Ősz

Tegnap délután szándékoztunk kimenni, de az eső visszatartott. Helyette télire rendbe hoztam az itthoni növényeket. Apának ma hivatalos dolga volt (a Mária Valéria híd átadásának 10 éves évfordulója alkalmából találkozót adott egymásnak Martonyi és Dzurinda; Párkány polgármestere jelen volt az eseményen, Esztergomé nem – a diplomácia szigorú etikettje sem számít), aztán a gyermek vásározni akart. Engem már rég nem érdekel a Simon-Júda, a tömeg – a nyaralóban töltöttem a napot.

A házban fél 9-kor 10,5 fok volt, befűtöttem. Szépen, egyenletesen kúszott fölfelé a hőmérő higanyszála, fél egykor már 24 fok volt. Lehet még kinn aludni. Délelőtt – ahogy nagyanyám mondta – három 'versiben' is esett. Letisztogattam, elrendeztem a gyermek szaletliben nyaralt Barbie-jait, azok ezer tartozékát, bútorait...

Aztán kisütött a nap. Kiszedtem a porcsinrózsák nagy részét, helyén a földben krókusz és örmény gyöngyike várja majd a tavaszt.

Ültettem illatos, narancssárga árvácskát, de a nárciszhagymák, az írisz és a császárkorona csak jövő héten kerül sorra.

Az egyik szomszéd felé B. szüleinek sírjáról származó mahóniát dugattam.

Megettem az utolsó epret.

Hazahoztuk a nyaraló növényeket, kivéve a karácsonyi kaktuszt: ez még a pincében tölti hőelvonásos időszakát, hogy karácsonyra boruljon virágba. Jövő héten sövény- és fűtelepítés... Három napja ősz van. A múlt szombaton még ilyen nyár volt:

A gyermek az egyik barátnőjével horgászik – s amit fogtak, visszadobták.