Vágy a csend után

Délután próbáltam megteremteni magamnak a belső csendet ahhoz, hogy olvasni tudjak. Az írja Vekerdy Tamás Felnőttek és gyerekek c. tanulmánykötetében:

"Németh László, aki nemcsak maga próbálta ki a tanári pályát, hanem apja sok évtizedes tanári tapasztalataiból is okult, merített, azt írja valahol: az, hogy az iskola - és benne a tanár - milyen volt, csak jó tíz évvel az iskola után kezd kiderülni. A tanár nem is tudja - fogalma sincs -, hogy mikor hat igazán a növendékre, egy gesztussal, egy szóval, odavetett tréfás félmondattal. A jó tanár találkozik egykori diákjával - már alig emlékszik rá -, és a diák lelkendezve emlékezteti egy aprócska eseményre, útmutatásra, kiszólásra, amelyik az ő élete alakulásában (számára) sorsdöntő szerepet játszott. De hiába az emlékezés, a tanár a mondottakat nem tudja felidézni."

"Mert nem azzal hatunk, amit tanítunk, hanem azzal, akik vagyunk - akivé lettünk magunkon végzett munkánk során éppen eddig a pillanatig -, és azzal, ahogyan vagyunk, létezünk, benne élünk a világban, környezetünkben..."

"Viszonylag friss vizsgálati adatokból tudjuk, hogy az autonóm iskola a hatékony iskola. (...) Az iskolára fordított pénzek leghatékonyabb felhasználása ott következik be, ahol az iskola érdemi munkatársai erre teljesen szabad kezet kapnak. Önigazgatás - igazgatóval vagy anélkül -, a tanerők szabad megválasztása az iskolában dolgozók közössége által, és a tanárok lehetősége arra, hogy a számukra legmegfelelőbb iskolát keressék meg és válasszák ki: mindez meghökkentő mértékben növeli az iskola fejlesztő hatékonyságát."

Válság van: nem csak a világban, az országban, az oktatásban - bennem is... De lehet, hogy jobb szó a csömör. Csendre vágyom...

Minek nevezzelek...

Először: szerdán 1-kor - fél 5 tájban kiderül: mégsem.
Pénteken megkapjuk, hogy: hétfőn 1-kor.
Hétfőn háromnegyed 9 körül azt mondják, mégsem. Új időpont a ki-/meghallgatásra: kedden 1 óra.
Miközben ezt írom (fél 10), új telefon: mégis ma 1-kor.

Szerdai ígéret: napokkal a meghallgatás előtt szólnak, hogy a PDSZ jogásza jelen lehessen.

Tokodi borút

Esőre áll, amikor elindulunk, dörög, villámlik. Gravírozott poharunk van, előre megkaptuk W.H. édesapjától, csak én viszem magammal, kocsival megyünk. A pincesor elején leparkolunk, már csepereg, később esik, de bő 3 óra múlva, amikor elhagyjuk a völgyet, süt a nap, csapatostul jönnek még az új látogatók.

A völgy gyönyörű - ha gazda nem is, de nyaralótulajdonos szívesen lennék itt.

A "nyitott pincék" programban 10 borosgazda vesz részt, háromhoz térünk be, s bár én a vörösbort jobban szeretem, tavalyi tapasztalataim miatt most mindenütt fehéret kérek: és ízlik.

Háttal, kötényben a borász, mindenki kezében ott a pohár.

Egy nyitva sem tartó gazda szíves invitálására még náluk is leülünk, beszélgetünk a falu, a völgy terveiről, a két héttel ezelőtt vendégül látott mintegy ezer túrázóról, (a völgyön halad keresztül a "kék túra" útvonala)... Mindenütt szivélyes fogadtatás, pogácsa, zsíros kenyér lila hagymával, sajt... Nyíltszívű, kedves emberek... Az élhető Magyarország. A "sofőr" kap ajándékba egy üveg bort, s aztán hazaindulunk.

Ismerős kérdezi, mi van-lesz velünk, jelzi, hogy képben van, ismeretlen visszakérdezi bemutatkozás után a nevem, beazonosít, részvétet nyilvánít, megjegyzi, hogy még tudok mosolyogni... Nem vágytam közismertségre. Ez van.

(fotó: Rafael)

Intellektuális örömök

A V.B. öngyilkossága körülményeinek vizsgálatára felkért pszichológusnő írásait olvasgattam délután. Ez a cikk az iskola és a társadalom, társadalmi hátrány összefüggéseiről szól: fontos írás. Jóleső érzés, hogy a tudósnak vannak olyan megállapításai, amilyenekhez hasonló következtetésekre tapasztalati úton én is jutottam - itt írtam - többek között - erről is.

Néhány gondolat:

"A leginkább megdöbbentő jelenségek közé tartozik, hogy napjaink társadalmi elitjét, értelmiségét alig foglalkoztatják az egy nemzedékkel korábban oly sok vitát kiváltó kérdések: a társadalmi rétegek közötti mozgás, előrejutás lehetőségei."

"A tudásolló a hatvanas és a nyolcvanas évek közötti időszakban szűkült. A nyolcvanas években cigánycsaládokkal készült felmérések adatai szerint az egymást követő nemzedékek fokozatosan eljutottak az általános iskola befejezéséig. (...) A folyamat azonban megszakadt, amikor a rendszerváltás után a bekövetkezett társadalmi változások következtében..."

"... nem kétséges, hogy az elmúlt évtizedben nőttek az egyenlőtlenségek és csökkent a társadalmi integráció (...). A kérdésre, hogy az iskola és az oktatáspolitika önmagában képes–e kompenzálni az így keletkező hátrányokat, a válasz nyilvánvalóan nemleges. Az azonban meghökkentő, hogy az elszegényedés nyilvánvaló következményeire senki nem gondol, amikor arról van szó, miért csökkennek a magyar iskolások teljesítményei. A TÁRKI Társadalmi riport című kötetei évről évre jelzik, hogy a 14 éven aluliak egyre nagyobb csoportja kerül a szegénységküszöb alá. A 2000–es jelentés 202. oldalán szereplő táblázat szerint az 1998–ban 2 év alattiak, 3–6 évesek és 7–14 évesek – az utóbbi két csoport ma már iskolás – körében 1992–höz képest 10 százalékkal, vagy még többel növekedett a szegények aránya. Az adatok szerint e három gyermekcsoport 30–40 százaléka él a szegénységküszöb alatt. Ez rendkívül nagy demográfiai és szociális kockázatot jelent, és minden bizonnyal sokkal nagyobb szerepet játszik a sokat emlegetett teljesítményromlásban, mint bármilyen oktatási körülmény. Hamis az oktatáspolitikának azzal kapcsolatos feltételezése, hogy a szegénység és egyenlőtlenség problémáit képes lesz az iskola megoldani. A realitásokat makacsul figyelmen kívül hagyó, a társadalmi problémákra nem reflektáló oktatáspolitika – amilyet az eddigi kormányok mindegyike képviselt – megoldás helyett bűnbakot csinál az iskolából. Pedig az elvárható, hogy az iskola, ha már gyökeresen nem javíthat a helyzeten, akkor legalább ne rontson rajta." (kiemelés tőlem)

(Az aztán meg mindennek a teteje, hogy a helyi politika az iskolát (pontosabban a tanárok többségét) egy öngyilkosságban kiáltja ki bűnbaknak, miközben a szavai és tettei közötti viszony jellemzésére a legenyhébb szó a cinizmus.)

Tiszteletem

Azt írja Mafia: "Bármit is mond az önkormányzat, nekünk, diákoknak is érdekünk (ahogy a tanárainknak is), hogy minél hamarabb helyre álljon a két éve megbontott rend és nyugalom az iskolában; ahogy az is, hogy soha többé ne fordulhasson elő ilyen tragédia, mint Balázs öngyilkossága."

Tiszteletem fejezem ki azoknak a (volt) diákoknak, akik a Szigmédia portált létrehozták, gondozzák, ízléssel és nagy felelősségtudattal lassan két hete állják az ostromot... Bár nagy erők dolgoznak azon, hogy az abszurditást fogadjuk el normalitásnak, mégis: miattuk és az ép erkölcsi érzékű emberek miatt hiszem, hogy

"Mert egyszer béke lesz.
Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!"

Ma

"Itt két különböző dologról van szó, arról, amit a törvény mond, és arról, amit személyesen tapasztaltam, ezt ne keverje össze. A törvényben - én persze nem olvastam - természetesen egyrészt benne van, hogy az ártatlant felmentik, másrészt viszont nincs benne szó arról, hogy a bírák befolyásolhatók. Nos, én épp az ellenkezőjét tapasztaltam."

(Kafka: A per)

...És elnézésünket kérik a fölösleges várakoztatásért.

Búcsú

Áldott legyen a fény, mely rád világít, és a fény, mely benned van. Az áldott napfény sugározzon be téged, és melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog, mint kandallók tüze. Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is. Sugározzék szemedből a fény, mint ablakba állított gyertya fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja.

Áldott legyen a rád hulló lágy eső. Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák a virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő...

De áldott legyen a nagy vihar is, és rázza meg lelkedet, hogy fényesre és tisztára mossa, és sok kis tavacskát hagyjon hátra, amelyekben megcsillan az ég kékje és időnként egy csillag.

Legyen áldott a föld, az egész földkerekség, hogy mindenütt kedvesen fogadjon, bármerre is vezessen utad.

Legyen puha a föld, mikor terhétől fáradtan lepihensz, és legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta. Oly könnyen terüljön el fölötted, hogy lelked kiröppenhessen és elszállhasson fölfelé, elérve útja végén az Istent! Amen.

(Ősi ír áldás)


Ma kaptam... És köszönöm.