Apám 184 cm magas volt, kopasz, szemüveges és szélesvállú. Az első világháború honvédtisztjeként kapott egy rakás kitüntetést és "tűzharcossá" avatták. Esténként gyakori téma volt a Bruszilov offenzíva, ahol megsebesült, és későbbi tüzérségi megfigyelő helye az olasz fronton, a Monte Longarán. Vasárnaponként a természetet jártuk, úsztunk, eveztünk. Kutyája is volt – nem a kutyánk, az ő kutyája –, Milford, a hatalmas dán dog. Apám sokszor mondta nekem: "Ne félj, amíg engem látsz!" És én nem féltem. Átúsztuk a Dunát, ha elfáradtam, a vállába kapaszkodtam, végigmentünk a Rám-szakadékon, és az állatkertben etetéskor bementünk az oroszlánok barlangjába. Nem féltem.

Apám tűzharcosként "kivételezett személy" volt, vagyis egy darabig nem számított zsidónak. Mint századparancsnok vonult be Erdélybe, és elragadtatásba esett a paptamási forrás nagyszerű vizétől. Amikor szabadságon volt, demizsonokban hozta haza.

Apám tűzharcosként egy idő után mégis zsidónak számított, sárga karszalagot, leszerelése után sárga csillagot viselt. Ő maga szabta ki valamennyiünknek, mert nálunk sárga volt a fotelek huzata.  Ezután az egyik fotelen nem volt huzat. Később elvették a lakást, és házmesterünk, a sváb Frühbauer bácsi költözött bele a családjával, nagy örömömre, mert szerettem őket, és nagyfiuk, Frühbauer Ferike, a barátom volt. De sohasem látogatott meg a zsidóházban. Még később egy légiakna megsemmisítette a lakásunkat és bútorait, csak a huzat nélküli fotel élte túl a háborút. Ródlira kötözve loptuk vissza 1945 tavaszán.

Tűzharcos, 184 cm magas, szélesvállú, sárgacsillagos apámat az akkori Hitler téren, a későbbi Marx téren, a mai Nyugati téren géppisztolyos nyilas suhancok a szemem láttára megpofozták, és ő nem ütött vissza. Ez a nap volt felnőtté válásom kezdete. Én már soha nem mertem azt mondani a fiamnak, hogy "ne félj, amíg engem látsz". Csak annyit mondtam neki kamaszkorában: "Túl sokat félsz fölöslegesen. Majd és szólok neked, ha félni kell." Ez működött. A család vigalmára gyakran megkérdezte: "Apu, kell félni?" És én becsületesen válaszoltam: "Még nem." Még nem kellett megélnie Isten közönyét, az erkölcs veszteségét az életmentő  hazugsággal szemben..."

                                                                                         (Popper Péter: Felnőttnek lenni)



Ma a holokauszt áldozatainak emléknapja van.