Október 23.

Régen nem járok hivatalos ünnepi megemlékezésekre. Bizonyos funkcióban azonban ­– úgy gondolom ­– illik ott lenni. Odaillő irodalmi szövegek, egy népdal, korrekt, párt- és aktuálpolitikától mentes ünnepi beszéd, koszorúzás... Egy szelet normális Magyarország.

Én is

szeretem József Attilát.

Hallom, hogy a csatornában zubog a víz: esik. Vasárnap füvesítettünk, tegnap óta földben a turkesztáni szil – ezért örülök az esőnek. Mert egyébként csak az ablak mögül szeretem nézni.

Ő pedig őrzi

a lakot.

Az idő

Későn járok haza, átolvasnám a híreket, de ölemben a laptoppal többnyire elbóbiskolok. Aztán inkább csak a néhány sűrűn látogatott bloggerhez meg egy-két fontos portálra nézek be, s ha hosszú a bejegyzés vagy a számomra fontos publicisztika, csak rögzítem, hogy majd ezt kell elolvasnom. Az éjjeli szekrényemen a könyv hetek óta érintetlen.

Ma itt ragadtam le, s míg olvastam, egy másik síkon az villant fel bennem, hogy nem tudok olyan gyorsan fogalmazni, amilyen gyorsan emlékfoszlányok, képek, érzések merülnek fel bennem. A gondolat gyorsabb a verbalizálásnál.

Arany csak 12 éve halott, amikor megszületik Déry. Arany nekem a régmúlt: történelem, 19. század – Déry az ifjúságom. Lehetetlen, hogy majdnem kortársak. Arany iskola, tananyag, a Toldi Luczi tanár bácsi hangján szólal meg – Déry Popfesztiválja gimnazista korom: bár a regényből nem sok mindent értettem, Presser zenéje sok estémet betöltötte, de akkor olvastam a Kedves bópeert is. Aztán negyedéves szigorlat: Déryt kapom, de nem akaródzik róla beszélni, keveset tudok, Németh Lászlóra terelem a szót, őt lényegesen jobban ismerem... Fábry filmje, a 141 perc A befejezetlen mondatból – azóta szeretném látni Dubrovnikot...

Közben olvasom Onagyot. Az idő... Nagyanyámék keskeny udvara, a hosszú házon ereszkedő árnyék elér egy bizonyos pontot, tudom, hogy hány óra, ideje anyu elé indulni, az ötös busszal jön haza. 10-12 éves lehetek. Milyen végtelennek tűnt a nyári szünet.... Milyen hosszú volt egy tanítás nélküli nap gimnazistaként... Milyen lassan telt az idő!!

Két és fél hete reggel még Vörösvárra indultam. Mennyi minden történt azóta... Hogy rohan az idő!

"ÉRTÉKES ÉVEK AKCIÓ ÖN VÁLALJA A KORÁT MI VÁLALJUK A KEDVEZMÉNYT" - ezt olvasom napok óta egy óriásplakáton a Bánomi áttörésben.

Hát nem remek?

Csak az egyértelműség kedvéért: ez itt nem a sajtó, nem is az agora. Ez itt az otthonom. Mindenféle emberek elhaladnak a kerítés előtt, benéznek, vannak, akik bejönnek. De én szabom meg, hogy kivel állok szóba. A viselkedni nem tudóknak magyarázat és vita nélkül ajtót mutatok.

Ősz

Tegnap délután szándékoztunk kimenni, de az eső visszatartott. Helyette télire rendbe hoztam az itthoni növényeket. Apának ma hivatalos dolga volt (a Mária Valéria híd átadásának 10 éves évfordulója alkalmából találkozót adott egymásnak Martonyi és Dzurinda; Párkány polgármestere jelen volt az eseményen, Esztergomé nem – a diplomácia szigorú etikettje sem számít), aztán a gyermek vásározni akart. Engem már rég nem érdekel a Simon-Júda, a tömeg – a nyaralóban töltöttem a napot.

A házban fél 9-kor 10,5 fok volt, befűtöttem. Szépen, egyenletesen kúszott fölfelé a hőmérő higanyszála, fél egykor már 24 fok volt. Lehet még kinn aludni. Délelőtt – ahogy nagyanyám mondta – három 'versiben' is esett. Letisztogattam, elrendeztem a gyermek szaletliben nyaralt Barbie-jait, azok ezer tartozékát, bútorait...

Aztán kisütött a nap. Kiszedtem a porcsinrózsák nagy részét, helyén a földben krókusz és örmény gyöngyike várja majd a tavaszt.

Ültettem illatos, narancssárga árvácskát, de a nárciszhagymák, az írisz és a császárkorona csak jövő héten kerül sorra.

Az egyik szomszéd felé B. szüleinek sírjáról származó mahóniát dugattam.

Megettem az utolsó epret.

Hazahoztuk a nyaraló növényeket, kivéve a karácsonyi kaktuszt: ez még a pincében tölti hőelvonásos időszakát, hogy karácsonyra boruljon virágba. Jövő héten sövény- és fűtelepítés... Három napja ősz van. A múlt szombaton még ilyen nyár volt:

A gyermek az egyik barátnőjével horgászik – s amit fogtak, visszadobták.

Párizsban turistaként egy fénykép kellett ahhoz, hogy carte orange-t vehessek. Itthon a munkába járáshoz van szükségem buszbérletre. A pénztár nyitva tartási idejében nem vagyok itthon, így megbíztam a férjem, hogy csináltasson nekem bérletigazolványt, vegyen bérletet. Nem tudta elsőre elintézni, mert személyi igazolványt kértek hozzá. Miért is? A bérletnek annyi az ára, amennyi. Nem vehet bárki? Szigorú elszámolású dokumentum a Volánnál, és minden eladott darabról tudni kell, ki vette meg? Vagy mi van?

Saját munkatársai ellenőrzésével törődhetne ennyit a cég. Hogy 10 sofőrből 9 ne a saját zsebére dolgozzon, ráadásul olyan gátlástalansággal, hogy az utasok füle hallatára adják egymás tudtára, hogy hol tették le az ellenőröket, milyen autóval vannak, hogy néznek ki... Arról sem ártana felvilágosítani őket, hogy a munkájuk szolgáltatás: ne beszéljenek közönségesen, ne dohányozzanak a kocsiban.

Meglepetés

Hosszú és tanulságos nap után érek haza. Vacsora, aztán a gyermek és a férj beparancsol a nappaliba, üljek a helyemre, a fotelba. Az ölembe tesznek egy vadonatúj laptopot. Szóhoz sem jutok. Pénteken leadtam a schillerest, a hétvégén azért jöttünk haza idő előtt a nyaralóból, mert a készüléshez kellett a gép...

A kollégáim búcsúajándéka: csüngő barkafűz

Az osztályom csokra

Közlemény

Mától 2016. július 31-ig kineveztek a Kernstok Károly Általános Iskola igazgatójának.


Update 10.02.

Az egyik üdvözlő szavai nyomán erre bukkantam.