre (Sherwood), a másik oldalon éppen jöttek le a hídról a hazafiak, "itt-hon va-gyunk, itt-hon va-gyunk", skandálták... 

A megunhatatlan Selmecbánya

 Kinek érdemes Selmecbányára menni?

– Annak, aki szerény történelmi és földrajzi ismereteire rádöbbenve egyszer csak felismeri: Selmecbánya külföldön van.

–  Annak, aki szépet akar látni, de nem szeretne messzire utazni. (Esztergomtól 100 km.)

–  Annak, akinek kevés szabadideje  van, de egy hétvégéje azért akad.

–  Annak, aki kíváncsi azokra a helyekre, amelyek a "világörökség része" címet megkapták.

–  Annak, aki nyáron már járt ott, de ősszel (tavasszal, télen) is kíváncsi a város hangulatára.

–  Annak, aki diákkorában szívesen olvasta a középkori magyar királyság történetét.

–  Annak, akinek rémlik, hogy Petrovics István  német szóra adta a fiát, Petrovics Sándort Selmecre. 

–  Annak, aki szereti Mikszáth novelláit, s meg akarja tapasztalni a genius locit.
–  Annak, aki szerint Huszárik Zoltán Szindbádja minden idők egyik legnagyobb magyar filmje, s ezért megnézné a testközelből a selmeci Kálváriát.

A Kálvária felújításán dolgoznak. A egyes stációkban már benn vannak a képek, alattuk négynyelvű felirat: szlovák, magyar, német, angol.

– Annak, aki szereti a hamisítatlan Staroprament, a "bryndzové halušky"-t. (A "Restauracia u Böhma"-ban mindkettő kiváló.)
– Annak, aki szereti a cappuccinót kemény tejhabbal, minőségi kávéból, egyedi hangulatú kávézóban elfogyasztani (Divná Pani). 

– Annak is, aki már legalább tízszer járt ott, de még mindig nem látta a Szent Katalin-templomot belülről.

– Annak, akit érdekelnek az ásványok.
– Annak, aki soproni vagy miskolci egyetemistaként kíváncsi a jogelőd Akadémiára.

Az Akadémia hátsó frontja. Annak azért gratulálnék, aki ezt a kéményt képes volt ide építtetni és az engedélyt kiadni.

– Annak, aki arborétumban sétálna.

– Annak, aki még sosem látott kikericsmezőt.

– Annak, aki becsüli, hogy a történelmi belvárost nem barmolták szét panelépületekkel.

Színesen, felújítva.

– Annak, aki nem felejtette el a meséket, akinek megmozgatják a fantáziáját a mesés nevek: Leányvár, Óvár, Klopacska.

– Annak, aki leszállna a föld alá, s szívesen megnézne egy bányamúzeumot.
– Annak, aki szereti kora ősszel a fafűrész hangját, késő ősszel a kesernyés füstszagot.
– Annak, aki elmélázik azon, hogy szlovákok, németek, magyarok, zsidók nemzedékeinek munkáját őrzik a kövek.

– Annak, aki ha nyerne a lottón, megvenné például ezt a házat.
– Annak, aki nem fél tudatosítani: az öröknek hitt dolgok is mulandók, az arany is elfogy.

 

Érdekes falikép, dombormű a buszpályadvar (valaha városi WC)mögött: város gazdagságát megalapozó bányászatról, a technikai-műszaki fejlődést biztosító mérnökemberekről...

– Annak, aki nem tud betelni a szűk völgyben elterülő város látványával. 

– Annak, aki szereti nyomon követni, hogy mi változott legutóbbi ottjárta óta.
– Annak, aki szeretné hinni: alvó, halott, lepusztult városok is újjászülethetnek (talán még Esztergom is), 27 éve figyelem...

Hogy miért érdemes újra meg újra Selmecre menni? Amiért újra meg újra hazajön az ember.


(Korábbi posztok itt és itt.)

Kikericsek

Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig Legelget a tehén S lassan megmérgeződik Kikericsek virítnak kékek és lilák Álmos szemed olyan mint itt ez a virág Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt S szemedtől életem lassan megmérgeződik Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal Letépik a virágot mely anya s leány is És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is Mint rebben a virág ha szélben térdepel A csordás csöndesen halk hangon énekel Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve E halnikészülő nagy rétet mindörökre (Apollinaire: Kikericsek, Radnóti Miklós fordítása) Selmecbányán jártunk. A kikericsmezőt a Kálvária alatt fényképeztük.

Híreink szerint az ember, akit nem nevezünk a nevén, újra gimnáziumi igazgatói állásra pályázik. Egykori főnöke pedig a szomszédos tankerületbe emigrált: történelem szakos keresése közben őt ajánlották. No, nem.

***

Egy jó barátunk főnöke bejelentette: őt intézményvezető asszonynak kell szólítani. 

***

Megkérdezik. Aztán eszükbe jut valami, kiegészítik a kérdést – újra megkérdezik. Aztán megint egy-két pótkérdés... Hogy ők kinek fizetnek és milyen gyakran...

Viszi, már viszi

 

Hollandiai benyomások

A hanyatló Nyugaton napokig tart, amíg a kelet-európai addig kapaszkodik, csimpaszkodik, amíg eléri azt a pontot, ahol a hanyatlás éppen tart; amíg túlteszi magát azon a frusztráción, hogy nem csökken a távolság.

***

Már a repülőgépről látszik, hogy minden rendezett: a téglalap alakú területeket csatornák választják el, füves, zöld térségek, a fák között tanyák, a városok határán túl kicsi kertek– annyira kicsik, hogy a mienkből három is kitelne –, kis házikók, kis üvegházak... Minden terület számít.

***

 

Mindenütt biciklik: a házak bejáratánál, a grachtok mentén, a hidakon,  a pályaudvaroknál emeletes tárolókban... Bicikliznek öltönyben és kiskosztümben, gyerekkel elöl és hátul, két gyerekkel hátul, tandemen... Ritkán látni új biciklit, jellemző az ütött-kopott, vastag láncokkal parkoltatják, elöl kosár, sok nőén a kosáron művirág... És száguldanak... Sokszor az utca és a járda között nincs szintkülönbség, fel sem tűnik, hogy kereszteződéshez értél – a kockakő vagy téglaburkolat nem jelzi (semmi mexikói kő, hi-hi), amíg el nem suhan előtted valaki.

***

Multikulti városok: különböző bőrszínű párok, fejkendős pénztárosok az Albert Heinjban, fekete biztonsági őr a Van Gogh Múzeumban... Mindenki beszél angolul, s milyen borzasztó, hogy te nem...

***

Belakják a teret, a kint a benthez tartozik: kiülnek az ablakba, teraszként/erkélyként használják a bejárat egy négyzetméterét, odakint szárad a ruha a nagymosás után a nagyvárosi erkélyen...

***

Virág mindenütt: a házak bejáratánál, a csatornák partján, a hidakon, a parkokban, az ablakokban, a fák tövében.