2008. március 31., hétfő

Gyermeki kíváncsiság

A kislányom mesevetélkedőre készül, ez már a 4. forduló lesz, 16 mesét kell nagyon alaposan ismerni. Csapatverseny, ezért van benne - egyébként egyáltalán nem szeret szerepelni (na, ezt nem tőlem "örökölte", szerepléssel kapcsolatos szorongás bennem nemigen volt). Olvassa a mesét, de mi is olvassuk neki: minden ismeretlen szóra rákérdez. Mi az a csatlós? Mi az a kalyiba? (Istenem, hová veszik a gyermeki kíváncsiság?) Aztán elmeséltetjük vele, hogy mit olvasott: és szépen, az olvasott fordulatokkal, szólásokkal visszamondja a történetet.

Hát, így kezdődik...

3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Melinda!
    Engedd meg, hogy e nagyszerű internetes naplódhoz gratuláljak. Szórakoztat és kikapcsol.
    Jó olvasgatni. Szomszédomban gyógyíthahtatlan rákbetegség miatt elhunyt az édesanya. Négy gyermeke maradt félárván. Kettőt istápolok fáradhatatlanul. Sok szeretettel. Bennem rengeteg a szeretet. Hidd el. Úgyanúgy, mint ahogy kisgyermeket szeretget az ember, úgy szeretem a mi iskolánkat és benneteket, mindenkori vezetőit. Féltve, óvón. Kérlek, ne haragudj rám sosem. Nem akartam semmi rosszat tenni, kiváltképp nem ellenetek cselekedni.
    Maradok örök híved a legőszintébb tisztelettel (és könnyekkel)
    Ambrusné Emmer Anikó - Ancsa

    VálaszTörlés
  3. "úgy szeretem" "mindenkori vezetőit" - bárki is legyen az?

    VálaszTörlés