B. bátyja márciusban volt 70 éves. Beígért ajándék volt egy családi kirándulás édesapjuk szülőfalujába, Tótmegyerbe, ahol senki sem járt közülük. B. elment oda két hete körülnézni, s meg akarta szerezni apika születési anyakönyvi kivonatának másolatát. Látta az anyakönyv egyik oldalának alján a bejegyzést, magyarul: Ráfael Árpád József született 1908. október 16-án. A lapot lefényképezni nem engedték, de 5 euróért adtak egy minden adatot tartalmazó kivonatot – szlovákul.
Szombat délelőtt útra keltünk. Az eső állomás a párkányi temető volt: itt van eltemetve apika első felesége, aki a szülésbe belehalt. Apika sokat emlegette, hogy évtizedekig nem mehetett át a sírhoz. Ill. hát éjjel a Dunán kajakkal egyszer-egyszer, aztán 1959-ben Komáromnál, s nem engedték őket vissza Szobnál – a testvéri népek megbonthatatlan barátságának legnagyobb dicsőségére. Aztán jött az olvadás meg a komp, de a híd újjáépítését apika nem élte meg.
Tótmegyer egy négy és félezres település, neve utótagja az egyik honfoglaló törzset idézi, a "tót" előtagot a Wikipédia szerint 1725-től jegyzik. Pontosabban jegyezték, hiszen ma Palárikovónak hívják egy szlovák drámaíró után. R. Gáspár hentes és mészáros volt, a családi krónika szerint afféle vándorember, aki odament, ahol munkát talált: apósom születése idején ebben a faluban éltek egy-két évig. A templomot és a kastélyt biztosan látták.
A katolikus templom – apikát bizonyára itt keresztelték.
A Károlyi család címere a templom bejárata fölött.
Ugyanez kőből egy épületen, amely formája, oldalfalai alapján ítélve magtár lehetett – ma a földszintjén vasbolt van.
Károlyi Alajos gróf, diplomata 1889-ben Tótmegyerben halt meg – ez a kereszt (a sírja?) a kastély parkjában található
A Károlyi-kastély hátsó frontja. Belestünk az ablakon: barokk bútorok látszanak a díszterem alatti szobában.
A valamikori szökőkút romjai.
A megmaradt angolparkban helyreállítás folyik: padokat, növényeket telepítenek, utakat állítanak helyre.
A kastély homlokzata.
A grófi címer a homlokzaton.
Ez a fotó már Ógyallán készült: a Steiner-kastély. Ógyallán főzik az Arany Fácánt, a sörgyár állíttatta helyre a kastélyt, ahol exkluzív étterem működik. A konyhája kitűnő, a kiszolgálás szivélyes, tudnak magyarul. Még Zazát is beengedték volna, de a nagycsaládtól így is izgatott volt, ezért az autóban töltötte azt a két és félórát, amíg megebédeltünk (természetesen őt is megetettük).
Utunk utolsó állomása Komárom, mármint Észak-Komárom. Ez itt apika szüleinek síremléke. Komárom lehetett a család bázisa, itt van eltemetve apika két bátyja (Palika és Józsika), akik 2 és 10 éves korukban, ugyanabban az évben haltak meg (egyikükről B. és testvérei nem is tudtak) és apika egyik húga (Zsüli néni) – az ő helyben élő fia gondozza a sírokat.
Még egy séta Komáromban, fagyizás, aztán indulás haza.
