Régi iratok között kutattam, s elfelejtett dolgokra leltem: két, ötödéves egyetemista koromban kapott értékelésre, amelyeket a magyaros és az oroszos vezetőtanárom írt a tanítási gyakorlat és vizsgatanítás után; az egyetemi patronáló tanárunk jellemzésére, amelyet az első munkahelyemnek küldött; egy öt évvel későbbi írásra, amelyben az akkori igazgatóm támogatja egy pályázatomat...

Megnyugvással tölt el, hogy magamra ismerek bennük: ma is azonos vagyok akkori magammal.