A V.B. öngyilkossága körülményeinek vizsgálatára felkért pszichológusnő írásait olvasgattam délután. Ez a cikk az iskola és a társadalom, társadalmi hátrány összefüggéseiről szól: fontos írás. Jóleső érzés, hogy a tudósnak vannak olyan megállapításai, amilyenekhez hasonló következtetésekre tapasztalati úton én is jutottam - itt írtam - többek között - erről is.
Néhány gondolat:
"A leginkább megdöbbentő jelenségek közé tartozik, hogy napjaink társadalmi elitjét, értelmiségét alig foglalkoztatják az egy nemzedékkel korábban oly sok vitát kiváltó kérdések: a társadalmi rétegek közötti mozgás, előrejutás lehetőségei."
"A tudásolló a hatvanas és a nyolcvanas évek közötti időszakban szűkült. A nyolcvanas években cigánycsaládokkal készült felmérések adatai szerint az egymást követő nemzedékek fokozatosan eljutottak az általános iskola befejezéséig. (...) A folyamat azonban megszakadt, amikor a rendszerváltás után a bekövetkezett társadalmi változások következtében..."
"... nem kétséges, hogy az elmúlt évtizedben nőttek az egyenlőtlenségek és csökkent a társadalmi integráció (...). A kérdésre, hogy az iskola és az oktatáspolitika önmagában képes–e kompenzálni az így keletkező hátrányokat, a válasz nyilvánvalóan nemleges. Az azonban meghökkentő, hogy az elszegényedés nyilvánvaló következményeire senki nem gondol, amikor arról van szó, miért csökkennek a magyar iskolások teljesítményei. A TÁRKI Társadalmi riport című kötetei évről évre jelzik, hogy a 14 éven aluliak egyre nagyobb csoportja kerül a szegénységküszöb alá. A 2000–es jelentés 202. oldalán szereplő táblázat szerint az 1998–ban 2 év alattiak, 3–6 évesek és 7–14 évesek – az utóbbi két csoport ma már iskolás – körében 1992–höz képest 10 százalékkal, vagy még többel növekedett a szegények aránya. Az adatok szerint e három gyermekcsoport 30–40 százaléka él a szegénységküszöb alatt. Ez rendkívül nagy demográfiai és szociális kockázatot jelent, és minden bizonnyal sokkal nagyobb szerepet játszik a sokat emlegetett teljesítményromlásban, mint bármilyen oktatási körülmény. Hamis az oktatáspolitikának azzal kapcsolatos feltételezése, hogy a szegénység és egyenlőtlenség problémáit képes lesz az iskola megoldani. A realitásokat makacsul figyelmen kívül hagyó, a társadalmi problémákra nem reflektáló oktatáspolitika – amilyet az eddigi kormányok mindegyike képviselt – megoldás helyett bűnbakot csinál az iskolából. Pedig az elvárható, hogy az iskola, ha már gyökeresen nem javíthat a helyzeten, akkor legalább ne rontson rajta." (kiemelés tőlem)
(Az aztán meg mindennek a teteje, hogy a helyi politika az iskolát (pontosabban a tanárok többségét) egy öngyilkosságban kiáltja ki bűnbaknak, miközben a szavai és tettei közötti viszony jellemzésére a legenyhébb szó a cinizmus.)
"... nem kétséges, hogy az elmúlt évtizedben nőttek az egyenlőtlenségek és csökkent a társadalmi integráció (...). A kérdésre, hogy az iskola és az oktatáspolitika önmagában képes–e kompenzálni az így keletkező hátrányokat, a válasz nyilvánvalóan nemleges. Az azonban meghökkentő, hogy az elszegényedés nyilvánvaló következményeire senki nem gondol, amikor arról van szó, miért csökkennek a magyar iskolások teljesítményei. A TÁRKI Társadalmi riport című kötetei évről évre jelzik, hogy a 14 éven aluliak egyre nagyobb csoportja kerül a szegénységküszöb alá. A 2000–es jelentés 202. oldalán szereplő táblázat szerint az 1998–ban 2 év alattiak, 3–6 évesek és 7–14 évesek – az utóbbi két csoport ma már iskolás – körében 1992–höz képest 10 százalékkal, vagy még többel növekedett a szegények aránya. Az adatok szerint e három gyermekcsoport 30–40 százaléka él a szegénységküszöb alatt. Ez rendkívül nagy demográfiai és szociális kockázatot jelent, és minden bizonnyal sokkal nagyobb szerepet játszik a sokat emlegetett teljesítményromlásban, mint bármilyen oktatási körülmény. Hamis az oktatáspolitikának azzal kapcsolatos feltételezése, hogy a szegénység és egyenlőtlenség problémáit képes lesz az iskola megoldani. A realitásokat makacsul figyelmen kívül hagyó, a társadalmi problémákra nem reflektáló oktatáspolitika – amilyet az eddigi kormányok mindegyike képviselt – megoldás helyett bűnbakot csinál az iskolából. Pedig az elvárható, hogy az iskola, ha már gyökeresen nem javíthat a helyzeten, akkor legalább ne rontson rajta." (kiemelés tőlem)
(Az aztán meg mindennek a teteje, hogy a helyi politika az iskolát (pontosabban a tanárok többségét) egy öngyilkosságban kiáltja ki bűnbaknak, miközben a szavai és tettei közötti viszony jellemzésére a legenyhébb szó a cinizmus.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése