2014. április 20., vasárnap

Húsvétvasárnap

Ül az ember a teraszon, pötyög a klaviatúrán (lamentál, morfondírozik), hallgatja a tetőn doboló esőt (már második „versiben” kezd neki, ahogy nagyanyám mondta), a csatornán zubog ki a víz, dél felől szikrázó kék ég bújik ki a vattacukor-felhők mögül, északnyugaton borult, mögöttem a virágládában már üti ki a fejét a hajnalka, a kutya a vackán pihen, néha a székem mellé áll egy kis simogatásra, megállás nélkül mondják a madarak, az ember lánya forró kakaót hoz… Csak az a nyomás a tudatban, az kelt fel hajnalonta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése