Ünnep van, lesz
mindjárt – egy kis megállást engedélyezek magamnak. (Portfóliót írok. Most
éppen óravázlatokat – diplomák, szakvizsgák után, tanári működésem 33. évében –
mint ötödéves koromban. Elképzelem az orvost – aki főorvos volt, aztán egyszer arra
ébredt, hogy most orvos, s portfóliót kell írnia, hogy újra főorvos legyen, feltéve,
ha majd egy arra felkészített és kijelölt testület érdemesnek tartja –, amint
leírja a naponta végrehajtott operációt lépésről lépésre, percekre osztva,
s reflexiót is fűz hozzá, indokolva, mit miért csinál.)
Arra gondolok, hogy a
legszebb és legbensőségesebb húsvétot hat évvel ezelőtt, Krakkóban éltem meg. Betévedtünk
az Alchimiába, Bach szólt, duruzsoló nemzetközi közönség hörpölte a téli
tavaszban a teát, kávét, sört. Másnap a feltámadás napját ünnepelték a
katolikus lengyelek, kosárkával vonultak templomba és templomból, megteltek a
kávéházak teraszai…
Lesz-e valaha idő a
fontosra, lesz-e valaha vége a folytonos muszájnak… Lenyúlok a földre az ágyam
mellé, fölemelem A mélypont ünnepélyét,
s ott nyitom ki Pilinszkyt, hogy: Krakkó. Nincs bennem hajlam a miszticizmusra,
nem látok benne sugallatot – elolvasom.
„Krakkó
szép. Nem lehet kimeríteni, és nem
lehet eltévedni benne. Szeszélyesen kanyargó utcácskáit nyugodt és hatalmas
vonzással fogja egybe a város főtere, mely épp zártságával hasonlít a nyílt
tengerre, szépségének szabadságában. Bolyongása során az idegen nyugodtan
választhatja útikalauzul magát e szépséget. Akkor szabadon járhatja a várost,
nem tévedhet el benne.
A
Főtér. Itt van a híres Mária-templom,
melyben Veit Stoss páratlan remeke, a világ legszebb faragott oltára áll.
Valóban a legszebb. Mikor délben megnyitják, s kitárul a hatalmas
szárnyasoltár: e pillanat a nagy drámák kathartikus kitárulását idézi. A szimbólum
szíven üt: a menny kapuja, az elveszett paradicsom kapuja nyílik meg, a valóság
nyikorgó zajai közepette. Egy pillanatra itt van, amit elvesztettünk, s amit
újra meg kell találnunk.”
Aztán felütöm a kötetet
még sok helyen. Végül úgy döntök: ez volt a fontos, mára elég a muszájból, és
lekapcsolom a villanyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése