Bizonyára előbb elment a busz, amelyikhez jöttem, várhatok a következőre. Egyedül vagyok a megállóban. Aztán jön egy idősebb és egy magam korabeli nő, váltunk pár szót a menetrendről, majd az egyik az orrom elé dug egy szórólapot, hogy 'akarom-e ismerni az igazságot'. Jaj. A hittérítők kérdései és kinyújtott keze mellett szótlanul tovább szoktam haladni. Most nincs hová mennem. Nem akarok udvariatlan lenni, de határozottan elutasítom az ajánlatot. Nem adják fel. Az igaz isten meg az igaz hit meg a tanúk meg a tudatlan szülők... Jézus is azt mondta, a Bibliában is az áll... Kurta elutasítások, már nem is nézek rájuk... Nem, ők nem akarnak meggyőzni, ők csak elmondják...
Fel nem foghatom, hogy gondolják, hogy hitbéli kérdésekben, az utcán egy nem éppen tinédzsernek kinéző vadidegennek ők adhatják az esélyt, hogy megvilágosodjon. Fel nem foghatom, honnan ez a közhelyeket daráló magabiztos korlátoltság, ez a szukszükölő önbizalom.
29-30 fok van, fáradt és szomjas vagyok, ingerült. Végre jön a busz.
Fel nem foghatom, hogy gondolják, hogy hitbéli kérdésekben, az utcán egy nem éppen tinédzsernek kinéző vadidegennek ők adhatják az esélyt, hogy megvilágosodjon. Fel nem foghatom, honnan ez a közhelyeket daráló magabiztos korlátoltság, ez a szukszükölő önbizalom.
29-30 fok van, fáradt és szomjas vagyok, ingerült. Végre jön a busz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése